Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - FIGYELŐ - Klostermann, Ferdinand: A keresztény közösség teológiája - A katolikus sajtó feladatai
FIGYELŐ A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG TEOLÓGIÁJA A kereszténység mai feladatai [1] A krisztusi közösség szempontjából minden keresztény nemzedéknek két - állandóan újra felmerülő - feladata van, melyeket éppen ezért nem lehet egyszer s mindenkorra megoldani: I. az aggiornamento, ti. a kinyilatkoztatásban található, krisztusi közösségre vonatkozó útmutatások mindenkori lefordítása a ma érvényes és érthető nyelvre, a ma használatos és lehetséges képekre, ruhákra és formákra, — z. a mindig megújuló vizsgálódás: ti. a konkrét közösség ruháinak, formáinak és szerkezetének állandó kotvfrontálása - szembesítése - a kinyilatkoztatás kijelentéseivel. - Mert nemcsak he- retikus tanok vannak, de vannak „heretikus formák” is, ti. melyekben e tanok testet öltenek. Vannak formák, melyek egyszerűen az adott korhoz-való-alkalmatlanságuk következtében megakadályozzák az evangéliumot célja elérésében, amelyek meggátolják, hogy a közösség legyőzze a földrajzi, társadalmi hatásokat, s ezek így akadályként állnak az evangélium és a világ közé. A korai kereszténység története éppenséggel a keresztény közösségnek és életmegnyilvánulásainak hihetetlen mobilitásáról, mozgalmasságáról és rugalmasságáról beszél. Milyen nagy mértékben változott pl. az eucharisztikus lakoma imár az első — apostolok utáni — évtizedekben: Jézus a rituális húsvéti étkezéssel kötötte egybe; majd még az apostoli korban beleépítették a szombati, ünnepi étkezésbe, később a szabályos vasárnapi vacsorába, azután ahhoz csatlakoztatták. Végül - különböző okok miatt - teljesen különválasztották az eucharisztia ünneplését a szokásos étkezésektől, s így egészében önálló ünnepséggé alakult, amikor ti. áthelyezték reggelre, s egyúttal összekötötték a reggel tartott, az addig különálló ige-istentisztelettel. Micsoda változásokra és átalakulásokra volna szüksége a keresztény közösség struktúrájának és életének a mai, szellemileg, kulturálisan, gazdaságilag és társadalmilag gyökerében változó világban?! Szeretnénk utalni még néhány problémára, amelyek a kinyilatkoztatással való szembenézésből adódnak. Eszerint egy közösség, amely csak emberi közösségnek tartaná magát, — ha mégoly tökéletes is - már nem krisztusi közösség . . . Eszerint az a közösség, amely nem emelkedik ki a világból, mely már nem „idegen”, azaz nem zarándok ebben a világban, amely valamely néppel, fajjal, párttal vagy kultúrával azonosítaná magát; amely introvertált, osak befelé fordul, és már nem sugárzó, nem dinamikus, nem evangeiizáló, nem mozgékony, - ellenkezőleg: sztatikus közösség, amely öncéllá, gettóvá, maradvánnyá vált, ahelyett, hogy kovász, jel és szentség lenne mindenki számára, - az ilyen már nem Krisztus közössége. Az a közösség, amelyben nem hallgatják már meg a Lelket, amely megmerevedett az irányításban és bürokrációban, melyben a karizmák megfulladnak, vagy megfojtják őket, melyben az Ür szavait nemcsak hogy nem veszik már komolyan, de ,.helyreigazítják” azokat, melyben a liturgia mágikus rítussá merevedett, melyben a hivatal már nem alázatos szolgálat, hanem uralkodás, s amelyben már nincs meg a tanáság- tevö szeretet, - nem az a közösség, amelyre Jézus gondolt. De ahol legalább az egyik komolyan megvalósul mindezek közül, ott az Ö közösségének csírája már jelen van és hat. Az Apokalipszisnek hét egyházközséghez intézett levelei közül az utolsóban ez olvasható: „Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! . .. ismerem tetteidet. Nem vagy se hideg, se meleg .. . Buzdulj föl és tarts bűnbánatot. Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek, és vele étkezem, ő meg velem” (Jel 3,13. 15. 20.). - Teológiailag pontosan ez előtt a döntés előtt állnak a mi közösségeink is. Ferdinand Klostermann I. Az idézett tanulmány megjelent a „Kirche in der Stadt” c. kötetben. (Hrg. vom österreichischen Seelsorgeinstitut - Herder, 1967.) A KATOLIKUS SAJTÓ FELADATAI A Bajor Katolikus Akadémia ez évben is megrendezte hagyományos vitanapjait a katolikus sajtórái, ennek feladatairól. A megjelent ismertetések és számos kommentár szerint Mario von Galli, a Svájcban élő jezsuita páter, az Orientierung és számos sajtótermék munkatársa tartotta az összejövetel kiemelkedő előadását. Részt vett az üléseken Döpfner müncheni bíboros is, továbbá a Vatikán sajtóosztályának igazgatója, prof. Frederico Alessandrini (világi), aki a megnyitó előadást tartotta. Néhány gondolat M. v. Galli előadásából: Az olvasóknak [sokoldalú érdeklődése és beállítottsága nyilvánvalóan sokoldalú egyházi saj260
