Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Pál (VI.) (pápa): 'Quinque iam anni" apostoli levele
„A mai élet és a modern tudomány új kérdéseket vet föl a hívő számára. Ezek követelik, hogy a kinyilatkoztatást mélyebben és világosabban értelmezzük. Ne elégedjünk meg tehát a hitigazságoknak azzal az ismeretével, amit gyermekkorunkban kamtunk. A követelmény kezdettől fogva az volt, hogy „eljussunk a hitben az Isten Fia megismerésében az egységre és meglett emberré legyünk, elérve a krisztusi teljességet’’ (Ef 4, ti)· (A Magyar Püspöki Kar 1970. újévi körleveléből) VI. PÁL PÁPA „QUINQUE IÁM ANNI” APOSTOLI LEVELE Az apostoli levél a zsinat befejezésének 5. évfordulójára jelent meg. A pápa nem vet fel benne határozott egyházpolitikai, lelkipásztori vagy teológiai kérdéseket, hanem a püspökök testvéri közösségében rámutat a tanítóhivatal kötelességeire, amelyeket a mai idők megkövetelnek. A veszélyes lépések és irányzatok emlegetésénél olyan teológusokra gondol, akik szinte függetleníteni akarják magákat a tanítóhivataltól. A pápa határozottan tartja magát a zsinat szelleméhez és követelményeihez, amely a kollégia- litás kimondásával szorosabbra fűzte a püspökök közti kapcsolatot, és szándékában áll az Egyházon belül is dialógust folytatni. Nem használ elítélő kifejezéseket azokkal szemben sem, akiknek helyteleníti az eljárását, hanem inkább az Egyházon belüli kötelességükre figyelmezteti őket. A püspököket pedig arra kéri, adjanak példát az ösz- szetartásra, a hitért való buzgóságra és a hívek iránt érzett felelősségre. Ennek a pápai megnyilatkozásnak adjuk itt kivonatos ismertetését. A püspökök azzal mentek haza a zsinatról, hogy nem engedik elapadni a kegyelem folyamát, és lelohadni azt a lelkületet, amely megindította az egyházi élet belső reformját. Magukkal vitték a határozatokat, s azokban a megbízható útmutatást arra nézve, hogyan kell az Isten igéjét a mai idők követelményeinek megfelelően közvetíteni, és a keresztény közösséget bensőleg megújítani. A zsinat elősegítette az Egyháznak az önmagára való eszmélését, megvilágította apostoli küldetését, és felkészítette arra, hogy missziós és ökumenikus szellemben folytasson párbeszédet mindenkivel. A jövő útját tehát ezen az alapon kell kiépíteni. A hittel kapcsolatos problémák A pápa nem akarja a zsinat utáni idők kezdeményezéseinek és eredményeinek mérlegét megszerkeszteni. Ellenben a püspökökkel való egyetértésben felveti a kérdést, mennyire maradtak hűségesek ahhoz az ígérethez, amelyre a zsinat elején kötelezték magukat a világhoz intézett szózatukban: „Mindnyájunkat az a vágy tölt el, hogy korunk emberének úgy hirdessük az Istenről szóló sértetlen és tiszta igazságot, hogy azt megértsék, és elfogadhassák”. A szándék az Egyház és a modern világ viszonyáról szóló konstitúcióban is ismétlődik: „Miközben az Egyház a mai idők küzdelmei között él, nem szűnik meg kitartóan remélni. Hirdetni akarja korunknak az apostoli tanítást, akár alkalmas, akár alkalmatlan”. A pásztoroknak mindig az volt a feladatuk, hogy a kor követelményeinek megfelelő módon az egész hitet hirdessék. Azzal álltak helyt, hogy igyekeztek megfelelő nyelvezetet használni, a kérdésekre feleletet adni, az érdeklődést felébreszteni, s a fogyatékos emberi kifejezések mögött megtalálni az egész isteni üzenetet, amit Krisztus hozott. A püspökök kollégiuma arra kapta az „igazság karizmáját” (Irenaeus), hogy Péterrel való közösségben és az ő vezetése alatt hivatalosan közvetítse a kinyilatkoztatást. A hit jelenlegi helyzete különleges erőfeszítést követel, ha az evangéliumot a maga 71
