Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - FÓRUM - Megjegyzések az új hittankönyv bírálatához
MEGJEGYZÉSEK AZ ÜJ HITTANKÖNYV BÍRÁLATÁHOZ Az első hittankönyvről eddig csak ismertetések jelentek meg. Ezek tartózkodó hangja vihar előtti csendet sejtetett. Elképzelhetetlennek látszott ugyanis, hogy a sok újdonság fel ne kavarja a vizeket. A Teológia törte meg a csendet. Júniusi számában jelent meg az első bírálat „megjegyzés” formájában. őszintén szólva kellemesen csalódtunk. A fogalomalkotás kérdése A könyv első három leckéje a szerzők számára igen sok gondot okozott. Hogyan induljunk el? Mennyit mondjunk? Hogyan mondjuk? Az Istenről csak analóg fogalmaink vannak. Ezért a róla szóló emberi beszéd csak részben tudja kifejezni az igazságot. Ha tehát valaki elkezdi feszegetni, boncolgatni ezt a beszédet, mindig talál benne kifogásolni valót. Sohasem tudunk egészet mondani. Itt meg ráadásul ;-6 évesekről van szó. Az ő szókincsüket kellett használnunk, az ő fogalmaikkal kellett az Istenről beszélnünk. Ügyelnünk kellett arra is, hogy el ne kalandozzunk a 7-8 évesdk szintjére, és így a második hittankönyv majd többletet nyújthasson az elsőhöz viszonyítva. A felhozott külföldi példák kimondottan az első osztályosok hittankönyvével kapcsolatosak. A mi könyvünk viszont az } éveseknek is szól. A megfogalmazásnak tehát egészen egyszerűnek kellett lennie. Éppen ezért jogos volt az egy-két nehezen érthető kifejezés megemlítése. Kár volt viszont megemlíteni a kanadai hittankönyv példáját, mert a csodálkozás felkeltése nálunk is követelmény: vö. a 2. és 3. lecke „útmutatásait”. Annak is tudatában voltunk, hogy az Istenről többet kell mondani, mint amennyi a versekben és a kérdésekben van. Tehát az útmutatásban hívtuk fel a szülők és a hitoktatók figyelmét arra, hogy az Isten fogalmát jobban írják körül, alkalomszerűen beszéljenek róla konkrétumokkal kapcsolatban, hogy amit nem sikerült egészen kifejezni a versekben vagy a kérdésekben, azt egészítsék ki a kötetlen beszélgetésben. Nem válhat Istenből felfokozott Mikulás, ha a gyermek látja édesapja mindennapi fáradságos munkáját, vagy ő maga öntözgeti a virágokat, ahogy ezt az útmutatás megkívánja. Az útmutatások lényeges tartozékai a könyvnek. A nevelőknek ezt használniuk, forgatniuk kell. „Mennyivel egyszerűbb és logikusabb arról tanulni, hogy a világot adta Isten". Igen, a nagyobbaknál, de nem a kicsiknél. A kicsiknek csak konkrétumok léteznek, tehát ezekből kell kiindulnunk, és ezek révén kell eljutnunk az Istenhez. A szülők és a hitoktatók feladata, hogy Ge- szélgetéseikben a közbeeső okokról is szóljanak. Ezekre a 2., 3., 4. leckékben történik utalás az útmutatásokban. Kár, hogy a bíráló nem fogalmazta meg „ügyesebben” és konkrétan legalább azokat a kérdéseket és feleleteket, amelyeket szemléltetésre felhozott. Szívesen vettük volna a kiigazítást. Az imádság kérdése A Hittankönyv Bíráló és Szerkesztő Bizottságnak az volt az általános kérése a pályázat elbírálása után, hogy minél kevesebb szöveg kerüljön a képek alá. i(Söt, egyes képek alól egészen eltörölték a szöveget.) Ennek következtében egész versszakok tűntek el, vagy kerültek összevonásra. Ilyen alapállás mellett egyszerűen nem jutott hely a fohászoknak. A hittankönyv első tervezetébe mi magunk is tettünk verses imádságokat. Az „Égből szállott szent kenyér” 4. versszaka pl. a 3. leckénél szerepelt. Később mégis kivettük, mert a dallam meghaladja az í-6 évesek szintjét; és mert közvetlen beszélgetésre kell szoktatnunk a gyermekeket. A hittankönyvhöz mellékelt útmutatás viszont hoz néhány fohászpéldát konkrét formában. A változatosságot az édesanyák és hitoktatók leleményességére bíztuk. Meghatározott körülmények között egyáltalán nem jelent ez problémát, mert a: „Köszönöm, mennyei Atyám, a szép virágokat” helyett pl. ezt mondja: „Köszönöm, mennyei Atyám, az ízes almát”. Különben örömmel közölhetjük, hogy a hitoktatók erre vonatkozóan még bővebb anyagot fognak kapni a katecnétikai füzetekben. Ezek sokszorosított formában jelennek meg, és teljes óratervet is közölnek fohászokkal és szewartásokkal. 257
