Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - FIGYELŐ - Rédly Elemér: Lehet-e a gyereknek halálos bűne?
méginkább a szeretetére. A másik pedig, hogy ez a fény messze fölötte és túl minden vágyon és kívánságon, amit valaha éreztem. Tisztult volt minden érzetemtől és ment minden érzéki íztől. Szeretet volt; olyan tiszta és egyenes, mint látomás és egyenesen az Igazság birtokába szállt, melyet szeretett. Az első kifejezhető gonddlat, ami eszembe jutott, ez volt: „Itt van előttem a menny; a menny; a menny!” — Teljes és kérlelhetetlen biztonsággal tudtam, hogy előttem, közöttem és az oltár között, valahol a templom közepén, fent a légben, (vagy bármi más helyen) vagy egyenesen felfogóképességemben, ami az érzékeken felül volt, ott volt Isten egész teljességében, egész hatalmában, egész dicsőségében, — és Isten önmagában és Isten körülvéve szentek ezreinek sugárzó arcával, amint dicsőségét szemlélték és áldották szent nevét. A megdönthetetlen biztonság, világos és közvetlen tudása annak, hogy a menny ott van előttem, mennydörgésként ért és mint villámfény járt át és úgy tetszett, megtisztultan emel fel a földről. Egyébként nem voft ez valami rendkívüli élmény, csupán nagyobb erejű, mint amilyenekben addig részem volt. A hit biztonsága, ugyanaz a biztonság volt, amit katolikusok, zsidók és hinduk milliói s mindazok, akik Istenben hisznek, éreztek, biztosabban és gyakrabban, mint én. Semmi egzotikus sincs ezekben a dolgokban, s bizonyos vagyok benne, hogy mindenkivel történnek ilyesmik kisebb- nagyobb mértékben." (The Secular Journal). 1941-ben belép a trappista rendbe. Ezt megelőzően írja ugyancsak világi naplójában. „Miért nem hagy békén a trappisták gondolata? Meg kell-e tennem, amit tavasz óta akarok? — Ez lenne az egyetlen hely, ahol fel kellene adnom mindent. Többet tehetnék az Egyházért és világi embertársaimért, ha trappista lennék a Gethsemaniban. Talán függetlenségembe kapaszkodom, hogy írhassak, hogy oda mehessek, ahová akarok ... Fel kell rá készülnöm, hogy mindenről lemondok. Pillanatnyilag szörnyű, hogy oly fontos számomra az írás, hogy a kérdésbe beleszól. Ha Isten azt akarja, hogy írjak, mindenütt írhatok. — Izgató a gondolat, hogy trappista legyek. Tisztelettel vegyes félelemmel és vággyal tölt el. Újra és újra visszatérek a gondolathoz: „Adj föl mindent! Adj föl mindent!” — „Beszélni fogok valakivel a fráterek közül." — Ezek világi naplójának zárómondatai. Belépése a rendbe azonban nem azt követelte tőle, hogy mindenről lemondjon, a számára oly sokat jelentő írói munkásságról sem. Sőt tovább kellett végeznie felettesei kívánságára. Teológiai, filozófiai, irodalmi műveinek egész sora látott ezután is napvilágot. Elmélkedéseivel az istenközelség oly magaslataira visz fel, — a meditativ és esztétikai extázis addig alig ismert, majdhogy nem szuggesztív, magávalragadó módján, — ahol a Tökéletes kegyelmének a vonzásába kerülünk mi is. Ennek a magnetikus vonzásnak ellentmondani már alig tudunk. Megsejtjük, amit szemmel nem láthatunk, felfogjuk és elfogadjuk, amit kézzel meg nem foghatunk. A természetfelettieket nem vagyunk képesek egész teljességükben töredékes emberi tudásunkkal megfejteni, — de Istent követelő, felé törekvő lendületünket, csodás forgásunkat sem a sötétség, sem a homály útvesztői sem tudják már zsákutcába terelni, sem megállítani többé. ... így jár a Pásztor elveszett juhai után, megtalálja, vállára veszi őket és elindul velük hazafelé. Paleta Éva LEHET-E A GYEREKNEK HALÁLOS BONE? Lelkipásztori műhiba? „Nem tudom, mit tegyek a kislányommal, — kezdte panaszát egy édesanya. — Néhány hete nem akar templomba jönni. Azelőtt mindig szívesen eljött velem, most meg úgy kell rákényszeríteni. Pedig most készül az elsőáldozásra . .. Nem tudom, mi történt, de annyira fél a pokoltól, hogy gyakran még álmából felriadva is azt mondja: nem akarok a pokolba jutni..." A további beszélgetésből azután kiderül, hogy az elsőáidozási oktatást végző lelkipásztor az örök kárhozattal fenyegette a gyerekeket, ha halálos bűnt követnek el és azt őszintén nem gyónják meg. Az eredmény pedig az lett, hogy a gyerek már a templomtól is fél, ahol így ráijesztettek. Vajon mi élhet ezek után a gyermek lelkében? Milyen fogalma lehet Istenről, a mennyei Atyáról? örömhír-e számára Jézus tanítása? Mi lesz az ilyen gyerekből, ha felnő? Saját keserves tapasztalatom jutott az eszembe. Valamikor 7 éves koromban én is megtanultam, hogy mi a halálos bűn, hogy érte örök büntetés jár. Azt is megtanultam, 253
