Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Paskai László: Dialógus az Egyház életében
baráti. Viszont van olyan jellegű beszélgetés is, amikor a felek egymást egyenrangú partnernek tekintik, jóindulattal vannak egymás iránt, a kölcsönös jószándékot és becsületességet feltételezik, egymás értékeivel gazdagodni akarnak. A. Dondeyne szépen jellemzi ezt a kapcsolatot: ,,A dialógus tulajdonképpen nem tudományos tárgyalás, nem nyilvános vita, sem pedig intim beszélgetés. Igazi párbeszédről csak akkor beszélhetünk, ha törekszünk a másik gondolat- és érzelemvilágába belépni azért, hogy megértsük őt. A dialógus abból az igényből születik, hogy az egyik ember a másikat hallgassa és egymást gazdagítsák, tehát kettős dimenziót foglal magába: a hallgatást és a szót” (2). A zsinat is ilyen jelleggel szól a dialógusról. A Papnevelésről szóló zsinati okmány ad tartalmas jellemzést, amikor a papnövendékektől megkívánja azt a készséget, hogy tudjanak másokat meghallgatni és a szeretet szellemében nyíljanak meg a különböző emberi helyzetek előtt (3). Ez pedig nyitottságot jelent minden igazi emberi érték és feladat felé, akárhonnan jön is. Szépen fejezi ki ezt a magyar szóhasználat: „szót érteni”. Ez nem kívánja meg előfeltételként, hogy a nézetek mindenben egyezzenek, hiszen akkor nem kell már „szót érteni”; nem is biztos, hogy véleményazonosságot eredményez; de mindenképpen eredményezi egymás jószándékú meghallgatását, egymás gazdagítását. Amikor a zsinat a dialógust sürgette, ezt a nyitottságot kívánta az egyháztól az élet legkülönbözőbb területein. Szakított előző magatartásával, az elzárkózottsággal. Az utóbbi évtizedek, sőt évszázad magatartásában igen gyakran elzárkózott az egyház attól, ami nem tőle indult ki. Bizonyára ennek is megvolt a maga értelme; itt nincs hely annak az elemzésére, hogy mik voltak az elzárkózottság indokai. De azt is tudni kell, hogy olcsó argumentáció lenne az új gyakorlat alátámasztása azzal, hogy az előzőt eleve kiritika és elmarasztalás tárgyává tennénk. Mindenesetre elkezdődött az elzárkózás feloldódása minden területen. Kifelé a nem-hivőkkel, a különféle vallásokkal, a különböző keresztény felekezetekkel. Ezt nevezték el külső dialógusnak. Befelé, az egyházon belül is elindult a dialógus a hierarchián belül is és a hívek között is (4). Ezt nevezzük belső dialógusnak. A dialógus szükségessége A dialógus nem a zsinattól eredt. Már előtte is használták a szót is, a gyakorlatot is. Alapja korunk sajátos helyzetében található. A technikai eszközök révén megszűnt annak a lehetősége, hogy emberek vagy embercsoportok egymástól elzárkózottan éljenek és egymagukban teremtsék meg a maguk szellemi és anyagi értékeit. Politikai téren csakis a tárgyalások dialógusa az egyetlen kiút a fennálló feszültségek megoldására. Társadalmilag már régen elindult a demokratizálódás, amely a dialógust minden társadalmi rétegre rákényszeríti. Tudományos téren is csak a kölcsönös együttműködés lehet a fejlődés útja. Sőt még világnézeti téren sem mondható, hogy a más felfogású ember semmiféle emberi értékkel nem rendelkezik és ezért el kellene zárkózni tőle. Lehetne tovább is folytatni; lényegében olyan korba jutottunk el, ahol a továbbhaladás és fejlődés lényeges feltétele a dialógus. Az egyház sem vonhatta ki magát ez alól az egyetemes dialógus-igény alól. Van azonban valami sajátos vonása is annak, hogy a zsinat a párbeszéd gyakorlatát sürgette. Ez pedig éppen az egyház természetéből ered. A zsinat igazi nagy eredménye az volt, hogy az egyház természetét, küldetését fogalmazta meg. Y. Congar szavaival élve: ,,Bármennyire is meglepő, most volt az első alkalom, hogy az egyház önmagát definiálta" (5). Ennek eredménye lett a világban való küldetésének a tudatosítása is. Ez pedig feltétlenül megkívánja a dialógust. Már az egyház kezdeti idejében is megvolt a szükséges dialóguskészség. A világtól való elzárkózásnak más jelentése volt, t. i. elzárkózás attól a világtól, amely Isten nélküli vagy az Isten ellen támad, s ezzel a hitet gyengíti vagy tönkre teszi. Dialogizált Szent Pál, dialogizáltak a későbbi igehirdetők és hívek is (6). A zsinat az egyház Krisztustól kapott küldetését hármas vonatkozásban tudatosí211
