Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Hegyi Béla: "Tudjátok-e, hogy feltámadt Krisztus?" - fiatalok válaszai
lásfoglalását — ismét százalékos arányszámokkal kifejezve — az alábbiakban ismertetjük: tudatosan elutasító, ateista válasz — 24,0; bizonytalan, a határozott állásfoglalást kerülő válasz — 27,0; Krisztus feltámadásával kapcsolatban az elfogadható vallásos meggyőződést tükröző válasz — 8,6; a feltámadás tényét elismeri, de azt materiális magyarázatokkal támasztja alá (nem halt meg, tetszhalott, önszuggesztió stb.), az evangéliumok tanúbizonyságát elutasítja — 16,0; a téma iránt közömbös, semmilyen véleménye nincs — 6,4; nem válaszol — 18,0 %. A tudatosan elutasító, ateista állás- foglalást tükröző válaszok közé soroltuk azokat, amelyek tömör, de vitathatatlanul ateista megfogalmazást adtak a tanulók világnézetéről. A bizonytalan, a határozott állásfoglalást kerülő válaszokból (ingadozó álláspont?) nem derült ki egyértelműen, hogy a válaszoló végül is tud-e, vagy sem Krisztus feltámadásának mibenlétéről. A diákok jelentős százaléka, 24,4 tulajdonképpen nem válaszolt, elzárkózott a vélemény-nyilvánítástól, mint utóbb megtudtuk, valószínűleg két okból: 1. egyfajta belső szeméremből, kamaszos zárkózottságból, titkolózásból ; 2. érettségiző osztály lévén, egyesek attól tartottak, hogy ez a nyílt színvallás esetleg hátrányosan befolyásolja az egyetemi felvételihez szükséges iskolai minősítésüket. A gimnazistáknál különösen magas a magukat tudatosan ateistáknak vallók százalékos aránya. Ez — a tanulók állítása szerint — főként a marxista-materialista világnézeti nevelés hatékonyságával (világnézeti órák, képzett előadók, jól szerkesztett kézikönyvek stb.) magyarázható. Nincs szándékunkban mindebből általános érvényű következtetéseket levonni a magyar ifjúság feltámadás-hitére vonatkozólag, hiszen csak két, különböző korú ifjúsági csoport vizsgálatát végeztük el. Annyit azonban mégis meg kell állapítanunk, hogy e két csoport-vizsgálat, ha másra nem is, figyelmeztetésnek, jelzésnek mindenképpen hasznos. Azt bizonyítja, hogy kevés, nem megfelelő, nem eléggé hiteles, nem élménytadó, nem színvonalas az, amit és ahogyan gyermekeinknek — akár a templomban, akár a családban — Krisztus feltámadásáról mondunk. Fiatalok válaszai 1971-ben, húsvét táján személyhez szólóan tettük fel a kérdést — Mit tudsz Krisztus feltámadásáról? — 16 és 28 év közötti fiataloknak, — szem előtt tartva, hogy a válaszadó a munka-, tanulmányi, vagy egyéb közösségen belül lehetőleg ne az átlagot képviselje, hanem kitűnjön képességeivel, szakmai, vagy tanulmányi eredményeivel, akit a csoport többi tagjai eminensnek, jól tájékozottnak és tekintélynek ismernek el. Technikumi tanuló (16 éves): — A temetők kapuja fölött sokszor olvastam már, hogy „feltámadunk”. Nem értem; minek és kiért? Gimnáziumi tanuló (16 éves): — A legdöntőbb bizonyíték erre a képtelenségre, hogy az evangéliumok egyetlen egyszer sem mondják el a feltámadás lefolyását. Ezt a teológusok állítólag azzal magyarázzák, hogy az „ügy” nem tartozik a mi tapasztalati, térbe és időbe zárt világunkba, ezért nem is lehet minden további nélkül térben és időben rögzíteni. Akkor pedig számomra abszurdum. Főiskolai hallgató (22 éves): — A történeti Jézusról alig tudunk valamit. Kétségtelenül élt, tanított, hirdette, hogy elérkezett az Isten országa. Tanítványai Messiásnak tartották, fellépése után azonban hamarosan kereszthalált halt Poncius Pilátus helytartósága idején. Ennél többet nem tudunk a történeti Jézusról, de hogy többet tudjunk, a keresztény hit szempontjából nem is lényeges. A hit ugyanis nem a történeti Jézusra, hanem az egyház igehirdetésében jelenlévő és ható Jézusra támaszkodik. Főiskolai hallgató (24 éves): — Jézus holtteste a harmadik napon már nem volt a sírban. A halál utáni megielenése és az üres sír nem azonos a feltámadás eseményével. Márknál és Lukácsnál félreérthetetlenül fel lehet ismerni: ők nem tudnak arról, hoqy Krisztus a sír előtt megjelent volna. A sírboltnál történtek és a megjelenések elbeszéléseinek összekapcsolása mutatja, milyen kevéssé várhatiuk az evangéliumok feltámadás-történetétől, hogy pontos történelmi hűséggel adják vissza az események lefolyását. Egyetemi hallgató, maqyar-történelem szakos (25 éves): — A feltámadás gondolata az ember örök vágyónak kifeiezőie: szeretnénk naqyon hosszú ideig élni, ha lehetne — örökké. Nyilván Jézus is ennek az ősi vágynak a hordozója. Az őskereszténvek szándékosan, vagy tudat alatt a halandó és feltámadó istenekről (Attis, Adonis, Osiris, Dionysos) szóló pogány legendákhoz és misztérium-kultuszokhoz igazították Jézus történetét. A Jézus-mitológia szerint a feltámadás tavasszal történt, szerves részeként a természetben észlelt téli álom és tavaszi kivirágzás ciklusának, amely emberi viszonylatok között szinte suqallia az uiiászületés, „a halottaiból való feltámadás" tényét. Esztergályos-köszörűs (25 éves): — Engem meg lehet győzni, de három kérdésem van, amire választ várok: 1. Máté evangélista szerint vasárnap hajnalban „nagy földrengés” 38
