Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - A keresztény élet (Részletek "A bennünk élő remény" című kiadványból)
meg az emberek iránti baráti szeretetére gondolunk. — „Nem azért jöttem — mondta —, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak és életemet adjam az emberek megváltására”. Nem ok nélkül írja Pál apostol: „Ugyanazok az érzések legyenek bennetek, mint amelyek Krisztus Jézusban voltak”. 4. A Krisztushoz való ragaszkodást Isten Lelke ébreszti és tartja fönn. Ö az, aki ben- sőleg átalakítja a keresztényt és olyan érzéseket támaszt benne, mint amilyenek Krisztusban voltak: az Atya iránti fiúi hűséget és az emberek iránti jólelkűséget. A keresztény ember ezzel a vezetéssel képes szabadságával élve Isten fiaként cselekedni és Krisztus nyomán járni. A keresztény ember ismertető jegyei 5. A keresztény élet törvényét így foglalta össze Krisztus: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből; szeresd felebarátodat, mint önmagádat!” 6. Az Isten-szeretet feltételezi a benne való hitet, tehát azt, hogy elfogadjuk szavát és akaratát. Ezt az Istennek való alávetettséget, mely egyúttal Krisztusnak való alárendeltség is, a keresztény szóhasználatban „hit”-nek nevezzük; a hit az Isten szava iránti elszánt engedelmesség, egészen — ha szükséges — az önmagunkról való lemondásig. E hitet a keresztény szívében Isten Lelke ébreszti, aki megadja számára az erőt, hogy úgy cselekedjék, mint Ábrahám, a „hivők atyja”, aki a hitben egészen elkötelezte életét és jövőjét. 7. A felebarát szeretetét így sürgette Krisztus: „azt tegyétek a többieknek, amit szeretnétek, hogy nektek tegyenek”. Úgy szeretni minden embert, mint testvért, — faji megkülönböztetés, képességekre, helyzetekre való tekintet nélkül, — csakis azért, mert az Atya fiaiként szereti őket s mert Krisztus egy lett közülük, — ez a szeretet meghaladja az emberi szív ösztönös lehetőségeit: „Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van... Isten a szeretet”. E szeretetre is, ugyanúgy, mint a hitre, a Lélek ösztönöz. 8. A keresztény szeretet sohasem szül megkülönböztetést, ellenkezőleg, felemeli és tökéletesíti az emberi viszonyokat, így a család, a barátság, a társadalom és a népek belső viszonyainak rendjét. 9. A keresztény hagyomány arra tanít, hogy a felebaráti szeretetben összpontosul és fejeződik ki minden erény. Szent Pál így rajzolja meg a szeretet vonásait: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel". 10. Ezzel az isten és emberek iránti szeretettel a keresztény nem akar evilági ellenszolgáltatást és előnyöket kicsikarni; ellenkezőleg, felkészül az esetleges szenvedésekre is, mivel olyan Mester tanítványa, akit keresztre feszítettek és aki azzal, hogy életét adta mindenkiért, az „ellentmondás jele" lett a világban. A keresztény alázatos, mert törékenynek tudja magát, mivel a földön él; de hitében azt is tudja, hogy minden küzdelmében számíthat Istennek segítségére, s hogy mindig remélhet a „föntvalóban”, a soha meg nem szűnő boldogságban. 11. Ez az élet értelmébe vetett bizonyosság ad a kereszténynek reményt és legyőzhetetlen derűlátást. Krisztus erről biztosította: „A világban ugyan sokat fogsz szenvedni, de bízzál, én legyőztem a világot". Vele harcol a rossz ellen, egy jobb világ kialakításáért. Öreá épít, ezért reménysége sosem gyöngül, hanem kedvező légkört teremt az emberi nyitottság megvalósulására. „Ha Isten velünk — kiált szent Pál —, ki ellenünk? Az értelem és a lelkiismeret normái 12. Az igazi keresztény olyan ember, aki — eltekintve a kivételektől — egyre inkább tökéletesedik, a létezés kockázata és bizonytalansági tényezői ellenére. Amikor nehéz választani, melyik lenne a helyes út, amikor feszültséget érez az érzékek követelőzése és az értelem ítélete között, módjában áll, hogy megmutassa felelősségét és szabadságát. 13. A belső szabadság minden embernek veleszületett előjoga, de a kereszténynél Isten Lelke biztosítja azt és olyan választásra irányítja, amely nemcsak az észnek lesz megfelelő, hanem, Krisztus mintájára, követi Isten kinyilatkoztatásának útmutatását is. 14. A kereszténynek semmivel sem köny- nyebb, mint bárki másnak. Tisztán kell látnia a helyes ész normáit és Isten Lelkének útmutatásait, de egyaránt szívesen akarja elfogadni Isten és az egyház, a polgári hatalom és népe hagyományainak törvényeit és normáit; így kerüli el az erkölcsi szubjektivizmus veszélyét. 15. Krisztus tanítványa vallja, hogy joga és kötelessége lelkiismerete szavát követni, és épp ezért elismeri azok jogát és kötelességét is lelkiismeretük követésére, akiknek meggyőződése különbözik az övétől. Tudja, hogy Isten mindenkit szabad döntése alapján kér számon, mindenkit aszerint ítél meg, menynyire volt hű lelkiismeretéhez és az adományokhoz, melyeket tőle kapott. 50
