Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 3. szám - FIGYELŐ - Diós István: A keresztény ünnepi munkaszünet
A vallásos ember pihenése A vallásos embernek nem kell kivonnia magát a többi ember pihenéséből és szórakozásából, nem kell mást tennie, de azért tegye másként: minden fáradtságában is nagyobb készséggél, több tapintattal és több szeretettel! A vallásos, sőt egyházi embereknek is szükséges a test felfrissítése. Engedjük, hogy kikapcsolódjon saját eszmevilágából, gondolatilag, érzelmileg is pihentesse magát. — Még ma is akad, aki meg- botránkozik, ha egy papi ember névnapján jobban örül egy üveg nemes bornak, mint egy ájtatos szentképnek. — A testnek is meg kell adni a felüdülését, ezért illeszkedünk be a többi ember pihenésébe anélkül, hogy az ösztönök felszabadító ereje elsodorna bennünket. Amint a gépszíj lazítása sem a szétesésre, hanem a gép biztosítására szolgál, úgy a test lazítása sem az egyén, a karakter ellazulását jelenti, hanem azért van, hogy erősítsük idegzetünket, fokozzuk az ön- ellenőrzést és akaraterőnket. Az lenne a legnagyobb visszaélés, ha pihenésünk célunk ellenébe sodorna minket. Aki ismeri adottságait, ismeri gyengéjét, szenvedélyességét, vagy befolyásolhatóságát, annak már előrelátnia kell, mi okoz kárt benne akár munkájában, akár pihenésében. A keresztény ember pihenésének ez a „máskéntje" éppen az, hogy belátja gyengeségeit és elég alázatos ahhoz, hogy nemet tudjon mondani a káros szenvedélyeknek. Hiszen nem csak munkánkban, de pihenésünkben, olykor talán ott még jobban figyelnek ránk: ott is tanúságot kell tenni,, hogy az nem öncél, kielégülés és puszta élvezet, hogy pihenésünk is örömünk a Szentiélekben: „Hiszen Isten országa nem eszem- iszom, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben”. (Rám 14,17). Ezért lesz számunkra pihenés mindaz, „ami a békességet és egymás épülését szolgálja" (uo. 19)„ mert így a világ is megtudja: „Akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1 Kor 10,31).. ég. A KERESZTÉNY ÜNNEPI MUNKASZÜNET Mostanában keveset hallani igehirdetésünkben a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetről. Ügy látszik, mintha túlhaladott álláspont lenne erről beszélni, hiszen a legtöbb dolgozó embernek vasárnaponként van ideje arra, hogy egyéni dolgait — házépítést, kertgondozást, háztartási munkákat — elvégezze. Pedig a munkaszünet erkölcsi kötelezettsége nem szűnt meg. Igaz, ma már sem a hívők, sem a lelkipásztorok nem tudnak a „szolgai munka” kizárása alapján eligazodni abban a kérdésben, hogy milyen és mennyi munka végzése bűn a vasárnapokon, de mégis mindannyian érezzük, hogy ez a munkaszünet olyan erkölcsi kérdés, amiből komoly következmények származnak. Ehhez a témához szeretnénk néhány szempontot adni Bernhard Häring gondolatai (1) alapján. A munka tudatosan megélt életünk nagyobbik részét kitöltő tevékenység, amelynek fizikai-gazdasági értéke mellett erkölcsi értéke is van. A gazdasági értéket aránylag egyszerű megállapítani, mert általánosan elfogadott mutatók szerint mérhető. Az erkölcsi érték már bonyolultabb, mivel attól függ, hogy milyen célok szolgálatában* végzi a dolgozó ember. A marxista közgazdászok a munkát így definiálják: társadalmilag hasznos tevékenység. Ezzel a munka közösségi jellegét: hangsúlyozzák. Rendszerint többen dolgoznak együtt és a munka eredménye sokakra kihat. Egész társadalmakat érint a munka gazdaságossága, a termékek elosztásának igazságossága, a tulajdonjogok, a munkából fakadó fejlődés, stb. Ezzel szemben teológiailag úgy tekintjük a munkát, mint célszerű emberi tevékenységet, amely az előbbi társadalmi és gazdasági tényezők mellett sokszoros összefüggésben áll üdvösségünk titkaival: a teremtő Istennel, a bűnnel, Krisztussal, az Egyházzal.. Attól függően, hogy figyelembe veszi-e valaki ezeket a vallási tényeket, vagy sem,, lényegesen különböző erkölcsi értéket kap a munka. A sok megoldandó és újra átgondolandó erkölcsi kérdés közül, amelyeket a munka értékelése ma felvet, csak egyet szeretnénk kiemelni: hogyan befolyásolja az istentisztelet kedvéért megtartott munkaszünet, a kultikus nyugalom a munka szemléletét és erkölcsi értékét? 183
