Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rezek Román: Teilhard de Chardin belső dialógusa

nem mást akarok rejteni ugyanazon szavak mögé, hanem más szavakkal kifejezni ugyanazokat a dolgokat” (1922). ,.Mi köti le egész lelkernet? Az, hogy .természetfölötti perspektíváinknak’ megadjam ugyanazt a valóság-, egység- és kimeríthetetlenség-tartalmat, ami a Világegyetem .természetesnek' nevezett szféráiban található” (1927). - „Védekezni mégiscsak kell!... Ha .kivégeznének’, meg kell mon- daniok. hogy miért teszik . . , Könnyű módszer lenne, enélkül rázni le magukról zavaró eszméket, amelyeket nem lehet visszautasítaniok” (1925). — „Imádkozz értem ezentúl is, kedves barátom; nem annyira azért, hogy jól végződjék ez az én személyes ügyem, hanem hogy — mindennek ellenére - Isten fényét lássam mindig az egyházban. Mert igazában ez a valódi csatatér” (1925).

Mindmáig senki sem talált rá arra a hivatalos (hat pontból álló) nyilatkozatra, amelyet Teilharclnak alá kellett írnia, hogy hithűségét ezzel is igazolja . . . Leveleiből kitűnik, hogy csak a 4. pontnál akadt nehézsége (az elavult történeti és geológiai értelmezés esetében), s hogy — minden valószínűség szerint — e pontra vonatkozólag kifejtette álláspontját, és csak .restrictio mentalis’-szal írta alá a szöveget... „igen, meg kell menteni a Szellemet: meg kell mutatnunk, hogy az egyház (legalábbis közvetlenül és .forradalmian’) nem fordul el a kapott .formáktól’ (1925). — „Csakhogy még mindig semmit sem látok a szükséges reformokból, nem hullanak le a lényeget rejtő .fahéjak’, s azok a .kérgek’ sem, amelyeket még kitartóan tisztelnünk kell, mert még zöldek és élet van bennük, — pádig oly biztosan lehullanak majd holnap, akárcsak a platán törzsének külső lemezei...” (1925). — „Soksok barátom, akiknek biztos az ítélete, s akik szeretik az egyházat, megerősítettek álláspontomban; s ezért könnyen fölmérhettem, hogy mekkora botrányt és szánalmas kárt okoztam volna egyházunknak, ha fegyelmezetlenül viselkedtem volna" (1925).

De a nagy krízis velőkig váj Teilhard leikébe. Ha a szövegösszefüggésből kiragadjuk, elszigetelten idézzük néhány mondatát (amit sosem tehetünk meg, mert mint - sírógörcse végén, akként leveleiben is így végzi: „Ezt is még nagyobb fénybe kel! merítenünk!” . . .), bizony megijedhetnénk nyilatkozataitól, a ,humanum dico' figyelmeztetéssel leírt szavaitól: ugyanabban a levelében — egyrészt: „Nem bízom már az egyház külső megnyilatkozásaiban", másrészt — ugyanabban a sorban így folytatja: „De hiszem, hogy ezentúl is az egyház révén jut el hozzám az isteni hatás” ... „Olyan vagyok, mint a forgószélben keringő madár. .(1926).

S a krízis (ideiglenesen) végső fázisa: „...Hosszan lázongtam mindaz ellen, ami merev az egyházban; az .egyetemes Krisztusban’ találom meg a teljes választ. S hiszem, hogy Isten segítségével mindig az egyházban találom meg a mély keresztény .tengelyt’... Határtalanul bízom Krisztus Urunkban, a Nagyban, az Igaziban” (1926). Közben a legfelső elöljárók Teilhard szemébe vágják: „Maga ne beszéljen Krisztusról, mert rosszul beszél róla!”... Tehát egész hivatása, sajátos küldetése ,zár alá kerül’? (Néha engedték közölni cikkeit, néha meg csak a merőben tudományos tanulmányai láthattak nyomdafestéket.) Teilhard kínlódva válaszolja: „Kész vagyok mindent összetörni szívemben. De annyira vágyódom, hogy hirdessem azt a ragyogó igazságot (a Világ .finom szubsztanciáját’ egyesítő Ómega- Krisztust), amely vakítón tárul szemem elé . . . Ó, mily jó volna egészen őszintén beszélnünk önmagunkkal, hiszen erre tanít az Evangélium is" (1927).

1942-ben meghal a jezsuita generális, a „rendkívül konzervatív” Ledochówski, akinek merev viselkedése erre a végső kiáltásra késztette Teilhard-t: „A valódi keresztény lelkiségnek ,meg kell mentenie Krisztust' a klerikusok kezéből, hogy ezzel meg legyen mentve a Világ!” S ugyanakkor: „Persze jól látom magatartásom paradoxonát: ha szükségem van a Világ megmentése érdekében az egyház Krisztusára, hát úgy kell elfogadnom Krisztust, ahogyan az egyház mutatja be nekem”. Haláláig tartó egyveretű és tökéletesen őszinte magatartása: ,,Belülről kell dolgoznom azon a reformon, amelyet elővételezek. Más szavakkal: hűségesen ragaszkodom ahhoz a törzsághoz ( az egyházhoz), amelynek kibontakozását várom és remélem” (1950 október 4-én, válaszként írta az egyházat elhagyó Gorce .kifelé hívogató levelére.

156