Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt" (A történetíró, a katechéta és a teológus Márk)
szerzett. Mark szerint aki tanítványának szegődik, az sem járhat könnyebb utat, mint amelyet maga Jézus is végigjárt. Nem kevésbé meglepő az a hasonlóság sem, amely 13,9-13 és 8,31—38 között van. Az utóbbi helyen, amint már láttuk, Jézus szenvedésének első bejelentése szoros kapcsolatban áll a tanítványok radikális önmegtagadó kereszthordozásával. Péter vallomása (8,29—30) után éles átmenet következik az evangéliumban, amely előkészíti a talajt mindarra, aminek meg kell történnie a keresztrefeszítésig. Ezen az alapon nem meglepő, ha a szenvedés motívuma előkelő helyet foglal el a 13. fejezetben. Különösen is nagy jelentősége van a szövegkörnyezetnek, amelyben a keresztény közösség szenvedéseiről hallunk. Az itt szóban forgó gyülekezet a végső idők összegyűlt és az egész világon elterjedt közössége. A 10. vers — „előbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot” — ennek az eszka- tológikus közösségnek a küldetését hangsúlyozza, és sejteti az Emberfia eljövetelének időbeli eltolódását. A 10. v. fényében a szenvedő közösség felfedezi igazi eszkatológikus dimenzióját, nem apokaliptikus okoskodással, hanem azzal, hogy komolyan veszi saját magát, és a népekhez szóló nehéz küldetését. Márk közössége nemcsak a szenvedő Emberfiára tekint vissza, akinek keresztrefeszítése és feltámadása alkotja az evangélium lényegét, hanem előre tekint a diadalmas Emberfiára is, akinek újraeljövetele lesz az egyetlen apokaliptikus esemény. Márk evangéliumában Jézus eszkatológiája tehát küldetést jelent, nem pedig visszahúzódást; megvilágosítja a jelent, és reményt ad a különben reménytelen valóságban. Az Emberfia, akinek el kell jönnie, magáénak vallja majd azokat, akik a szenvedésben azonosulni tudtak megváltó működésével. így egyetlen pillanat sem jelentéktelen, mert a kereszt és a feltámadás fényében Isten népének története és egész élete eszkatológikussá vált. Amit Márk a 13. fejezetben tesz, az nagyon hasonló mindahhoz, amit már észrevettünk az evangélium egyéb helyein. A csodákról készített riportokban (1,21-3,6) Jézus ellenségei úgy válaszolnak tekintélyére, hogy vesztét keresik (3,6). Péter vallomását követi a szenvedés első megjövendölése (8,31). A színeváltozás jelenete után esik szó az Emberfia szenvedéséről (9,12). A 13. fejezetben pedig Márk a kereszt teológiájának eszkatológikus fogalmaival kiküszöböli mind a félénk visszahúzódást, mind a határtalan lelkesedést. Márk evangéliuma húsvéti evangélium. Ö az egyetlen evangélista, aki rendszeresen használja az evangélium szót. Első sora így hangzik: „kezdődik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma". Márk számára az evangélium nem könyv, hanem esemény, amelyet hirdetni kell a világnak. Ez az esemény pedig Jézus Krisztusnak az Isten Fiának a megérkezése az emberek közé. Vagy még pontosabban: Isten végső győzelme Jézus földi élete által. Ezért Márk nem az életrajzot választja műfajának. Az életrajzzal próbálkozik bizonyos mértékben Máté, vagy még inkább Lukács. Természetesen azért Márk is tudja, hogy Jézus „Mária fia” volt. Hallott „testvéreiről”, és arról is van tudomása, hogy „ács” volt a foglalkozása (6,3). De pusztán a tények kedvéért alig érdekli Jézus földi életének háttere. Semmit sem mond születéséről, gyermekkoráról vagy ifjúságáról. Evangéliuma nem Jézus születésével, hanem Keresztelő János küldetésével, Jézus megkeresztelkedésével és megkísérlésével kezdődik. Könyvének első verseiben feljegyzett eseményeknek teológiai vonatkozása van. A prológusban felvonultatja azokat a szereplőket, akik résztvesznek abban a drámában, amelynek kifejlete üdvösség lesz az egész emberiség számára. Keresztelő Jánosnak az a szerepe, hogy bemutassa a főszereplőt, Jézust. Halljuk az Atya hangját a kereszteléskor. Majd a Lélek a pusztába viszi Jézust, hogy ott az ördög megkísértse. Az „előszó” után az ördögűzésekben megmutatja Jézus és a felfegyverzett „erős ember” konfliktusát. A viták, ellentétek és tanítások a szenvedéshez és a feltámadáshoz vezetnek, ahol végül is Jézus győzelmet arat. Márk evangéliuma valóban jó hír, amely Jézusnak a gonosz erőin aratott győzelméről szól. 30
