Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - FÓRUM - "Kerekasztal" beszélgetés a női egyenjogúsításról és a házasságról
éspedig tagadhatatlanul a keresztény nőeszmény hatására: a nő túleszményítése, misztifikálása. A lovagkor óta napjainkig él, és szokásokban, etikettben is megnyilvánul az a magatartás, mely látszat szerint tiszteletet ad a nőnek, az asszonynak, mégis arra kárhoztatja, hogy a konyhában töltse le életét, s végül is a férfi igényeinek kielégítőjét látja benne. MÓNIKA: A nő passzív kiszolgáltatottsága szerintem minden téren megvolt. Egy férfi még ma is szabadabban viselkedhet egy nővel szemben, többet engedhet meg magának, mint egy nő. Vegyük például az ismerkedést. Ha egy férfi meg akar ismerni egy nőt, akárhol megszólíthatja, megkeresheti az alkalmat, a közös ismerősöket, és kezdeményezheti az ismerkedést, míg egy lány nem. Pedig azzal kezdődnék az egyenjogúság, hogy a nő ismerkedésben is egyenlő helyzetben lenne a férfival. Hogy megtehesse egy lány, ha megtetszik neki a fiú, hogy odamegy hozzá, megszólítja, és azt mondja: nekem annyira tetszel, szeretnék veled alaposabban megismerkedni, — és a férfi köteles lenne engedni ennek. MIHÁLY: Nem érzed, hogy ez alapvetően ellenkezik a férfi és a nő lélektani adottságaival? Biológiailag és szexuálisan a férfi a kezdeményező, tehát akkor lelkileg is! Lány sohasem lehet adó, indító, kezdeményező. Vár, de nem választ. MÓNIKA: A nőnek teljesen passzív, várakozó álláspontra kell tehát helyezkednie, és alá kell rendelnie magát a férfi vágyainak? Nem tudom aláírni. A nemi kapcsolat feltételezi azt, hogy nemcsak a férfi cselekszi, hanem a nő is. Ha a férfi megfelelően közeledik, a nő elfogadja ezt a közeledést, és nem egyszerűen aláveti magát a férfi akaratának, hanem ugyanúgy kiveszi a részét o nemi aktusból. Ha ebből a tényből visz- szakövetkeztetek, azt kell mondanom, hogy még mielőtt nemi kapcsolatra kerülne sor, már a párválasztásban is ki kell fejeződnie ennek az egyenjogúságnak és aktív részvételnek. GIZELLA: A párválasztás kérdése nem olyan egyszerű. Ha szórakozóhelyen ismerkedik valaki, eleve csak könnyű szórakozásra vadászó partnereket talál. A munkahely igen zárt kör. Mire az iskolából kikerül valaki, és még társ nélkül van, nehezen talál élettársat. Utcán nem lehet ismerkedni, már csak a közvélemény ítélete miatt sem. JÁNOS: Ezek ellenére el lehet mondani, hogy a párválasztás eléggé személyes indokok alapján, és véletlen találkozások kapcsán történik. Talán arra nem árt felhívni a figyelmet, hogy legtöbbször nem bizonyul elégnek a tisztán testi vonzalom. Fontos a nézetek azonossága, a hasonló világnézeti felfogás. A fiataloknak fontos lenne függetleníteniök magukat a környezet — szülők, kollégák, kolléganők — behatásától, hogy döntésük valóban személyes legyen. ZSIGMOND: Nézd, Rómeók és Júliák ma már nincsenek, már úgy értem, társadalmi ellentétek nem állnak a fiatalok közé! JÁNOS: A szülők beleszólása, a munkatársak ízlésromboló hatása mégis elég erős lehet ahhoz, hogy esetleg szétszakítson egy szépen induló kapcsolatot. .. MIHÁLY: A környezet hatása nemcsak negatív lehet. Ügy érzem, kedvező szemléleti változás zajlott le a házasság-eszményt illetően. Ma már nem tartjuk vonzónak azt a házasságot, mely sokszor csak látszatra épült, érdekből kötötték, sokat adtak a külső formákra. Látszólag a család érdeke állt előtérben, de ennek cégére alatt ellentmondások lapultak: szeretőt tartottak, kicsapongó életet folytattak, mindezt a család nimbuszának megőrzése mellett. Szerintem nem a házasság került válságba, mint eszmény, hanem — nagyon helyesen — annak csak ez a (talán „kispolgárinak” nevezhető) típusa, amely azonban álcsalád volt, igazi érzelmi tartalom nélkül. MAGDOLNA: Ez az életforma valóban kiveszőben van. De feltűnt az érdekházasság új formája. Ma már nem a magánvagyon ez az érdek, hanem kocsi, villa, üdülő a Balatonnál, a belvárosban vagy a Rózsadombon. Vagy a hírnév. Főleg lányoknál figyelhető meg, hogy sokan mennek férjhez jó állásban lévőhöz, jó keresettel rendelkezőhöz, még ha öregebb is az illető. Ilyen esetekben is létrejöhet talán romantikus kapcsolat, s akkor fenntartható. Az élet mutatja meg, igazi szereteten alapul-e; ha a férj állandóan féltékeny, az asszony folyton flörtöl, — kérdéses. Ezek a ritka kivételek azonban nem cáfolják azt, hogy a házasság-eszmény ma ugyanúgy él a fiatalokban, mint azelőtt, sőt még tisztultabban. Szerintem előnyösebb, még biológiailag is, a házasságban létrejövő nemi kapcsolat. Igazi szerelem csak tartós együttélésben alakulhat ki. Ha például egy találkozás csak az egyik fél részéről komoly, a másik felől nem, olyan mély nyomokat hagy, hogy a sérülés megmarad, s mégha felszín alá is kerül, örökké előtör. Magam részéről elítélem a házasság előtti nemi kapcsolatot. Sokan azt tartják, csak a lány veszíthet az ilyen kapcsolattal. Pedig a fiú is. Megváltozik felfogása a szerelemről. Azontúl flörtnek fog tekinteni minden ismeretséget. ISTVÁN: Igen, a nőket nem fogja úgy értékelni, amint azt a nőiesség megkívánná. Elveszíti a komoly értékeket, abba a tévhitbe fog esni, hogy nincs komoly szerelem, az élet csak pillanatnyi örömökből, szórakozásokból áll. Ezt hirdetni is fogja, ezért soha nem fog tudni igazán szeretni senkit. 111
