Teológia - Hittudományi Folyóirat 7. (1973)
1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Cserháti József: A pap hite és imája
7. A Szentírás tanulmányozása Korunk embere nem fogja megérteni a Szentírást (az Ó- és Újszövetséget) puszta olvasással, mert hiányzik számára a vallási tapasztalat. Sok minden ezért oly idegen számára. Mintha idegen világ, mondavilág lenne. Csak a felsorolt programpontokkal együtt juthatunk el a Szentírás helyes megértésére. A szó és a betű, a nyelvtan és régiségek magyarázása önmagában semmit sem ér. Saját vallási tapasztalatra kell előbb szert tennünk, a fentebbi programpontokat kell megvalósítanunk. Csak így tudjuk majd az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan elmondani: „nemde lángolt a szívünk, amikor feltárta nekünk az írások értelmét?” Ekkor lesz igazgyöngy számunkra a Szentírás, szentségmutató, amelyben ott van a mi Urunk; ekkor lesz számunkra Isten szava Isten válasza is valódi emberi kérdéseinkre. Jézus tanítványainak iskolájában Jézus nem dogmatika-könyvet adott tanítványainak, s nem azért tett csodákat, hogy igazolja: joga van kimondani a dogmatikus tételeket. Nem, hanem először azt mondta: „Jöjjetek és lássatokl" Tapasztalatokra vezette őket, hogy látva lássanak. Csak évekig tartó belső érés és a Szentiélekben való növekedés során jutottak el Krisztus mélyebb, hivő megismerésére. Ugyanezt az utat kell járnunk nekünk is. „Jöjjetek és lássatok!” Szerezzünk, gyüjtsünk tapasztalatokat, s akkor Krisztus Lelkének erejében eljutunk a hivő belátásra is. Akkor majd együtt imádkozhatjuk: Hiszek az Atyaistenben, Jézus Krisztus által, a Szentlélek erejében. Cserháti József, pécsi püspök A PAP HITE ÉS IMÁJA A zsinat a pap belső életéről „Keresztény lelkiség - közösség — liturgikus és egyéni ima” — summásan így közölte velem a főszerkesztő e szám témakörét. A pap imájáról ebben az összefüggésben szólni, valóban elöljáróként kívánkozik ide, ezért talán nem lesz nehéz az eszmei egybefogást eleve biztosítani. A pap, mint hirdető és tanító, a hívők imaéletének kialakításáért is felelős, továbbá a liturgikus ima irányítója, bizonyos tekintetben a liturgikus ünnepségek alakítója és végül - mivel élete nyitott könyv a hívei előtt — a keresztény lelkiség egyéni személyi formálásával példát is kell nyújtania lelki gyermekeinek a keresztény életszemlélet, a keresztény magatartás és imádság: egy szóval a kereszténység helyes megvalósítására. Maradjunk az imánál! A mai pap imaélete ugyanolyan nehézségekkel küzködik, mint a legegyszerűbb hívőé; amit pedig majd, mint mai pozitívumot, mint új lelkiségi elemet elemzünk ki a pap spiritualitásából, az minden mai hivő belső világában is jelentkezik. A papság és a hivősereg is ugyanazon istengyermekség lelki közösségében él; Isten szemében ez a legnagyobb emberi méltóság, ebben mindannyian egyek és azonosak vagyunk; ez megelőz mindenféle hierarchikus vagy más tagoltságot. Tudjuk, hogy a felszentelt szolgálati papság és a hívők összességét egybefogó egyetemes papság között lényeges és nem fokozati különbség van. Ez a különbség a közösség érdekében történő funkcióban gyökerezik és legfeljebb a sajátos papi jellegek szerinti árnyékoltságban nyilvánul meg az Isten népe közösségének imájában. De erre még vissza kell térnünk. Sokan azt mondják, hogy a mai ember kevesebbet imádkozik vagy nehezebben imádkozik mint régebben. A mai papságról is elhangzott már ilyen megállapítás, hogy nem imádkozunk eleget, vagy sokunknál megváltozott az ima értékelése. Másképpen ezt így írják körül: még nem alakult ki a mai életkörülmények és a mai változó korszellem struktúrájának megfelelő új imastílus vagy lelkiségi forma. Ezen a téren is jelentkezik bizonyos krízis vagy átalakulás. 7
