Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Cserháti József: A tévedhetetlenség kérdése az egyház belső dialógusában
Oj kérdésfelvetések Az egyház tévedhetetlenségének tanítása körül különösebb, vagy új probléma- felvetések szinte napjainkig nem jelentkeztek. Az 1870. július 18-án kihirdetett pápai tévedhetetlenség dogmája körüli nagy viharok, ha lassan is, de csendesen elültek, viszont ma annál nagyobb csodálkozással kérdezzük, hogy az elmúlt 100 év alatt miért nem foglalkoztunk többet e kérdésben a történelmi, rendszerezési vagy éppen kritikai felülvizsgálásokkal. A válasz talán abban rejlik, hogy a teológusok világosan látták a pápai tévedhetetlenség dogmájának egyoldalúságát, és ezért sohasem adták fel a reményt, hogy egy következő egyetemes zsinat ki fogja mondani a pápával együtt tanító püspöki testületnek a tévedhetetlenségét is. Ez a II. Vatikáni zsinaton meg is történt. Egyébként úgy látszott, hogy a tévedhetetlenség fogalma tartalmában nagyjából tisztázott, és dogmatikai alkalmazása körül nem is merült fel nehézség. A II. Vatikáni zsinat óta azonban mindjobban tudatossá vált az egyház történelmiségének valósága. Az ebből folyó következmények sürgősen követelték a felülvizsgálást ezen a téren is, ami nevesebb teológusoknál kezdetét is vette. Az első Vatikánum 100 éves évfordulóján egy kivételével feltűnőbb megnyilatkozások nem jelentek meg. Ez az egy Hans Küng, tübingeni egyetemi tanár „Unfehlbar? — Eine Anfrage” c. műve volt. Könyvének címlapján hatalmas kérdőjel inog, és habár nagy tanulmányát kérdésfeltevésnek nevezi, azt mégis inkább kihívásnak kellene minősíteni. Küng azt állítja, hogy az egyház mint egész ugyan megmarad az igazságban, de tévedhetetlen igazságot nem mondhat ki. A kérdőjel tekervényes görbülete mögött Ratzinger szerint ott lebeg a szerző bizonytalansága is, akinek katolikus voltában senki sem akar kételkedni, de igen neves 16 teológus Küng merész tételeit mégis egészen vagy részben visszautasítja. 1971 augusztusában „Zum Problem der Unfehlbarkeit", (Antworten auf die Anfrage von Hans Küng. Herausgegeben von Karl Rahner, Herder) címen jelent meg Rahner és társainak válasza. Elismerik a sok pozitívumot Küng könyvében, dicsérik hallatlan merészsé·# gét is, ugyanakkor azonban nemcsak kritika alá veszik Küng állítását, hanem emellett saját nézetüket is ismertetik a tévedhetetlenség kérdésében. Ezzel valóban páratlan dialógus indult meg az egyház belső területén ebben a hirtelenül felmerült kérdéskomplexumban. A dialógust megindító 16 teológus: Rahner, Sartori, Ratzinger, Brandmüller, Schnackenburg, Scheffczyk. Congar. Semmelroth, Fries, Mühlen, Alfaro, Klinger, Becker, Vorgrimler, Lehman. Amikor ma az egyház tévedhetetlenségének kérdése mint belterületen mozgó ügy is felmerül, önkéntelenül is két kiváltó okra kell gondolnunk. Az első okot az I. Vatikáni zsinaton dogmaként kimondott pápai tévedhetetlenség problématiká- jának továbbhullámzásában, vagy inkább a dogmában rejlő egyoldalúságnak rossz szájízt keltő visszahatásában kell látnunk. A dialógus felmerülésének másik indítóokát viszont az egyház történelmiségének tényében kell keresnünk, e tény új tudatalakító erejében, és az ezzel járó nehézségekben. De erre még úgyis vissza kell térnünk. A tévedhetetlenség fogalmában rejlő többértelműség Ma egyöntetűen megállapítják, hogy a tévedhetetlenség, az infallibilitás nem szerencsés fogalom. Nemcsak többértelműséget tartalmaz, hanem egyenesen félrevezető. A teológusok abban is egyetértenek, hogy a fogalmat mással kellene helyettesíteni. Ezen a téren több kísérlet is napvilágot látott. Már az I. Vatikáni zsinaton a püspökök egy részében, de különösképpen a hívek körében bizonyos zavart és érthetetlenséget okozott az a körülmény, mintha a tévedhetetlenség fogalmát morális és spirituális motívumokkal akarták volna megtölteni. Azt hitték sokan, hogy olyan kegyelmi karizmatikus felruházottságról és kiválóságról van szó, amely a pápát, mint személyt egyenesen isteni kiváltságokkal ruházza fel. Ez lenne a feltétel- és határnélküli tévedhetetlenség. Erről nem volt szó! Casser püspök világosan kifejtette a zsinaton, hogy a római püspöknek kijáró tévedhetetlenség nem 141
