Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Hírek a "hivatások" kérdésével kapcsolatban - Hírek a világegyház életéből
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI JEGYZETEK Hírek a ,,hivatások" kérdésével kapcsolatban A világ néhány országában ma is bőséges a papi-, szerzetesi utánpótlás. Néhány kiragadott példa szemlélteti ezt: Lengyelországban 1970-ben 263 világi, és 118 szerzetespapot szenteltek; az ország 24 szemináriumában 3131 papjelölt tanult. Indiában állandóan nő a hivatások száma. Jelenleg 165 férfi és női szerzetesrend működik, a legnagyobb köztük a jezsuitáké, amelyhez 1408 pap tartozik, közülük 852 indiai. A Terézia anya által 1950-ben alapított „szeretet misz- szionáriusainak” elnevezett szerzetesrend, amely a betegek és szegények hősies gondozásával vált világhírűvé, ma 1016 tagot számlál. A tanzániai Sonega püspökének idén 50 jelentkezőt kellett visszautasítania, mert nem tudott helyet biztosítani számukra a szemináriumban. Ezekkel az elszórtan jelentkező biztató jelenségekkel szemben azonban egy a Hittani Kongregáció által kiadott hivatalos nemzetközi áttekintés súlyos problémákra utal a papi hivatások terén. Eszerint 1963-tól 1969. III. 31-ig 8287 pap fordult Rómához laici- zálási kérelemmel (a papok összlétszámá- nak 2,5%-a), s ugyanez idő alatt a becslések szerint 2800 pap hagyta el hivatalát felmentéskérés nélkül. Az utóbbi évek adataira alapozva számításokat végeztek a jövő évek várható alakulásáról. Ezek alapján 1975-re a jelenlegihez viszonyítva egyesek szerint mintegy 5000-el, mások szerint még sokkal többel fog csökkenni a papság létszáma. Arra a kérdésre, hogy miért van ilyen nagy különbség különböző nemzetek között a hivatások terén, a következő elgondolkoztató választ adják, — természetesen feltételezve még számtalan rész-szempont figyelembevételét: Alig merül fel probléma azokban az országokban, ahol az Egyháznak vagy a társadalomnak valamilyen szempontból szorongatott helyzete elfordítja a figyelmet az Egyház benső életéről, annak kritikus szemléletétől, s a „kifelé nézésre” — az önvédelemre, misszionálásra, karitatív munkára — kényszeríti a keresztényeket. A hivatások számának csökkenése olyan területeken nagy, ahol a keresztények jobban „ráérnek” foglalkozni az Egyház benső ügyeivel: az egyházi tekintély, a korszerűség stb. kérdéseivel. Azonban e vidékeken is elmondhatjuk, hogy a hivatások számának visszaesése nem a krisztusi tanok iránt való érdektelenségnek jele. Hiszen nagyon sokan tanulnak teológiát világiak, férfiak és nők is. Viszont egyre növekszik azoknak a fiataloknak száma, akik a teológia elvégzése után nem szenteltetik pappá magukat, mert nem akarják vállalni — sokak nyilatkozata szerint - a mai egyház- szervezet merev és korszerűtlen kötöttségeit. A Lengyel Püspöki Kar többéves lelkipásztori és prédikációs tervet dolgozott ki, amelynek szem előtt tartása kötelező egész Lengyelországban, valamint a külföldi lengyel plébániákon. Az 1971-es év programmja többek között célul tűzi ki a plébániai közösségeken belül a kis csoportok létrehozását, a hívek közösségi életének elmélyítését („arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást"). - Utat kíván nyitni a püspökök és papok, valamint a papság és a világiak dialógusa felé. — Különösen jelentős tervük az, hogy lelkipásztor-centrumokat hozzanak létre. * A valóság meghamisítása? Az 1971 őszi püspöki szinodus előtt a világ számos egyházmegyéjében a papok, másutt a papi tanácsok véleményét kérdezték meg a papságot érintő, tárgyalásra kerülő kérdésekről. A beérkezett válaszok kiértékelése, illetve a reájuk való hivatkozás általában csupán egyszerű százalék-arány alapon történt. Szociológusok ezzel szemben rámutatnak, hogy az ilyen kiértékelés meghamisítja a valódi képet. Hiszen a papság tudvalévőén sok országban relatíve elöregedett. Ezáltal az „idősek” mindig túlsúlyban vannak, s így a fenti mód65
