Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)

1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Boda László: Gondolatok a rossz miértjéről - elmélkedési magok

szerű. Másoknál megmarad a nyugodt felszín és teljes csendben megy végbe az átalakulás. A tiltakozás mindkét típusnál valójában akkor válik imaéiménnyé, ha tudatosítja. Ekkor kezdheti megsejteni az ima nagy feladatát az ember életében. Kinyitott szeme a valóságot nem másítja meg, hanem felfedezi, szavai ennek adnak kifejezést és az ima polgárjogot nyer személyi fejlődésében.

Az ima egyik sajátos formája általában ismeretlen előttük. Pedig az egyház használja ezt. A misében ilyen a negyedik eucharisztikus ima. Visszaemlékezés, ráemlékezés arra, amit az Úr tett, arra, ki Ő, és hogyan engedi magát fölismerni az emberi sorsokban.

Imaélményt jelenthet pusztán már azt is tudni, hogy Istent nem tisztelik; hogy Ő más, nem olyan, mint az imádkozó; hogy semmi problémát nem old meg közbeszólással; hogy nem „használ fel” minket és mégis

munkatársai vagyunk. Olyan Ö, mint egy barát, aki szintén nem azért van, hogy megoldásokat tálaljon. Pl. ez a tapasztalás áll annak az imának a hátterében, melyet Oosterhuis egyik imakönyvében találhatunk:

„Te nem válasz vagy kérdéseimre, Istenem,

Te nem vigasz vagy,

amikor már nem tudunk továbbmenni,

Te nem hiánypótló vagy, amikor szükséget szenvedünk,

Te nem alaptétel, nem törvény vagy,

Te nem önmagad tiszteled,

Te nem Minden-Isten vagy.

Te olyan keveset beszélsz.”

E megfontolások és felmérés alapján talán meghatározást is adhatunk: imádkozni any- nyi, mint látni, kimondani, nyitvamaradni, kibontani, a lehetőségeket fölhasználni, tervezni Isten előtt.

Cz. D.

GONDOLATOK A ROSSZ MIÉRTJÉRŐL

(elmélkedés! magok)

És látta Isten, hogy amit alkotott, az jó — olvassuk a Szentírásban.

Már Szent Ágoston fölmentette Istent a rossz teremtésének vádja alól, minthogy a rossz negatívum. Itt volna az ideje, hogy tudatom mélyén én is meghozzam a magam fölmentő ítéletét.

„Még ez a kis kődarab is jó valamire” — mondja Fellini filmjének egyik mellékszereplője. Ugyanazt mondja, mint Aquinói Szent Tamás.

Mert a lét jó, és jók benne a létező dolgok is. A rossz pedig a jóban ver gyökeret, és a jóból szívja táplálékát. A rossz a paraziták legjellemzőbb példánya.

Jók az elemek és a föld növényei. Jó a szelíd szivárvány és a megbokrosodott szélvihar, amely a légkört és a nagyvárosokat szellőzteti. Még a cápának és a keselyűnek is megvan a rendeltetése.

Megértjük, Uram, hogy nem teremtetted a rosszat, de nem tudjuk megérteni, miért nézed el, bár sejtjük, hogy művedben a rossznak is szerepet szántál azzal, hogy megengeded.

Rembrandt művei megtanítottak arra, hogy az árnyékoknak mekkora szerepe lehet egy alkotásban, amikor kiemelik a színek és formák ragyogását.

De hát nem vesz-e körül bennünket az éhezők sokasága? Nem dühöngenek-e természeti katasztrófák? Nem tizedeli-e sorainkat a betegség és a háború? Nincs-e szabad lábra

engedve a Bűn? És nem kell-e látnunk, hogyan szemeli ki magának az erős a gyöngébbet?

Szabadnak teremtettél bennünket. Áldott és rettenetes a Te ajándékod.

Mert megdöbbentő, mindenre képes az ember szabadsága, amely mutatványaiban nem akar ismerni mértéket és határokat.

Akkor az illetékes pilóta kioldotta az atombombát. És a szerkezet hibátlanul működött. Akkor a bomba zuhanni kezdett, és a szabadesés törvénye következetes maradt önmagához. Akkor odalenn a városban kilencezer fokra hágott a hőség, és a testek nagy sokasága zsugorodott össze. Dobhártyák szakadtak be, és házak alázták magukat a földig. Akkor a magasban az egyik katona Isten nevét kiáltotta, lenn pedig, akik távolabbról látták a történteket, megdermedtek, mint Lót felesége.

Mert erre is képes az emberi szabadság.

Szabadnak teremtetted, Uram, az embert. És nyugtalan a mi szívünk, amíg fenékig nem ürítettük szabadságunk poharát.

És közösségi lénynek is teremtetted az embert. Ezért az egyesek bűne miatt az ártatlanoknak is szenvedni kell.

Egy család egyetlen tagjának bűnéért az egész család viseli a következményeket. Egyetlen diák gonoszsága gyanúba kever egy egész iskolát. Egyetlen államfő felelőtlensége szenvedésbe, pusztulásba és szégyenbe dönthet népeket.

43