Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - FIGYELŐ - Könyv-figyelő
szavában „nagy mű”-nek nevezi ezt a sokoldalú, rendkívül hasznos, hazai viszonylatban Hézagpótló, de világviszonylatban is egyedülállónak mondható könyvet. Időszerűségét aláhúzza az a tény, hogy ez év április 11-én adta ki a vatikáni Papi Kongregáció a világ valamennyi püspöki karához intézett körlevelét, a római katolikus egyház „történeti vagy művészeti értékkel rendelkező tulajdonainak” nagyobb megbecsülése és hathatósabb gondozása tárgyában. Az immár világméretű probléma felismerésével és az említett általános rendelkezésekkel egyidőben fogant ez a mű, amely természetesen a kérdést hazai szempontjaink, történelmi hagyományaink és sajátos hivatali adminisztrációnknak megfelelően tárgyalja. A kézikönyv eredménye annak a hosszú gyakorlati együttműködésnek is, amely gyümölcsözően kialakult a hazai egyházak, így a római katolikus egyház és az illetékes állami szervek (elsősorban az Országos Műemléki Felügyelőségé között 'közös felelősséggel őrzött művészeti örökségünk védelmében. A könyv bevezetésében (I. fejezet) ismerteti a hazai műemlékvédelem alapelveit, az objektumok különböző minősítését, a védelem szerveit, valamint a tulajdonos kötelességeit. A II. fejezet tájékoztatást nyújt a helyreállítások előkészítéséről és szervezéséről. A III. fejezet magát a helyreállítás folyamatát, munkamódszereit, technológiáját, a IV. az épület- gépészeti kérdéseket (világítás, szellőztetés, fűtés istb.), az V. a különböző feltárásokat és • tudományos kutatásokat tárgyalja. Különös figyelmet érdemel az a fejezet, amely az Ökumene jegyében nyújtja a katolikus, protestáns és keleti szertartású egyházak sajátos teológiai és liturgikus szempontjainak kifejtését (VIII.) Nagy haszonnal illeszkedik a kötetbe a legszükségesebb építészettörténeti alapfogalmakat lexikálisán összefoglaló, valamint a bő és művészi színvonalú illusztrációs anyagot tartalmazó két fejezet (VI. és IX.). A kiadvány előkészítése az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács elnökének, dr. Cserháti József pécsi megyéspüspöknek érdeme, aki főszerkesztő társával, dr. Esze Tamással, a református egyház főgondnokával, a Szerkesztőbizottság tagjaival: dr. Káldy Zoltán evangélikus püspökkel, dr. Űjszászi Kálmán főiskolai tanárral, dr. Berky Feriz magyar orthodox esperes adminisztrátorral és dr. Dercsényi Dezsővel, az OMF igazgatóhelyettesével, valamint a Szerkesztőkkel: Levárdy Ferenc művészettörténésszel és dr. Arató Miklós plébánossal összeállította a művet. A könyv fejezeteit és különböző témáit szakavatott művészettörténészek, építészek, mérnökök és teológusok írták. Mivel a 4500 példányban megjelent kiadványt az egyházi hivatalok előre lekötötték, az nem kerül a nyilvános forgalomba. F. A. Häring, Bernhard: Theologie im Protest. Die Kirche im Konflikt. O. Müller Verl. Salzburg, 1971 A neves római morálteológus munkája az 1970- es óv legjobb teológiai könyve címét nyerte el Amerikában. - Az Egyházon belüli protestálás alig néhány éve még abszurd gondolat volt. Ma tényként kell tudomásul vennük s Häring higgadt biztonsággal mutat rá: mindeme jelenség mögött több, mélyebb okok láncolata húzódik meg, mint csupán a destrukcióra vagy anarchiára való hajlam. A szerző gondolatmenetéből az is jól kitűnik, hogy mindama „forradalmi” jelenség, mely ma Egyházunkat mozgásba hozza: az evangélium minden időben és mindenkit megújítani képes szelleméből árad. Ez az evangéliumi „újításra” való nyíltság nem féktelenségre, de nem is aluszékonyságra, hanem kizárólag a krisztusi küldetés betöltésére szólít. Häring könyve konstruktívan járul hozzá ahhoz, hogy egyetlen keersztény se veszítse kedvét, még kevésbé váljék aggódóvá, zavarná. Az „evangéliumi erőszakmentes forradalom” életreváltása új távlatokat nyithat ma Egyházunkban. A nagykorúvá vált keresztények még a „protestánsban” is érett személyi döntéssel fordulhatnak Isten felé, képviselhetik az ő ügyét, Egyházának ügyét. Biemer, Günter (szerkesztésében): Die Fremdsprache der Predigt. Düsseldorf, 1970. Patmos Verl. A bevezető tanulmányban a könyv szerkesztője, a frei,burgi pasztorál-teológus az igehirdetésnek közösségösszetartó erejét vizsgálja mind a Bibliában, mind pedig az ősegyház életében. Munkatársai - számos neves szakember - hangsúlyozzák, hogy a túlontúl megszokott formák mennyire „idegen nyelvvé” tehetik a prédikációt az Isten igéjére éhes hallgatók fülében. Hangoztatják azt is, hogy több szabadságra, merészségre és főleg elmélyülésre van szükség, továbbá a józan kritikus szellem alkalmazására ahhoz, hogy az ige hallgatói „hallván halljanak”. Egy világi munkatárs, Elisabeth Plünnecke arról ír a kötetben, hogy a mának igehirdetőjét csakis a ,,kozmetikázatlan beszéd” (unfrisierte Predigt) teheti újra hitelremél tóvá, ez kölcsönözhet számára - mert így igehirdetése sallangmentes lesz - meggyőző erőt. A kötet több szerzője hangoztatja, hogy az ige- hirdetők vonják be a világiak szakértő hozzászólásait, vegyék tudomásul igényeiket, amidőn Isten szavának hirdetésére felkészülnek. A ma annyira igényelt igehirdetői reform jó indításokat, szempontokat kaphat a könyv lapjairól. Boros, Ladislaus: Der gute Mench und sein Gott. Olten-Freiburg, 1970. Walter Verl. A mának keresztény emberét súlyos feladatok kötelezik. Egyrészt elavult elképzelésektől és 263