Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - FIGYELŐ - Kardos József: Lelkipásztorkodás a fővárosban
ra hívjuk fel figyelmüket, hogy ne azon a misén gyónjanak, amelyiken résztvesznek, hiszen vasárnap egymás után mutatjuk be az áldozatot, tehát előtte, vagy utána is van alkalom a gyónásra. A gyóntatószék szövi a legbensőbb kapcsolatokat, a hívek visszatérnek a jó és tapintatos gyóntatóhoz. Itt válik igazán a pap a lélek odaadó pásztorává. Esküvők előkészítése Megjelenik az irodában egy fiatal jegyespár. Már hetekkel előbb készülnek erre a napra. Itt van az alkallom a megismerkedésre, a szeretetteljes fogadásra. Ha már régi ismerősök, akkor könnyebb a dolgunk. Legtöbbször azonban ismeretlen arcokkal találkozunk. Lehetséges, hogy gyermekkoruk óta, vagy soha sem beszéltek még pappal. Egy életre szóló jó, vagy rossz élményt jelenthet számukra a fogadtatás. Nagy jóindulattal kikérdezzük őket: komolyan meggondolták-e az egyházi házasságot? Talán csak a szülők kívánják? A templomi esküvő szépsége vonzza őket, vagy belső igény? Ha csak a „szép esküvő” miatt jönnek, legokosabb megmondani a katolikus házasság súlyos kötelezettségét. Nem gyerekek már, maguk döntik el szabadon életük folyását. Ilyenkor megmondhatjuk, menjenek csak a házasságkötő terembe, ott is nagyon szép minden. Akiket azonban alkalmasnak találunk az egyházi házasságra, azoknak legyünk segítségére az okmányok megszerzésében, beszéljük meg a jegyesoktatások időpontját. Ma az esküvők nagyon idényjellegűek. Rendszerint a nyári szabadság idején történnek. Ezért nagy torlódások vannak a templomokban, főleg szombaton hét-nyolc esküvővel. Az oktatás is gyakran nem eléggé megalapozott, sokszor csak alkalmi jellegű. Legalább háromszor kellene a párokkal találkoznunk, de ez nehézséget okoz egyrészt, mert rendszerint későn jelentkeznek és nincs rá idő, de a plébániai papság sem képes ezt a sűrített igényt kielégíteni. Okos dolog lenne, ha a nyári idényben legalább esperesi kerületenként valamelyik kijelölt plébánián meghatározott időben közösen lennének oktatások, ahová elmehetnének a jegyesek. Ezeken a „központi” oktatásokon találkoznának egy jó teológussal, egy keresztény orvossal, és egy már házasságban élő, többgyermekes apával és anyával. Amikor ezt a kis kurzust elvégezték, akkor még az eskető plébánia azon lelkipásztora is találkozna velük, akinél esküdni fognak. Így a templomban már személyes ismerősként fognak találkozni. Van olyan plébánia, ahál havonként van az új házasokért szentmise. Igaz, hogy csak két-három pár jelenik meg még, de ezeket már odakapcsoltuk az Úr Jézushoz. Karitász, BLC-szolgálat A plébániai karitász munka nem merülhet ki a szent Antal persely havonkénti kiosztásában. Meg kell ismernünk a magányos, anyagi támogatásra szoruló és beteg híveinket. A papság egy nagy plébánián erre önmagában képtelen. Itt lehetne nyugdíjas híveink segítségére támaszkodni, akik ismerik a házukban lakókat. A BLG, azaz a Betegek Lelki Gondozása a karitász kebelén belül fejti ki áldásos munkáját. Minden hívőnek kötelessége törődnie beteg hozzátartozója, vagy ismerőse lelki gondozásával. Ezért időnként ki kell hirdetni a templomban, különösen karácsony és húsvét táján, hogy az otthon maradt öregek és betegek részesülhetnek szentségi ellátásban. Mielőtt kórházba viszik őket, már hívjanak papot, de a kórházba is szívesen elmegyünk. Az önként vállalkozó beteggondozókat időnként küldjük el hozzájuk. Első pénteken a lelkipásztorok rendszeresen látogatják azokat, akik ezt igénylik. Papi életem legszebb két éve az volt, amikor falusi lelkipásztor koromban mindenkit úgy temethettem, hogy előzőleg részesültek a végső Ütravalóban. Temetés Az emberi élet szomorú eseménye, aminek lebonyolítása ismét a plébániai irodában kezdődik. Vigyáznunk kell a résztvevő és együttérző fogadtatásra, sok múlik ezen. Egyszer egy fiatal pár érkezett a plébániára. A kezdő pap jószándékúan kérdezte őket, ugye esküvőt akarnak bejelenteni? — Nem, Tisztelendő úr, temetést. És a félreértés máris kölcsönös zavart keltett. Meg kell kérdeznünk, milyen hozzátartozójuk volt a halott, mi volt a betegsége, ellátták-e a betegek szentségével? Vidéken ez nem probléma, de a fővárosban igen. Tudnia kell a temető papnak, kit temet, még ha nem is ő veszi fél a temetés adatait. Ezért írjuk fel, hogy például egy édesanyáról van szó, akit férje, öt gyermeke gyászol, vallásos volt, sokat szenvedett stb. A temetésre így már felkészülten megy ki a pap, nemcsak temet, hanem „valakit” temet. Így elkerülhető az az „iparszerű” temetés, amely sokakban visszatetszést kelt. Nagyon hálásak a hozzátartozók, ha egy rövid kis homiliát mondunk a temetéskor. Nem „búcsúztatóról" van szó, hanem homiliáról, amelyben egy-két mon104
