Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)

1973 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Paleta Éva: Így imádkozott Morus Tamás

TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI JEGYZETEK ÍGY IMÁDKOZOTT MORUS TAMAS Néhány éve filmet készítettek Morus Ta­másról, Robert Bolt darabja nyomán. Morus Tamás Vili. Henrik angol király bizalmas ba­rátja, Anglia lord-kancellárja volt. Amikor azonban ellenzi a király válását és Boleyn Annával való házasságkötését, s az ebből következő egyházszakadást, - a király fejét véteti. Anglia egyik legnagyobb államférfia, de szentje is. XIII. Leó pápa avatja boldog­gá és XI. Pius 1935-ben, halálának 400 éves évfordulóján szentté. A humanista életesz­mény megtestesítője. Minden iránt érdek­lődő, szépre és jóra fogékony lelkében a fi­lozófus bölcsessége és a gyermek tisztasága volt. Zsenialitásáról s kiváló emberi tulajdon­ságairól sokan megemlékeztek, de legszeb­ben Erazmus, jóbarátja, aki évekig nála la­kott chelseai otthonában. Magas kultúrája, egyszerűsége, szerénysége, igénytelensége ételben-italban, villogó szelleme és humora, megértő tapintata vonzóvá tette embertár­sai előtt. A legjobb férj és apa volt. Ehhez járult törhetetlen Isten-hite, és szeretete, a Benne való élés. Kertjének egy zugában, távol eleven, nyüzsgő, vendégszerető házá­tól kis házat építtet magának. Művészeti al­kotásokkal veszi magát ott körül és amikor csak teheti, ott dolgozik és imádkozik. „Min­den kor emberévé” lett (R. Bolt: „A man for all seasons”), — mert megvalósította ma­gában az örök emberit és kiteljesítette, ami bennünk isteni. Élete vértanúsága nélkül is tanúságtétel lett volna Krisztus mellett. Fog­ságban írt leveleit és imáit 1971-ben újra kiadták, „Conscience decides" („A lelkiis­meret dönt”) címen. Ennek előszavában ír­ja T. Huddleston, Stepney püspöke: „Mit mondanak ezek az írások nekünk ma? — Hiszem, hogy Isten egyháza magasabb szem­pontból olyan közösség, amely az Igazság mellett tanúskodik, amikor minden felől tá­madják az Igazságot. Ez a tanúságtétel oly­kor hősiességet követel: - sőt!: minden hely­zetben való szilárd helytállást. De tanúság- tételében az egyes keresztény egyre inkább egyedül marad és elszigetelődik. Gyakran kí­sértésbe esik, hogy az őt érő nyomás ellen reakcióval éljen. Thomas More, a szent, aki­ben oly egyszerűen és áldásosán egyesül a nagyság és a jóság, az emberség és az élet- szentség-, ember is egyben, akihez nehézsé­geinkben fordulhatunk". 1535-ben végzik ki. Néhány szemelvény fogságban írt elmélkedéseiből és imáiból: Az ellenség szeretetéről Ne légy gonosz, se ellenséges indulatú senki élő iránt. Mert az ember vagy jó, vagy rossz. Ha jó és én gyűlölöm, én vagyok a rossz. Fia rossz, talán megjavul és jól hal meg s Istenhez jut, — vagy megmarad a rosszban és elkárhozik. Ha üdvözül s ha én is — amit remélek —, szeretni fog engem szívből s én éppúgy fogom őt. Akkor hát miért gyűlöljem én most addig őt, ki később örökké szeretni fog engem? S miért legyek most ellensége annak, kivel idővel örök ba­rátság köt majd össze? Halálra ítélés után: Mindenható Isten, végy el tőlem minden gőgöt, az öndícséret vágyát, minden irigy­séget, hírvágyat, falánkságot, restséget, és bujaságot, minden haragos érzületet, a bosz- szú vágyát a kárörömöt, s hogy ne leljem kedvem senki megharagításában, se vádo­lásában, és senki elleni gyalázkodásban, szomorúságban és nyomorúságában. Adj, Uram, teljes hitet, szilárd reményt, és égő szeretetet; szeretetet irántad, Uram, — ön- szeretetemhez nem hasonlíthatót —, s ne szeressek semmit, mi tetszésed ellen való, mindent csak rendelésed szerint. Add, Uram, hogy vágyódjam utánad, nemhogy elkerül­jem ennek a romlott világnak a nehézségeit, semhogy a purgatórium kínjait, se a pokoléit, sem azért, hogy a magam kényelméért elér­jem a mennyei örömöket... hanem csupán az Irántad való igaz szerétéiből. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom