Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Az Új Szövetség előzményei
szeretet-szövetség visszautasítása, mely jogos büntetést, átkot, halált von maga után: „Tanúkul hívom fel ma az eget és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd tehát az életet, hogy élj te is és ivadékod is, és szeresd az Urat, a te Istenedet...” (M Törv 30,19—20). Izrael az életet választja, és ünnepélyes ígéretet tesz Isten akaratának követésére: „Az egész nép egy szívvel-lélekkel így felelt: Megtesszük mindazt, amit az Úr szólott" (Kiv 19,7—8). A kétoldalú ünnepélyes ígéret után külön szertartással fejezik ki a szövetség megkötését: a nép vezetői Isten jelenlétében esznek és isznak (Kiv 24,1—3. 9—11), emlékoszlopot állítanak fel (24,4), áldozatokat mutatnak be (24,5-6). Mózes az áldozatok vérének egy részét az oltárra önti, a többivel pedig meghinti a népet, miközben ezt mondja: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr veletek mindezen igék alapján megkötött” (24,8). Végül Isten átadja a szövetséq törvényeit (24,12. 18), majd Isten dicsősége leszáll a Sínai- hegyre (24,15-16). Megtörtént tehát az emberi közösségnek Istennel való első nagy találkozása. Az esemény a nép életében nemzeti szempontból is igen jelentős, de még gazdagabb annak teológiai tartalma. A sínai szövetségben első ízben történik meg, hogy Isten nem egyes személyeket, hanem egy közösséget, egy népet kötelez el magának. Ez az első lépés azon az úton, amely felé az isteni Gondviselés a történelmet irányítja: az Új Szövetség felé, ahol Isten az egész emberiséggel lép bensőséges, végső szövetségre. Isten már itt, a sínai szövetségben azt akarja, hogy az emberi közösség vallja meg őt Istenének, közösségben, együtt szolgálják, és együtt szeressék őt. És ez nem véletlen! A közösség megnyilvánulásainak ugyanis nagy ereje van. A közösen tett hitvallás erősíti az egyén hitét, a közös ígéret fokozza a jóban való kitartást. Mindenki érzi, hogy hűtlenségével nem csak Isten ellen vét, hanem társai, az egész közösség ellen is (2). Mindebből következik az is, hogy mindenki egyenlő Isten előtt, nincsenek kivételek, előjogok, és mindenki felelős egymásért is (Lev 19,16—18). A közösség minden egyes tagja képviseli az egészet, az egyén már „Izrael”, így az ellene elkövetett bűn: bűn Izrael és a szövetség ellen (vö. M Törv 22,19: „... mert megszégyenített egy szüzet Izraelben”). Az egyén mindig mint a közösség tagja jön számításba. Ezzel azonban jelentősége egyáltalán nem szűnik meg, sőt új méltóságra emelkedik (3). Befejezésül a sínai szövetség korlátáira szeretnénk rámutatni. Ebben a szövetségben úgy tűnik, hogy Isten saját terveinek megvalósulását függővé teszi az emberek akaratától, engedelmességétől. Ha Izrael engedelmeskedik, kiérdemli az ígéretek teljesülését; ha ellenszegül Istennek, Isten kénytelen büntetni az ígért jótétemények helyett. Majd később, a próféták tanításánál fogjuk látni, hogy az ember bűne, lázadása nem akadályozhatja meg Isten üdvözítő akaratának teljesülését. A szövetség gondolata tovább él Izrael életében Az Istennel kötött szövetség, Izrael vallási (és nemzeti) életének alapja és kiindulópontja mindig élénken élt a választott nép gondolatvilágában. Izrael mindig tudatában volt annak, hogy milyen kiváltságos helyzetbe került a szövetség által: ő a hordozója az isteni ígéreteknek, ő teljesíti a köteles tiszteletet, mellyel az emberiség tartozik az igaz Istennek. Igaz, az izraeliták egyéni és közösségi magatartása nem mindig állt összhangban ezzel a nagy feladattal, sőt gyakran kifejezetten szembekerült azzal. A történelem nagy pillanataiban azonban a szövetség ünnepélyes megújítása által mindig visszataláltak Istenükhöz. Az egyik ilyen alkalom Szíchemben következett be, a honfoglalás megkezdése után (Józs 8,30—35; 24,1—28). Isten teljesítette ígéretét, elvezette őket az ígéret földjére, annak egy részét már magukénak tudják. A választott népre azonban még nagy feladatok várnak, míg elfoglalja Kánaán földjének egész területét. Ehhez Isten további segítségére van szükségük. Hogy ezt elnyerjék, ünnepélyesen megújítják ígéretüket, hogy hűségesek lesznek az Úr parancsaihoz (24,24). A királyság megalakulása idejétől kezdve Dávid háza az isteni ígéretek hordozója. Az 9
