Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FÓRUM - "Kerekasztal" beszélgetés a női egyenjogúsításról és a házasságról
szükségességet. Μα, amikor erősebbnek tűnik az a hang, amely a könnyedebb élet mellett ítél, nem azért állunk mi, keresztény emberek a házasság és a hűség mellé, mert ez hagyomány; még csak nem is tisztán azért, mert ez dogma, mert el kell fogadni, hanem azért, mert belátjuk, hogy ez segíti elő emberi kiteljesedésünket is. Nagy baj, hogy a szerelmet minden film, regény, tévéjáték csak addig kíséri figyelemmel, míg jobb esetben a házasság révébe jut. A házasság csak kezdet a szerelemben Végre rá kell jönnünk, hogy még biológiailag is a házasság a „sex” igazi kiteljesedési formája, forrása. JÁNOS: Kérdés azonban, mit tekintünk a házasság céljának. Tudjuk, a hagyományos keresztény felfogás a gyermeket tekintette szinte kizárólagos célnak, a szexuális kiteljesedést alárendelte ennek, mint eszközt. Ez már nem fér össze a mai természettudományos felfogással. MIHÁLY: Mégsem engedhetjük szabadjára érzékeinket. A szabadság nem azonos a szabadossággal. A „Humanae vitae” pápai enciklika szerintem nagyon helyesen fogja vissza a gyeplőt. ISTVÁN: Az enciklika nem akart tévedhetetlen tanítást adni. Olyan, mint az euklideszi geometria: ideális eset rögzítése. Jó lenne, ha mindenki meg tudná tartani. De az élet sok nehézséget vet fel. S legközvetlenebb norma mindenki számára az, ha eleget tesz a lelkiismerete szavának. ZSIGMOND: Szerintem a gyermeknemzés- sel teljesen egyenrangú a szeretet kifejezése, ennek érdekében is igazolt a nemi élet, akár a gyermek kizárásával is. MÓNIKA: Szerintem a szerelem a házasság célja. Egyébként is, amíg nincsenek meg a megfelelő anyagi előfeltételek, szélhámosság gyermeket vállalni. S ha a férj is, feleség is oda van egész nap munkában, később is elég egy gyermek! MIHÁLY: Nem tudom elfogadni. Akkor boldog az ember, ha körülnyüzsgik a gyerekek. Ma sokan nem látják ezt. Pedig a gyermek édesíti meg az ember életét. Szerintem nem a gyermekek számát kell szabályozni, hanem a szülők életét. A Szentírásban annyira előtérben áll a test másodlagossága, hogy nem vethetjük bele magunkat zabolátlanul még a házaséletbe sem, ha az nem történik a jövendő nemzedék érdekében. ISTVÁN: Legalább annyira benne van a kinyilatkoztatásban az is, hogy a test jó, hogy a házasélet Istentől akart, szent dolog, szerintem tehát itt nem lehet mércét felállítani. GIZELLA: Kell családtervezéssel élni, mert sc-m anyagi, sem társadalmi feltételei nincsenek meg a sok gyermeknek. A fizetés nem szülőkre, hanem magánosokra van kiszabva, pedig a felcseperedő gyermekek a közösség hasznos tagjai lesznek. A nevelés is nehéz, mert nincs már csak-háztartásnak élő anya. A lakás-kérdés is igen kiélezett. MIHÁLY: Kérdés azonban, mi legyen a születésszabályozás módja. Úgy érzem, csak az erkölcsös, ami természetes. Tehát megengedett a tartózkodás, esetleg a biológiai terméketlenségi szakaszok kihasználása, az Ogino-Kna us-módszer. ZSIGMOND: Szerintem jogos a fogamzás- gátlás minden módszere. Az ember számára nemcsak az természetes, ami az állatnál, hanem az is, ami megfelel értelmes természetünknek, tehát éppen az eszközök, gyógyszerek alkalmazása. JÁNOS: Úgy tudom, hogy a szájon át szedhető fogamzásgátló gyógyszerek még nem eléggé kikísérletezettek, ezért nem tudnám őket nyugodt szívvel ajánlani. GIZELLA: Én pedig kizárnám a módszerek közül az abortust. MAGDOLNA: A magzatelhajtás tényleg nem alkalmas születésszabályozásra. Igazolódott, hogy többszörös abortus utón magasabb a száma a méhen kívüli terhességeknek és vetéléseknek. Az előforduló magzati károsodások, fejlődési rendellenességek is majdnem mindig visszavezethetők korábbi abor- tusokra. MÓNIKA: Lehet egy abortus indokolt is. Ha nincsenek meg az anyagi feltételei újabb gyermek vállalásának, s viszont gyógyszert nem alkalmazhatnak valamilyen okból. Hallottam azt is, hogy egyenesen orvosi kötelesség a magzatelhajtást végrehajtani, ha az anya élete forog veszélyben. MÄGDOLNA: Igen, csak az anya külön kérésére engedik meg a szülést, például komoly szív- és vesebetegeknél. JÁNOS: Szerintem kérdéses, mikor válik igazán emberré a magzat. Ha a törzs- fejlődésnek csak azon a fokán beszélhetünk emberről, ahol már a nagyagy is kialakult, akkor az egyedfejlődésben is, amely a törzsfejlődés ívét írja le mintegy meggyorsítva, csak a cerebralizálódástól számíthatjuk az embriót embernek. MIHÁLY: Az abortus erkölcsileg mindenképpen gyilkosság. A csírasejtek egyesülésétől, az első pillanattól kezdve adva van az új élet, a magzat potenciálisan már ember, nemcsak a nagyagy kialakulásától. ISTVÁN: A szaktudományos vita itt nehezen dönthető el. Pedig a biológiai még csak most érkezett el az igazi forrongáshoz, mely felboríthatja hagyományos fogalmainkat. Az egyház tanítása viszont közismert: az életet kell védeni, tiszteletben tartani az első pillanattól kezdve. De, hogy a mánál maradjunk, nemcsak a születésszabályozás ad problémát. A gyermeknevelés is. Hiszen a gyermeket nemcsak világra kell hozni, ,8 Teológia 113
