Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Lukács László: Nagyobb a szívünknél
Lukács László NAGYOBB A SZÍVÜNKNÉL 1. Isten a kinyilatkoztatással útitársunkul szegődött a történelemben. Jelenléte által nemcsak egy mindnyájunkat felülmúló társsal lettünk gazdagabbá, hanem egy örök-nagy lehetőséggel is. Azóta a történelem minden viszontagsága, az ember minden bűne, útunk minden vargabetűje új találkozást kínál Övele, új ösvényt jelez Öfeléje. Jelenlétével felnyílt minden emberi helyzet: nincs többé semmi, ami elreteszelhetné vagy elfeledtethetné a dolgoknak, eseményeknek és embereknek ezt az isteni dimenzióját. Jónás próféta riadtan menekülve adja meg magát végül a Min- denütt-Jelenvalónak (Babits szavával: „Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled"). a Zsoltárost viszont a gyermekkor szeretetben-boldog biztonsága tölti el jelenlétében: Egekbe hogyha hágok: ott jelen vagy, holtak közt vessem ágyam: odalenn vagy. Naptámadatnak szárnyára ha kapnék, tenger legszélső szélein ha laknék. Oda is csak a te karod vezet, tart engem ott is jobbkezed. (138. zsoltár) Riadtan vagy boldogan, menekülve tőle vagy odabújva hozzá - mindeqy: Benne találja magát az ember. Korok és egyének életében is megelőzhet az elbizonytalanodás új biztonságot, a sötétség új hajnalt, a tévút helyes ösvényt, sőt előkészítheti azt a Bűn- ben-is-Kegyelmet-Ajándékozónak erejéből. Az úton zarándokló egyház hordozza és hirdeti a Jelenvaló Istent. A jó Pásztortól tanult mozdulattal igyekszik az igaz út és a helyes cél felé irányítani útitársait, és fokozza apostoli erőfeszítéseit, ha letévednek az útról. Súlyos parancs kötelezi erre. De akitől küldetését kapta, az talán éppen az útvesztőben lép eléje az arra tévedteknek. Az egyház a zsinat előtti évtizedekben felismerte: tömegek váltak közömbössé a hitre, a XX. század technikai kultúrájában egyre kevesebb hely maradt Isten számára. Felismerte a jelenséget, igyekezett feltárni az okokat, elemezni a közeget, amelyben korunk él, és új módszerrel hirdetni Isten üzenetét. — Missziós küldetéséhez a zsinat egyháza sem vált hűtlenné. De Isten igaz útjának lehetőleg korszerű jelzése mellett kutatni kezdte azt is: nem bukkan-e elő a Mindenütt-Jelenvaló korunk útkanyarjában is, nincs-e üzenete a ma „hallgató Isten” némaságának is? Nem a megtaláláshoz segít-e hozzá, ha ráeszmélünk: eddig téves nyomon jártunk? Ha rádiónk hallgat, annak oka nemcsak az adás megszakítása vagy hiánya lehet, hanem az is, hogy rosszul, rossz hullámhosszra állítottuk be a készülékünket. Az így érzékeny csönd pedig előkészítheti a helyes beállítást, s ezzel a helyes hullámhosszon, zörejmentesen megszólaló műsort. Mi az oka annak, hogy Isten ma nem szól a „mi hullámhosszainkon"? Miért nem szólalhat meg azokon a hullámhosszokon, amelyeken századunk embere próbálja fogni a valóságot? Miért nem fér bele azokba a kategóriákba, amelyekbe korunk rendszerezi az őt körülfogó valóságot? Európa a felvilágosodás mozgalmával a mai napig kihatóan meghatározta gondolkodás- és életformáját. Egyoldalúságait kezdjük ma e hosszú korszak végén megmérni és helyrehozni. Az emberiség igen sokat köszönhet századunk tudományosságának, de ma már látni kezdi azt is, mi mindent veszített el általa. A ma tudománya lefordítja fogalmait a matematika nyelvére, ismereteit egyenletekben rendszerezi. A matematikai absztrakció leválasztotta a lényegtelent a lényegesről, s így csaknem adekvát módon tudja leképezni a valóságot. Korunk a történelemnek eddig talán legtökéletesebb módszerét dolgozta ki a személytelen, tárgyi világ megismerésére. — A személy lényege azonban nem szűrhető ki matematikai absztrakcióval. A másik személy igazi mélységei gyakran a matematikai absztrakció által lényegtelennek s így elhanyagolandónak ítélt jelzéseken át, az ÉN-TE kapcsolat intimitásában jutnak felszínre. Személyek szóban és szimbólumban vallanak egymásnak, lesznek jelenlévővé egymás számára. 18
