Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 4. szám - FIGYELŐ - Péteri Pál: A mai ember bűntudata
A MAI EMBER BŰNTUDATA Korunkban a teológiai gondolkodás és az átlagember gondolkodása igen sok kérdésben elszakad egymástól. A lelkipásztorkodásban működő pap másképpen látja ugyanazt a problémát, mint a gyakorló hivő; a hivő megint másképp, mint a kívülálló. Ha nem próbálnak párbeszédet kezdeni, lassan egyáltalán nem fogják egymás gondolkodásmódját megérteni. Az a pap, aki igyekszik tájékozódni, arra a megdöbbentő felfedezésre jut, hogy a „külső" világban teljesen megváltozott a bűnről alkotott fogalom és ezzel együtt megváltozott, eltorzult vagy teljesen eltűnt a bűntudat is. Jelen keretek között természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy a mai ember bűntudatával kapcsolatban minden problémát felvessünk. Először magának a bűntudatnak csökkenésével és eltorzulásával foglalkozunk, mint olyan jelenséggel, amely korunkban világméreteket ölt. Utána a bűn egyéni és közösségi aspektusának bemutatásával igyekszünk a helyes bűntudat kialakulását elősegíteni. A bűntudat csökkenése és eltorzulása A bűntudat végigkíséri az emberiség egész történetét. Az ún. primitív népeknél már megtalálható a bűn gondolata és ezzel kapcsolatban a bűnösség érzete. Általánosságban a bűn a fennálló szokások megsértését jelentette. A bűnös ember népével szemben tartozott felelősséggel. Ezzel szemben azoknál a népeknél, amelyek fejlettebb vallási fokon álltak, a bűn annak a világrendnek a megsértésében jelentkezett, amelyet valamilyen isteni hatalom alapított a földön. Mivel ez a világrend szent, a primitív ember még akkor is bűntudatot érzett, ha véletlenül, szándéktalanul sértette meg ezt a rendet. Gondoljunk mindarra, amit „tabu” szóval szoktunk kifejezni. Nem volt ritka az olyan eset, hogy egy-egy szentnek tartott tabu — esetleg akaratlan — megsértése miatt az egész nép bűnösnek érezte magát és a haragvó istenség kiengesztelésére a mai ember számára elképzelhetetlen vezekléseket vállalt. Külön tanulmányt igényelne annak kifejtése, hogy a Szentírásban a bűn és bűntudat gondolata milyen formában jelentkezik. Itt legyen elég annyit elmondani, hogy az ószövetség kora legfejlettebb vallásának törvényeit, szokásait őrizte meg számunkra. Éppen ezért érthető, hogy az a bűn-fogalom, amelyet benne megtalálunk, igen gazdag. A bűntudatra is nagyszerű, sokszor költői szépséggel megírt példákat találunk lapjain. Tulajdonképpen az ószövetségi törvény már magában rejti az erkölcs helyes értelmezését, de mivel primitív népnek szólt, megfogalmazásában erősen parancsjellegű. Ennek következtében a törvénytudók kezében száraz törvénygyűjtemény lett. Jézus tanítása pontosan ez ellen indított támadást. Jézus erkölcstanának lényeges mozzanata a személyes felelősség hang- súlyozása. Ugyanakkor Jézus nyomatékosan kiemelte az egyéni cselekvés közösségi jellegét, a szolidaritás gondolatát is. Ez a kettő: a személyes felelősség és a közösséggel szemben támasztott követelmény Jézus erkölcsi tanításának leglényegesebb mondanivalója, amelynek alapja az, hogy mindnyájan a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Személyes felelősséggel tartozunk mennyei Atyánknak és testvéreinknek. A keresztény középkorban a bűntudat és az ebből fakadó bűnbánat a mai ember számára szinte érthetetlen fokot ért el. Akár a nyilvános bűnvallomásokra, akár a szerzetesházakban szokásos vezeklésekre, akár a templomok bejáratánál sokszor hónapokon, éveken át szőrruhában térdelő, bűnbánatot tartó emberekre, vagy a fárasztó zarándoklatokra gondolunk, észre kell vennünk, hogy a középkori lelkeket mélyen átjárta a bűntudat. Ma már nyilvánvalóan túlzásnak tűnik mindaz, amit a középkoriak e téren csináltak. A mai ember azonban még a tárgyilagos bűntudatot is alig hajlandó elfogadni. Akiben viszont mégis van bűntudat, nagyon sok esetben torz formában jelentkezik. Próbáljuk ennek a jelenségnek az okait megvizsgálni. Feleletet keresünk ezekre a kérdésekre: miért csökken és miért torzul el ma oly sok emberben a bűntudat? A csökkenés legfőbb oka a világnézeti változás. Kultúrkörünkben évszázadokon át egyértelműen Isten parancsának megszegését, az Isten elleni lázadást nevezték bűnnek. Korunkban viszont nemcsak a személyes Isten, hanem egyáltalán bármilyen abszolútum létében egyre inkább kételkednek, sőt létezését határozottan tagadják. Ezzel viszont együtt jár a bűn fogalmának átértékelése is. Ha nincs abszolút hatalmú törvényhozó, akkor nincs abszolút érvényű törvény sem. És ha nincs ilyen törvény, nyilvánvalóan nincs bűn sem. A gondolatsor teljesen logikus. Aki tagadja Isten létét, annak a lelkében a szó hagyományos értelmében aligha fog bűntudat kialakulni. Isten egy kicsit „kívül került" a mai ember világából. Az „Isten halála" teológia éppen azért divatos, mert Istent áthelyezi egy más lét248
