Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FIGYELŐ - Aszódi László: A család a mai magyar társadalomban
FIGYELŐ A CSALÁD A MAI MAGYAR TÁRSADALOMBAN Gondolatok egy tanulmánykötet olvasásakor A család, a társadalom legkisebb s legrégibb sejtje három hatalmas feladatot teljesít: gyermekeket, utódokat nevel, gondozza az öregeket, továbbá fiatalnak és öregnek egyaránt megadja a szellemi-lelki egészséghez elmaradhatatlan intim közösséget. A családon belüli közvetlen és szoros kapcsolatok eredménye, hogy itt egységes gondolkodás, egységes világnézet, egységes értékrend alakul ki. A család olyan mikrokozmosz, amely az egyéniségünket megrázó, bizonytalanná tevő erőkkel szemben szilárd háttér, amelyre — belső kételyek esetén is — mindig hivatkozni lehet, hiszen az már nemcsak „mi” vagyunk, hanem a házastárs is, vagy a szülő, nagyobb gyermek stb. is. A család azonban nemcsak „háttér”, nemcsak biztosíték, hanem az a tér is, ahol énünk az alkalmazkodás és önmagunk elismertetése és érvényesítése dialektikájában állandóan formálódva, érve őrzi meg identitását. Az újszülöttből ebben a környezetben válik igazán ember a szó szoros értelmében. Itt válik vérévé, hogy mi a jó és mi a rossz. Itt tanulja meg, hogy hogyan kell majd viselkednie, ha saját lábára áll. A kisgyermekkori szocializációs folyamat nemcsak az érdeklődést vagy a szokásokat hotározza meg egy életre, hanem már ezelőtt is hat a hajlamoktól az erkölcsi felfogásig vagy az intelligenciától a szexuális igényekig terjedően a személyiség ezer olyan vonására, amelyek azután az ember egyéniségét alkotják. Míg a gyermek első éveiben és az öregkorban a család az egyén formálódásának és újraformálódásának gyakran egyetlen kerete, a felnőtt kort az jellemzi, hogy a családon kívüli életben is érvényesíteni akarjuk énünket, és ott is minduntalan alkalmazkodásra kényszerülünk. Miután azonban munkahelyi, szomszédi, szakmai, szervezeti stb. környezetünket nem magunk választjuk meg, a konfliktusok elkerülhetetlenek, sőt lehetséges, hogy nem sikerül megőrizni az önmagunk elismertetése és a másokhoz való alkalmazkodás egyensúlyát. Az ebből adódó pszichikai és társadalmi kényszer és nyomás terhét a család fel tudja fogni. A konfliktus „szereplője" családjában erőt kap új megoldások kereséséle. Végül a családi szeretet és a fiatalabbak elismerő tisztelete az idős embetek számára legalább részben visszaadja azt a biztonságot és önbizalmat, amit a rohanó élettel való szaporodó összeütközések, a fiatalabb generációk meg nem értése, vagy a nyugdíjazás eléggé megtépáztak. A család funkcióinak általános jellemzését egy ponton még kiegészíthetjük. Morálteológusok és szociológusok egyaránt azt tanítják, hogy ami a vallásból a megismerésen, megtanuláson és begyakorláson alapszik, azt elsősorban a család közvetíti. A gyermeket e keresztény család nemcsak a társadalom, de Isten népe tagjává is neveli. A vallásosság a családban nem csak általános pszichikai biztonságot ad, de átsegít a hitbeli bizonytalanságokon és kételyeken is, a családtagok vallásgyakorlata pedig állandó néma vagy kifejezett buzdítás a megingások leküzdésére illetve az aktív val- lásgya korlatra. Eddigi megjegyzéseinket egy nem régen megjelent tanulmánykötet a mindennapok valóságával szembesíti. „Család és házasság a mai magyar társadalomban" címmel (Budapest 1971, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 310. o.) hazai szociológusok, pszichológusok, népesedési szakemberek foglalják össze, hogyan látják és ítélik meg ők a kérdést. Kulcsár Kálmán elsősorban a társadalom mobilitásának (a munkajelleg vagy a lakóhely megváltoztatásának), a városiasodási folyamatnak, a női munka elterjedésének és a nő helyzete megváltoztatásának tulajdonítja, hogy az utóbbi évtizedekben a család szerepe és rendje lényegesen megváltozott. Az általa felsorolt tendenciákhoz még hozzá lehet tenni a kötet más szerzőinek megállapításait is. A korábban homogén (hasonló társadalmi osztályokhoz tartozó, hasonló műveltségű embereket összekötő) családokat egyre inkább heterogén családok váltják fel, (ahol az egyik házasfél hely118
