Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Rezek Román: Teilhard élete és látomása
tatónak’ és ..kibontakozónak’ mutatkozol, szakíts szét végre minden felhőt, amely Téged még elrejt: az ellenséges előítéletek ködét, meg a hamis vélekedések felhőit is. S mindenen átragyogó tüzed árja i(diafánia) egyszerre fakassza fel egyetemes Jelenlétedet. Ó, egyre nagyobb Krisztusom!” ... „E rövid párizsi útamról csak kaotikus benyomások halmaza marad bennem. De két világos pontot is látok: életem maradék részét az Egyetemes Krisztus szolgálatába kell állítanom, teljes hűséggel - ezentúl is - Egyházam iránt. S aztán: a közeljövőben - hacsak ki nem derül felettem az ég - teljesen visszavonultan kell tovább dolgoznom.” „Közeledik Krisztus órája... Hogy valamiképp végleg belénk hatolhasson, Istennek belénk kell vájnia, ki kell minket üresítenie, helyet kell készítenie bennünk a maga számára. Hogy önmagához alakítson, át kell minket formálnia, újra kell minket öntenie, szét kell törnie létünk molekuláit. A Halál feladata az, hogy ehhez megnyissa a szükséges kaput, lényünk legmélyére vágva le. A Halál éri el azt, hogy elszenvedjük a nagy szétválasztást, amelyre vártunk, ö dob minket abba a szervesen megkívánt állapotba, amely lehetővé teszi, hogy az isteni Tűz zuhanjon ránk. S ekként a Halál szétbontó és szétoivasztó hatalmát átveszi az Élet működésének legcsodá- sabbja: az, ami a természete szerint üres volt, hiány, visszatérés a sokféleségbe, - Istennel való telítődéssé és a Vele való egybeforrássá válhat minden emberi létezés számára” ... Utolsó két elmélkedésének már a címe is jellemző; az elsőnek címe: Kutatás, munka, imádás: - egész életének tartalma; a másodiké pedig: A Krisztusi: - egész életének lelke. Ez utóbbiban az öreg Teilhard fölveti azt a kérdést, amelyet sokan szegeznék ma is feléje: „Megjelenik az Energia. S ezzel az Ember számára lehetővé válik, hogy ne csak higgyen és reméljen, de (s ez már sokkal váratlanabb és értékesebb valami!) teljes kiterjedésében és egész szervezettségében részt véve, az önmagára összpontosuló Világ múltjával, jelenével és jövőjével tudjon szeretni is... Azt hihetnénk, hogy ha ennek a fénynek csak egyetlen sugara esik is szikraként a Nooszféra (a szellem szférája) bármelyik pontjára, máris elég erős robbanást kellene kiváltania ahhoz, hogy szinte pillanatok alatt mindent lángragyújtson és megújítson a Föld színén. .. Dohát akkor hogyan lehet, hogy ha magam köré nézek, s szinte még kábult vagyok attól, ami elém tárult - szinte egyedül vagyok az emberek között: az egyetlen, aki látott!?... Tehát amikor kérik tőlem, képtelen vagyok felmutatni egyetlen szerzőt, egyetlenegy írást, ahol világosan kifejtve felismerném azt a csodálatos Diafániát, amely az én szememben mindent átalakított!... S főleg hogyan lehetséges, hogy .amikor visszajöttem a hegyről’ (mint Mózes), és bár még szememben izzik a látomás fénye, oly kevéssé találom magamat jobbnak, oly kevéskét lettem békésebb, « annyira képtelen vagyok, hogy tetteimbe árasszam, vagyis hathatósan közöljem másokkal azt a csodálatos egységet, amelybe merülve érzem magamat? ... Egyetemes Krisztus? Isteni Erőtér? ... Végeredményben nem vagyok-e merő játékszere valami lelki délibábnak? ... Ezt kérdezem magamtól igen gyakran. De lám- icsak, ha kételkedni kezdek magamban, lelkem mélyén máris a nyilvánvalóság hármas hulláma indul el aggódó kérdésem ellen, s elsöpri azt a hamis félelmet, hogy az ón .Krisztusom’ talán csak merő illúzió” - s elsorolja az összefüggés evidenciáját, a Szeretet hódítón vonzó erejét s a felsőbbrendűség evidenciáját, amely az ő — dogmatikusan hagyományos, magyarázatában talán csak a következő ötven év folyamán aktuális - világképének megadja óriási erejét. Mert érzi és tudja is, hogy lehetséges a többi emberek helyes reakciója az ő látomására, és hogy „előbb-utóbb meg is valósul ez a láncreakció”. S hozzáteszi többször ismételt mondatát: „Ez újabb bizonyíték lesz arra, hogy az Igazságnak elég egyszer egyetlen szellemben megjelennie: aztán soha semmi se tudja megakadályozni, hogy mindent meghódítson és lángbaborítson” ... „Szeretnék húsvétkor meghalni” - mondotta Teilhard 1955 tavaszán, egy baráti találkozón. Valaki fel is írta e szavait, március 15-én... Április 10-én, húsvét- vasárnap bemutatta szentmise-áldozatát az Urnák, elment, a Szent Patrik-székesegyház- ba ünnepi misére, együtt ebédelt legbenső barátaival; délután részt vett egy kon82
