Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Delbrel, Madeleine: Az igazi pap - Imádkoznak-e még a forradalmárok?
Krisztus és az ima Új színt kap e vallomásokban a hivőnek Krisztussal való viszonya is. Egy, a „szélső balhoz” tartozó férfi ezt írta: „Mária és a többi szentek kissé háttérbe szorulnak. Az ima ma elsősorban Krisztussal való találkozás, sokkal inkább, mint bármikor." Ennek a Krisztushoz való viszonynak egészen új „szerkezete" van. „Valakinek a jelenléte — így most Krisztusé — arra szólit, hogy az ő cselekvését is a magaméba sajátítsam — vallja a brazil Actio Catholica mozgalom tagja. Az Úr az, aki egész nap kísér. Lehetővé teszi magatartásom átalakulását. Integrálom őt magamba, hagyom Krisztust bennem is emberré lenni. Az ,égi’ Krisztus személlyé lesz, résztvesz életemben, mint jóbarát. A formákhoz és szavakhoz kötött ima statikus; ez viszont mozgással teli, cselekvésre hajt.” Érdemes név szerint megemlítenünk Nestor Oazt, aki a bolíviai felszabadító hadsereg tagjaként esett el; idézzük Krisztus-hitéről adott vallomását (nem sokkal halála előtt tette): „Olyan csoport vagyunk, amely egészen emberi és egészen keresztény. Ez, úgy hiszem, elég ahhoz, hogy a történelem előre menjen nálunk is. Egyetlen halál sem hiábavaló. Az Új Föld mindannyiunké lesz! — Krisztusé!" Befejezésül álljon itt Ernesto Cardenal Politikai zsoltárainak egyike (5. zsoltár: Hallgasd meg tiltakozásomat): Halld meg szavam, Uram, figyelj sóhajtozásaimra, hallgasd meg tiltakozásomat, mert nem vagy Isten, ha a diktátorok barátja lennél, te nem lehetsz politikájuk támogatója, hazug szavuk nem szédíthet meg téged! (Gérard Bessiére nyomón, in: Concilium, 11/1972. 697. o.) Az egyháznak három arca van, ez adja meg a világon egyedül álló jellegzetességét. Azt kívánom, hogy a ma és a holnap egyháza őrizze meg a harmonikus egyensúlyt ezen három arc között. Először személyesen, bár titokzatosan maga Krisztus, a feltámadt Úr. Ezért egyszerre isteni és emberi, örök és mindig fenyegetett, szilárd, mint a szikla, de egyúttal az ellentmondás jele. Másodszor az egyház minden megkeresztelt ember közössége, nagy test, amelynek valamennyien tagjai vagyunk, s amelynek Krisztus a feje, mint Szent Pál mondja. Valamennyiünkben, akik együtt alkotjuk a keresztény népet, Krisztus mindennap megtestesül, megmutatja magát a világnak. Ez a mi királyi papságunk, amelyet Szent Péter hirdet az ószövetségi próféták nyomán. Az egyház harmadik arca, amely egyedülálló és pótolhatatlan, s amelyet tisztelnünk kell: ez a szolgáló egyház, a papok, a püspökök, a pápa. Ezen alapul természetfölötti életünk, mert megismétli számunkra Krisztus tetteit, megadja a keresztség kegyelmét, szétosztja az Úr testét és vérét, megadja nekünk Isten bocsánatának mérhetetlen ajándékát. Azt óhajtom, hogy ez a szolgáló egyház — holnap még jobban, mint ma — ébressze fel Isten egész népét, hogy minden megkeresztelt tudatára ébredjen küldetésének. Az egyház ne kincsek birtokosának tekintse magát, hanem „Isten misztériuma megbízottainak", és jelölje meg minden keresztény szerepét. Isten országának eljövetele le van téve minden keresztény kezébe. (D. R.) (Fétes et Saisons, 1971.8. 3.)
