Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 3. szám - INHALTSÜBERSICHT, RÉSUMÉ

ülésszak témáiban éppúgy tükröződött, mint a tárgyalások menetében. Mindenki természetesnek vette, hogy fiatalok és idősek, férfiak és nők egyaránt - és egyenlő joggal - vettek részt az eszmecserékben, hozzászólásokban, vitákban. Az sem lepett meg senkit, hogy az elnök tisztjét nemcsak Jachym érsek, de világi férfiak vagy nők töltötték be — a munkaülések témájának megfelelő váltakozásban.

Nagyobb vitát az Egyház és világ viszonyáról, a családról, papságról és a nőknek az Egyházban elfoglalt helyzetéről szóló tervezetek váltottak ki. A sajtó külön érdeklődéssel számolt be a következő határozatokról: i) Kérik Rómától az engedélyt, hogy nős embereket is szenteljenek pappá; - hogy a püspök adhasson felmentést a celibátus-kötelezettség alól; — és hogy a megnősült papok is végezhessenek bizonyos feltételek mellett papi funkciókat, z) Kérik mindazon egyházi törvények törlését, amelyek diszkriminálják a női nemet (pl. c.813/2;

1327/2); — kérik a nők diakónussá szentelésének engedélyezését és a nők pappá-szentelése kérdésének felülvizsgálását.

*

A Zsinat előtti teológia élvonalának számos kimagasló egyénisége került ki a francia teológusok közül. Úgy tűnik azonban - állapítják meg többen - mintha ez a fejlődés valami módon megállt volna. Yves Congar-nak a „La Croix” hasábjain adott jellemzése szerint a francia teológia ma tartózkodó; óvakodik a szélsőségektől, és inkább keresi a gyakorlati keresztény élet kérdéseinek megoldását. Ezen irány helyeslése mellett azonban a teológusok látják a „megtorpanás” veszélyét is. Az Egyháznak· együtt kell haladnia a gyorsuló ütemben fejlődő világgal, ha választ akar adni annak - mindig új problémákat felvető és mindig a jelen talajából fakadó - kérdéseire.

Jelen számunk munkatársai:

Cselényi István Gábor gk. lelkész, Vértes. - Vanyó László, a Hittudományi Akadémia V. éves szigorló teológusa. - András Imre SJ, az Ungarisohes Kirohensoziologisohes Institut munkatársa, Wien. - Sulyok Elemér OSB, tanár, a teol. tudományok Iicenciá- tusa, Budapest. - Csdvossy Elemér SJ, nyugállományban Pannonhalmán. - Noszlopi László, a Pázmány-egyet. v. tanára, a főv. gyermekvédelem pszichológusa, Budapest. — Sólymos Szilveszter OSB főisk. tanár, Pannonhalma. - Rosta Ferenc plébános, Bálványos. - Koroncz László plébános, Búcsúszentlászló.

INHALTSÜBERSICHT

STUDIEN

ISTVÁN GÄBOR CSELÉNYI: Die Mission der Laien. Vf. untersucht auf Grund der Lehre des II. Vatik. Konzils die Rolle der Laien in der Kirche und in der Welt. Laut seiner Feststellung brachte das Konzil eine Rehabilitierung des Laientums. Auf Grund des Prinzips vom allgemeinen Priestertum bekommen die Laien eine größere Rolle in der Liturgie, im Dienst am Wort Gottes, in der Administration der inneren und äußeren Angelegenheiten der Kirche. Er hebt hervor die ökumenische Bedeutung dieser Konzilslehre, indem die so ausgeweitete Rolle der Laien näher an den Dienst der prot. Pastoren herangerückt wurde. Endlich weist er an die Schliißedstellung der Laien in der Welt hin: durch sie kann die Kirche in der modernen Welt präsent sein.

LÁSZLÓ VANYÓ: Des Priesters Rolle in der Kirche. Das Konzil riß das Wesen des Priestertums in seiner Funktion um. Es wurde nicht in sich, absrakt betrachtet, sondern im Zusammenhang mit der Mission und mit der Heiligkeit der ganzen Kirche. Die nachkonziliare Bibeltheologie untersucht das Wesen des Priestertums im Neuen Testament und definiert es von der apostolischen Mission und vom apóst. Amt her. Deren Folge ist dann die kultische und sakrale Tätigkeit des Priesters. Als er das ntl. Opfer mit der Vergegenwärtigung des Opfers Christi darbringt, vollzieht er die Mission Christi. Das Priesteramt darf man wegen der Irreversibilität der historischen Aufeinanderfolge von Wahl und Gründung Christi auch nicht auf das allgemeine Priestertum zurückzuführen. Dieses Amt wurde von Christus aufgestellt worden, es ist somit kein Produkt der Gemeinde. Anderseits ist jedoch das Amt nicht völlig unabhängig, wie denn auch die Kirche keine autonome Größe ist: beide sind da um die Einheit des Volkes Gottes aufrechtzuerhalten und sein Wachstum zu fördern.

200