Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 3. szám - FIGYELŐ - Munka és pihenés
MUNKA ÉS PIHENÉS „Hiába próbálom eltussolni érzéseimet. Mert ott akkor jöttem rá, hogy baráti segítséggel, de mégis csak ketten, megcsináltunk egy házat... Ezt a kis hajlékot mi építettük. És ez megropogtatta csontunkat, lefogyasztott ... és csaknem megölt.. . Így éltem át a manuális munka évtizedek óta sóvárgott gyönyörét. És most újra megtanít pihenni! Nem lazsálni, nem üdülni, henyélni, — volt ebben is részem elég — de pihenni .. . Senki sincs vasból. Elfárad az emberi test. És, ha joggal pihen, kétszeresen pihen. Mert vége ennek úgy sincsen soha . .(Ge- relyes Endre, Népszabadság, 1973. ápr. 1.) A munka és pihenés egymást feltételező és kiegyensúlyozó tényezők. Csak az tud teljes emberségével és egyéniségével dolgozni, aki jól tud pihenni. Helyes pihenésre tanítani az embereket, igazi humanizmust jelent. Mert munkára felkészítenek a tanulmányok, a szakképesítés, vagy végül is betanítják a munkahelyen, de felismerni, kinek hogyan kell pihenni, — ezt tudatosítani kell az emberekben és végsősoron ezt mindenkinek magának kell megtanulnia. Paul Chauchard, francia idegélettan professzor a mai élethez szükséges pihenést mutatja be könyvében (Travail et loisirs, Marne, Paris, 1967). Az életnek, a társadalmi követelményeknek megfelelő munka szinte állandó felfokozottságban tartja az idegzetet, épp ezért tudatosan kell kialakítani egy olyan idegi gátlást, amely ezt a túlzott serkentést egyensúlyba állítja. Arra mindenki büszke, hogy érti a munkáját, — de hogy tud-e pihenni, azt már nem kérdezi senki. Munka közben, vagy a szabadidőben elcsalják a kollégák egymást inni, kártyázni. ötletszerűen megnézünk „valamit" a moziban, színházban vagy üzleti reklámok áldozatai leszünk zsúfolt étteremben, fárasztó utazáson, méregdrága üdülőhelyeken. Egyensúly-eltolódás: ideges túlterheltség A mai, főleg városi ember legtöbbje kötött munkaidőben, zsúfolt helyeken végzi munkáját, határidőre dolgozik, magasabb teljesítményért hajszolja magát. Ezért gyakoriak a túlterheléses panaszok, fáradtság, idegesség, amelyek nemcsak átmenetiek, hanem maradandó, sőt kóros állapottá is válhatnak. A munka először is fáradttá tesz. Pihenni, leülni, aludni szeretnénk. S ez rendjén is van az otthoni munkánál, de a munkahelyen nem lehet, mert nem vagyunk készen, esetleg hajszolnak vagy nem szakíthatjuk meg a munkaidőt. Ezért már szinte görcsös feszültségben dolgozunk tovább, izgulunk, hogy nem leszünk meg időre, otthon pedig már vár a másik műszak, a család. És amikor minden elkészült, akkor sem tudunk megpihenni. Az izgalom és a szorongás már „tárgytalanná vált”, „úgy marad”. A szervezet nem tud a munka ütemével lépést tartani és utána feloldódni. Ilyenkor nemcsak egy-egy tagunk fáradt, hanem az idegrendszerünk mondja fel a szolgálatot. Az agy ingere most már túlfokozottan hat a szervekre, nemcsak a kötelező cselekvési időre „feszít”, hanem utána is „görcsben” marad. A túlfeszült testrészek, szervek aztán ismét visszahatnak az agyra. Főleg az ingerfeivevő ideg válik túlérzékennyé és ilyenkor a legkisebb külső inger: egy köhintés, szó, vagy hangsúly indokolatlanul erős visszahatást vált ki. Ennek pedig rendszerint az a vége, hogy saját túlfokozottságunkat valakire vagy valamire kivetítjük, másokat ártatlanul megtorlásban részesítünk. Nagyot ütök a gyerekre, gorombán válaszolok az ügyfélnek, vagy — a legjobb esetben — odavágok egy tányért. Végre feloldódtam. Ideges — mondják —, most nem jó hozzá szólni. Pihenni „akarunk" Ilyen primér-ösztönös megoldásokat az intelligens embernek ki kell iktatni és helyette meg kell tanulnia tudatosan fellazítani, pihentetni magát. Jól pihenni: bizonyos alapismeret és nem kevesebb akaraterő kérdése. A fizikai munkát mindig könnyebb kipihenni, sőt annak közbeiktatásával köny- nyebb pihenni; a szellemi fáradtság azonban gyakran nyomasztó érzésként nehezedik ránk. Nem tudjuk fellazítani magunkat s ezért nem tudunk pihenni. A munkából lázas semmittevés lesz, beszélgetésből felelőtlen kibeszélés, meggondolatlan elszólások. A fáradt ember vigyázzon szavaira! Ha az ilyen fáradtságot nem pihenéssel vezetjük le, hanem doppingszerekkel, kávéval, dohánnyal, gyógyszerekkel akarjuk erősíteni gyöngeségünket, esetleg idegesítő filmekben, zárt füstös eszpresszóban keresünk ki- kapcsolódást, — mindez csak pillanatnyi enyhülést jelenthet. A túlhajszoltságnak hamarosan maradandó változásai is jelentkeznek: belső szervi görcsök, gyomorfekély, gyulladások, cukorbaj, izom- és idegfájások léphetnek fel, amelyeket mozgásszervi és testalkati elváltozások kísérhetnek. (Vö. Hen185
