Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Megvalósítható-e a kereszténység?

Amikor Zenon „bebizonyította", hogy σ mozgás lehetetlen, akkor filozófus-társa fölállt, és járni kezdett előtte. Nem vitatkozott, hanem járt. - Valahogy így va­gyunk a kereszténységgel is. Néha úgy érezzük, hogy a lehetetlenre vállalkoztunk, mert - miközben fölmagasodnak előttünk a keresztény ideálok — lábunk a reali­tás talajába süpped. De a keresztény hisz az erőben, amely Jézus személyéből árad. Hisz a kegyelemben. És ha erőtlennek érzi magát arra, hogy akár egy lé­pést is tegyen az üdvösség útján, Jézus szavaira gondol: „Kelj föl, és járj!" (Mt 9,5). Ezek a szavak megéreztetik, hogy a kereszténység nem csak a kevés számú „kiválasztotté”, hogy nincs fönntartva csupán a kanonizálható szentek számára, s hogy az evangélium örömhírét egyetemes szándékkal hivatott meghirdetni. Min­den népnek és minden embernek. A keresztény tanúságtétel sohasem lehet mentes korának jellemző vonásaitól. Termé­szetesen mindannál, amit már megszoktunk, ami már régen ismert, ezt nem igen fedez­zük fel; mindez csakis a még szokatlan, a még idegenül ható bátor lépéseknél tűnik fel. Ne feledjük azonban; még a legaggályosabb őrzők sem vonatkoztathatnak el saját koruktól; hogy valami régiesen hat-e vagy éppen újdivatúnak tűnik: ez csupán az idő­nek való alárendeltségünkről tanúskodik. Gerhard Ebeling Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy az egyház úton van. Türelmeseknek, de egy­szersmind türelmetleneknek is kell len­nünk. El kell ugyan ismernünk, hogy jelen­tős útszakaszokat hagytunk magunk mö­gött, ugyanakkor azonban várakozva és bizalommal kell a Szentlélek működése és saját jövő feladataink felé tekintenünk. Suenens bíboros Nem csupán a paternalisztikus rendszer kárait látva ébredezik egyházunkban a testvériség következetes megvalósítására törekvő vágy. Nem egyes csoportok — legyenek bár papok vagy világiak — különcködő hangja, hanem magának az evangéliumnak követelő szava az, amely napjainkban egyre inkább utat tör. Otto Mauer Mindnyájunknak, nekünk papoknak is, komolyan kell értékelnünk az egyház tagjainak juttatott kegyelmi ajándékokat s a kiosztott feladatokat. Csakis ezen az úton nyerhet az egyház egysége konkrét formát; csakis így tudjuk majd elejét venni a mindent elsekélye- sítő, halálos egységesítő törekvéseknek és a még veszélyesebb dezintegrációnak, annak o szétesésnek, mely egyházunkat bomlasztja, s azt monologizáló és egymás ellen küzdő csoportokra osztja. Döpiner bíboros 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom