Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FIGYELŐ - Zene, család, ifjúság
A felsorolt szempontok természetesen csak a kerülendő, sőt olykor végzetes negatívumokat foglalták össze. Ezért a szerző szükségesnek látta, hogy tanulmányában erőteljesen rámutasson még az életáldozat, az önkéntes Isten- és emberszolgálat nevében vállalt tisztaság, így a celibátus értékeire is. Az a szolgálat, az a kereszt, me: lyet bárki önként vállal Krisztus-követése során, olykor nemcsak megengedi, de meg is követelheti, hogy tiszta szívvel és szándékkal Istent keressék mindenben és mindenektől ött. nr. ZENE, CSALAD, IFJÚSÁG Lapjelentések szerint ez év karácsonyán mintegy hatezer fiatal hippi bukkant fel az izraeli Betlehemben, és pokrócokba burkolózva, földön fekve töltötték el a környéken a szentestét. A lapjelentések azt is tudni vélték, hogy a fiatalok elsősorban az Amerikában nagy sikerrel játszott „Jézus, a szupersztár” c. musical gondolatvilágától, zenei élményeitől indíttatva határozták el magukat a nagy útra. Nyilvánvaló, hogy itt mindenekelőtt a zenei élmény lehet a fő indítóok, mert a látványos, hallatlan költséggel és hallatlan anyagi befektetéssel készült darab elsősorban zenei tartalmának köszönhette és köszönheti ma is sikerét, ami valami újat hozott a fiatalok pop-muzsikától és kábítószerszedéstől megcsömörlött életébe. Nem állítjuk azt, hogy valami forradalmi változás történt a fiatalság életében és eszménykeresésében. De elindult egy folyamat, amelynek következményei egyelőre felmérhetetle- nek és beláthatatlanok. Egy réteg valami tisztább és szféraibb tartalom után sóvárog, és ezt a tartalmat az új, sok vallási motívummal átszőtt zenében véli felfedezni. Számunkra mindez nem újság. Akik látják a templomi hangversenyeinken a lépcsőkön kuporgó fiatalok nagy számát, a Zeneakadémia orgona-hangversenyein megjelenő fiatalok nagy komolyságát, vagy akár a Mátyás-templomban tartott egyházzenei áhítat hallgatóinak túlnyomóan fiatal többségét, túlzás nélkül megállapíthatják, hegy a fiataloknak a vallásos zene felé való fordulása világjelenség. E jelenség okainak megmagyarázása igen sokrétű és bonyolult feladat. Nem mi vagyunk hivatottak ezzel foglalkozni. Feltehető, hogy nagy szerepe van benne a divatnak, amely zenei vonatkozásban is mindig valami újat próbál felmutatni, és a nyugati üzletembereknek is, akiknek a pop-lemezek csökkenő népszerűsége miatt új bevételi forrásokról kellett gondoskodniok. Mi csak bizonyos megnyugvással állapíthatjuk meg ezeket a tényeket, mert a jó zene, a tiszta és nem túlfűtött zenei élmény visszahúzó erőt jelent ahhoz a társadalomhoz, sok esetben családhoz, amelyet otthagyva, országutakon vándorolva, árkokban letelepedve tagadott meg ez az ifjúság. Új, biztató jelek mutatkoznak, és ez az új zenei irányzat, az iránta tanúsított nagy érdeklődés már nem távolít el, hanem bizonyos esetben kohéziót jelenthet egy esetleg széthullani készülő családban. Ez az új arculatú ifjúság nem csak pasz- szívan fogadja be az új áramlatot, hanem tevékenyen elősegíti annak terjedését. És épp itt kell megemlékeznünk két olyan irányzatról, kísérletről, amely minden figyelmet megérdemel. Bécsben, a Konzerthuus nagytermében nemrégiben igen nagy érdeklődés mellett mutatkozott be a Gen Rosso együttes, amely Fokolare Band-nek nevezi magát. Az együttes tagjai fiatalok a világ minden részéből. Afrikából, Argentínából, Ázsia országaiból és Észak-Amerika tájairól indultak el azok, akik magukat „Gén Rosso”-nak nevezik, ami rövidítése a „Vörös Nemzedéknek”. Céljuk: felemelni szavukat a faji megkülönböztetés, gyűlölet ellen, és a megbékélést hirdetni. Trentóból indultak el a második világháború napjaiban, amikor a bombatámadások elől menekülve — egy pincében — az evangéliumot olvasgatták. Amikor a oombák lejük fölött mindent leromboltak, ami odafönt az életüket jelentette, elhatározták, hogy gyakorlatban is megpróbálják az evangélium tanítását megvalósítani. A háború befejeztével kisebb csoportokat alakítottak, mindenekelőtt állást vállaltak, de munkájuk befejeztével visszatértek ezekbe a kis közösségekbe, amelyekben megvalósították a teljes vagyonközösség elvét. Firenze közelében lassanként egy egész fokolare-központ alakult, amelynek tagjai időről időre felkerekedve útnak indultak, hogy zenével, énekkel hirdessék az emberiség megbékélését. Európa-szerte nagy feltűnést keltett egy másik ifjúsági zenei-vallásos mozgalom, az úgynevezett „Glory Halleluja 2000” csoport nagy sikere. Vezetője, a belga Milo Decos- ter apróhirdetés útján jó énekhanggal rendelkező és zenei adottságokkal bíró fiatalokat keresett. Kétszáztizenkét jelentkező közül kiválasztott tízet, majd nekifogtak a 123
