Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - FIGYELŐ - Molnár János: Cselekedeteink természetfeletti értéke
azokban jut leginkább kifejezésre mások szolgálata. De ha örök sorsunk mások szolgálatától függ, akkor szükségszerűen következik, hogy emberi tevékenységünk alapja a szolgálat kell hogy legyen. A //. Vatikáni Zsinat szerint „az ember ízig- vérig társas lény, és másokkal való kapcsolat nélkül se meg nem élhet, se képességeit ki nem fejlesztheti” [6], Ennek megfelelően az emberi tevékenység alapszabályának a Zsinat azt tartja, hogy „Isten terve és akarata szerint egységben legyen az egész emberi nem javával, akár mint egyénnek, akár mint a társadalom tagjának lehetővé tegye hivatása szolgálatát és betöltését” [7]. Mivel az ember ízig-vérig társas lény, az egyéni és a társadalmi hivatás lényegében ösz- szetartozik. Ilyen formában a II. Vatikáni Zsinat is a közösség szolgálatát tartja cselekedeteink végső értékmérőjének. 3. A fizikai munka természetfeletti értéke További kérdés, hogy különböző típusú tevékenységeink milyen formában és mértékben mozdítják elő a közösség javát, és hogyan lesznek a társadalom javának előmozdításán keresztül természetfeletti szempontból is érdemszerző cselekedetek. Emberi tevékenységünk legáltalánosabb formája a fizikai munka. Biztos, hogy előmozdítja a társadalom fejlődését, a közös emberi javak megvalósulását. Keresztény szempontból tehát alapvetően érdemszerző. A II. Vatikáni Zsinat egyenesen arról beszél, hogy az ember Istennek felajánlott munkájával bekapcsolódik még Jézus Krisztus megváltói művébe is [8l. Itt már nem egyszerűen a munka érdemszerző voltáról, hanem megváltó erejéről van szó. Természetesen ezt a megváltó erőt nem önmegváltás módjára kell elgondolnunk, hanem Krisztus megváltói tevékenységébe belekapcsolódva. Az ember munkája révén valósítja meg értékeit. A kegyelemmel felemelt emberi tevékenység révén ezek az értékek örök értékek lesznek, a természet- feletti örök élet szerves alkotói. így a kegyelem és az emberi munka közösen valósítják meg azokat az emberi értékeket, melyek megvalósulását a megváltás tette lehetővé. így kapcsolódik be a kegyelemmel áthatott emberi munka Krisztus megváltói tevékenységébe. A fizikai munkával rendszerint saját magát és közvetlen környezetét tartja el az ember. Ilyenkor közvetlenül az emberi szeretet jut benne kifejezésre. A társadalom javának előmozdítása azonban mint tény, megmarad az esetlegesen lélektel énül végzett, vagy a túl- mechanizálódott társadalmak robotszerű munkájában is. Ilyenkor közvetlenül nem tudatosul ugyan a munka érték-jellege, de ténylegesen megmarad értéknek, és mint ilyen, az emberi élet végén, összes értékeink ösztönös felmérésénél tudatosulhat. Ez az ösztönös felmérés az emberi élet vége felé többé-kevésbé tudatos formában ugyan, de .mindenkinél megtörténik. Valószínűleg elemi erővel jelentkezik közvetlenül halálunk előtt, legalább olyan esetekben amikor még szellemi képességeink teljes birtokában kell tudomásul vennünk, hogy elérkezett életünk vége. Az egészséges életösztön, mely maradandót akar alkotni, méri fel ilyenkor emberi életünk eredményét. Ez a folyamat tudatosíthatja mechanikus cselekedeteink eddig ugyan nem tudatos, de mégis tényleges érték-jellegét is. Azt csak az egyéni tapasztalás tudja eldönteni, hogy az ilyen felmérés nem történik-e meg valamilyen formában akkor is, ha az élet lezáródásának tényét nem teljes öntudattal vesszük tudomásul. Nem szabad elfelejteni, hogy emberi értékeink megvalósulásánál emberi tevékenységünk és a kegyelem egyformán közremu- ködnek, és az esetlegesen lélektelenül végzett munka értékjellegének tudatosulása lehet a kegyelem műve is. Ez esetben nem veszti el természetfeletti értékét a körülmények folytán lélektelenül végzett munka sem. 4. Szellemi tevékenységünk természetfeletti értéke Emberi tevékenységünk másik csoportját alkotja a tudományos és a művészi munka. A tudományos munka egyik fajtája - ide tartoznak a technikát, civilizációt fejlesztő tudományok - a gyakorlati életet szolgálja. E tevékenység értókjellege a mindennapi élet megváltoztatásában mutatkozik meg. A technika és a civilizáció révén egyre emberhez méltóbb lesz a mindennapi élet és eredményesebb a fizikai munka, s ezen keresztül mások szolgálata. Ebben rejlik az ilyen irányú szellemi tevékenység alapvető értéke. Igaz, hogy az így elért eredményeket rosszra is használhatja az ember, ez azonban nem változtat az emberi értelem tevékenységének - mellyel az életet akarja emberibbé tenni - alapvető értékén. A gyakorlati tudományos tevékenységnek a mindennapi élet megváltoztatásán kívül van egy másik eredménye is: az emberi szellem kiművelése. Bár ez az eredmény talán kevésbé kézzelfogható, de nem kevésbé reális, mint az előbbi. Közvetlenül csak azokat érinti, akik ilyen tevékenységet folytatnak. Az elvont dolgokkal való foglalkozás fogékonyabbá tesz az egészen elméleti igazságok, az élet nagy kérdéseinek vizsgálatára is. A tudományosan képzett ember - mérnök, orvos - tudatosabban foglal állást a világnézet, s így a vallás kérdéseiben is. A tudatosság felelősséget is hoz magával, de éppen ezért nagyobb érdemet is jelent. A tudatossággal együttjáró felelősség a gyakorlati tudományos tevékenység érdemszerző voltának másik forrása. A tudományos tevékenység másik fajtájának - ide tartozik a bölcselet, a történelem, a matematika, a különböző természettudományok - valamint a művészeteknek nincs ennyire közvetlen kapcsolata a gyakorlati élettel. Ezek értékjellege nem a gyakorlati élet tapasztalható 61
