Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TÁVLATOK - Hogyan beszéljenek a szülők Istenről?
megteszi, majd elbotlik. Látod — mondják a „bölcs” szülők - Isten büntetése! Először is nem igaz, amit a szülő így állít, másodszor milyen rombolást végez a gyermek lelkében az ilyen beszéd! Milyen elképzelése lesz a gyermeknek Istenről?! Mennyire okosabb volt az a fiatal anya, aki kisfiának — amikor ez egy tojást vágott a földhöz, s megkérdezte: ugye szereted Pistikét? — így válaszolt: Igen, szeretem, de a tojást földhöz vágni nem szép, helytelen dolog. — A gyermek lelkében — kis magyarázat után — a helyes asszociáció merülhet fel: Isten szereti őt, de nem szereti a rosszat, a rossz cselekedetet. Szeret még gyarlóságainkkal is, de — ha szeretni akarjuk — kerülnünk kell a rosszat. Igaz, a jó példa többet ér minden szónál, mégis van ideje és helye a beszédnek is. A 3—4. életévében valóságos kis filozófussá, teológussá válik a gyermek. Minden érdekli, ezernyi miért?-et mond. Ébredezni kezd benne az ember ősi igénye: érdekli a dolgok célja, értelme. A sok miért végén (és nem szíre-szóro) nyugodtan adhatja a szülő a választ: mert Isten így rendezte el, így akarta. A gyermek így lassan átéli, hogy minden problémájának végén (vagy épp kezdetén) ott áll, és él Isten. — Természetesen itt is óvakodni kell c hibás „rövidzárlattól”. Ne adja ki azonnal a szülő az „adut”: mert Istentől van, mert Isten akarta, stb. Ha így járna el, Istent egyenesen elűzné a valóság világából. Az emberélet bölcsőjétől a sírig elkísér minket a misztériumnak „realitása” is. Ezt a realitást pedig egyenesen bűn lenne Isten közvetlen működésének emlegetésével a gyermek leikéből kitörülni. Alig múlnék el egy-két év, s a gyermek rájön, hogy becsapták. Nemcsak szüleivel kapcsolatban kerül így krízis-helyzetbe, rendül rneg bizalma, hanem arra is rájön, hogy nem kell, nem is szabad az ilyen hamis „Istenben" hinnie, — A helyes út — ha nem is könnyű a feladat — az lesz, ha már kiskorában megismertetik a világ, az élet, a természet és a Teremtő valóságos kapcsolatával. Hogyan is kezdődött minden? — előbb utóbb a világ kezdetéről is érdeklődik a gyermek. A szülő óvakodjék attól, hogy kellő szakértelem és felkészültség nélkül — főleg iskolás kor előtt — „mesélje el” a bibliai teremtéstörténetet. Az ilyen „mese” a gyermek számára előbb-utóbb törést jelentene, a bibliai történeteket szinte szükségképp száműzné a mesék világába. Értelmi képességének korlátái miatt e korban természetesen a „szaktudományos" ismereteket nem képes elsajátítani. Helyesebb ezért itt is, ha a válaszokat a kisgyermek élményvilágához kapcsolják a szülők. Valahogy így: Isten nem akarta, hogy földünk, a világ unalmas síkság legyen, ezért láthatsz virágokat és fenyőfákat... Azt is tudod, hogy sok állat él körülöttünk, a halaktól a sündisznóig, a rohanó szarvasig . . . Azt sem akarta Isten, hogy fázzál, ezért süt rád melegen a napsugár... Azt is tudta, hogy éhes leszel .. . ezért kapunk a gabonából kenyeret ... És a hó? - hát persze, hogy ez is fontos. Egyrészt azért, mert Isten is örül, ha te örülsz a hóesésnek, ha szánkózol, meg azután a földnek is hasznos, ha a kemény hidegben hó takarja be. - Mindenek előtt azonban azt akarta Isten, hogy a gyermekeknek legyen édesanyjuk és édesapjuk, akik gondoskodnak róluk, míg szükségük van erre. — Látod, végtére is Isten mindent érted, mindent értünk emberekért teremtett, szólított a világra. Kár lenne az ilyen rövid válaszért: mindent Isten csinált, — mert akkor ilyen folytatás érkezhetne a gyermekajkakról: Hát az autót is? a zongorát is? Ha azután e kérdésekre (melyeket a gyermek vég nélkül szaporít) mindig tagadó választ kell adnunk, akkor szinte „tálaljuk" számára a következtetést: Isten tulajdonképpen semmit sem csinált. — Természetesen a „technikával" kapcsolatos kérdések előbb-utóbb felmerülnek a gyermek gondolatvilágában. A legmegfelelőbb válasz: Isten sokmindent együtt csinált az emberekkel. így pl. a hegyeket ő gondolta el, azután azt mondta az embereknek: most rajtatok a sor, készítsetek a kövekből, kátrányból utakat. Gondolkodó fejet kaptatok tőlem, munkás kezeket, amit használnotok is kell! ügyelni kell a válaszokra akkor is, amikor Isten mindenhatósága kerül szóba. Isten nem tehet meg mindent! Nern akarhatja, hogy az asztalon lévő csésze most hirtelen röpüljön; nem teszi meg, hogy a kezemben lévő mag most hirtelen fává nőjön, stb. Valóban nem képes mindenre, csakis arra — és ezt akarja is - hogy minket szerető akarata érvényesüljön a természetben, a világban. Épp ezért pl. nem hazudhat, nem tesz ostoba tréfákat, — tehát vannak határai mindenhatóságának! Sok mindennek épp előrelátó jósága szab határt. Mert ő ismeri, mi miért jó, miért történik, mi pedig sokszor nem ismerhetjük. Isten valóban megtehet mindent, amit akar. De csakis azt akarja, ami jó, ami beleillik jóságos terveibe. Olyan tervek ezek, amelyeket mi nem ismerhetünk meg előre. A múlt és jelen miért?-jei mellett szükségszerűen jelentkeznek a jövő, a holnap problémái is. Miért kellett kis barátjának annyit köhögnie? Miért halt meg, és miért temették el? Hol van most, hol lesz ezután? A kb. négy éves gyermek már észreveszi, hogy nem minden szép és kellemes az életben, mert pl. tolókocsiban látja kis társát. 101
