Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Rosta Ferenc: A hitigazságok rangsorolása
párbeszédet a katolikus és nemkatolikus keresztények között. E rendezési elv rögtön két csoportra osztja a hitigazságokat, s kiderül, hogy a fontosabbakban, a „cél igazságaiban”, mindnyájan egyetértünk. Így máris szilárd alapunk van az ökuménikus párbeszédhez. Dehát - mondhatná valaki - miért a nagy lelkendezés? Hisz a hitigazságok rangsorolása nem új dolog a katolikus teológiában! Rangsorolás a dogmatikai kézikönyvekben Valóban, elég csak belelapozni bármelyik dogmatikai tankönyvünkbe, a hitigazságok rangsorolásának oly bonyolult rendszerét találja ott az ember, hogy belefájdulhat a feje, mire megérti az egyes fokozatok pontos jelentését. Van ott hitigazság, hithez közelálló igazság, teológiailag biztos állítás, általánosan elfogadott vélemény stb. De akkor mégis miért váltott ki komoly visszhangot a zsinatnak a hitigazságok rangsorolásáról szóló mondata? Az új (illetve, mint látni fogjuk, nagyon is régi) rangsorolási mérce miatt. A zsinat „a keresztény tanítás alapjával való összefüggésük· szerint” kívánja rendezni a hitigazságok rangsorolását, tehát tartalmi súlyuk szerint. Dogmatikai kézikönyveink viszont aszerint rangsorolják őket, hogy mekkora a kérdéses igazságok kinyilatkoztatott voltának bizonyossága; tehát külső garantáltságuk szerint, függetlenül attól, hogy mit tartalmaznak. Ez pedig lényeges különbség. A hittudós, aki a dogmatikai kézikönyvek mércéjével, igazságuk külső garantáltsága szerint rangsorolja a hitigazságokat, úgy járhat, mint az az ember, aki fényességük szerint becsüli fel az előtte fekvő tárgyak értékét. Megtörténhetik vele, hogy a reflektor- fénybe állított és ott erősen csillogó üveggyöngyöt többre értékeli, mint a félhomályban szerénykedő igazgyöngyöt. Külső, formai szempont (megvilágítottság) szerint tehát helyesen osztályoz, de belső, tárgyi érték szerint nem. Ugyanígy megtörténhet, hogy valamely adott történelmi helyzetben az Egyház háttételnek, dogmának jelent ki olyan igazságot, amelyet a kor valamely szellemi áramlata kétségbe von. Az így meghatározott igazság azután felkerül az igazságok tankönyvi rangsorolásának legmasabb polcára; pedig tartalmát illetően az üdvösség rendjében talán nem sokkal nagyobb a súlya, mint pl. annak az evangéliumi állításnak, hogy Jézus első csodáját Kána városában tette. Világos tehát, hogy a kétféle rangsorolás nem egyforma mértékkel mér, és ennek következtében nem is jut egyforma eredményre. Ha mármost az egymástól elszakadt keresztények egyike az egyik, másika a másik rangsorolás szerint méri a hitigazságokat, megtörténhetik, hogy az egyik fontosnak, a másik mellékesnek tartja ugyanazt a hitigazságot. És máris kész köztük a félreértés, megnehezül, sőt lehetetlenné válik a párbeszéd. Rangsorolás a hitigazságok belső igazságértéke szerint De menjünk egy lépéssel tovább. Eddig a tartalmi súly és a külső megvilágítottság szerint mérlegelő rangsort hasonlítottuk össze. Még szembetűnőbb lesz, ha nem a külső, hanem a belső megvilágítottság, a belső igazságérték szerint próbálunk összeállítani egy rangsort, és ezt hasonlítjuk össze a tartalmi súly szerint összeállíthatóval. A hitigazságok belső igazságértéke nem a nyilvánvalóságtól függ, hanem annak a tekintélyétől, akinek a szavára hisszük őket. A hitigazságokat Isten szavatolja. Az ö szavának igazságértéke pedig mindig abszolút, ö sem nem tévedhet, sem meg nem téveszthet. Ha a hitigazságokat eszerint a mérce szerint akarjuk rangsorolni, akkor legfeljebb aszerint osztályozhatjuk őket, hogy valóban Isten kijdlentései-e, avagy csak mi vezettük le őket Isten valamely kijelentéséből (valamely kinyilatkoztatott igazságból). Így két nagy csoportra osztottuk a hitigazságokat: a közvetlenül és közvetve kinyilatkoztatottakra. Igazán és egészen csak az elsőknek az igazságértéke isteni. A második csojyort igazságértékébe már belejátszik a mi emberi követ91
