Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 3. szám - FIGYELŐ - Noszlopi László: Mai magyar egyetemi hallgatók életfelfogásának kutatása

zárkózásra, gyanakvásra, szellemileg is a gye­pűk mögé való elszigetelődésre, a negatív és rövidlejáratú cselekvés-formulákra. Dr. Varga rámutat, hogy mindebből szűkösség és senyve- dés, kudarc-élmény (frusztráció) és türelmetlen­ség származott. A külső expanzió hiányában csak egymás rovására érvényesülhettünk, innen az ősi magyar testvérviszály, a széthúzás. Dr. Varga szerint a vallásos világnézeteket a passzív odaadó, az introvertált-fegyelmezett és a béketűrő-váraikozó értéktipusok jellemzik, — és mindezek határozott elutasításra találtak a vizs­gált ifjúság 'körében. Hasonló vizsgálatokat Lengyelországban is folytattak már. Dr. Miczieslaw Cboynowski, a Lengyel Tudományos Akadémia Psziohometriai Laboratóriumának vezetője saját adataikat kicse­rélte a magyar adatokkal. Ezt, vagyis a lengyel adatokat, és Morrisnak világviszonylatban nyert adatait a magyar adatokkal összevetve kiderült, hogy a magyar eredmények a fegyelmezettség és az aktivitás tekintetében közbenső helyet foglal­nak el az indiai és az amerikai típus között. Ez nyilvánvalóan épp európaiságunkat dombo­rítja ki, illetőleg abból következik. Ezen belül a nemzeti sajátosságok kifejeződését Varga a lengyel adatokkal való összehasonlításból töre­kedett kihámozni. A magyar és lengyel jelleg­zetességek mutatnak számos megegyező vonást, de számos ellenétet is. A lengyel fiatalok lel­kében nagyobb erővel él a kereszténység, a magyar fiatalok szekularizáltabbak. Ugyanakkor azonban a lengyelek individualistábbak és plu- ralistábbak a magyaroknál. Utóbbi nagyjából azt jelenti, hogy a lengyel ifjak életútját több­féle értékcsillagzat, különböző természetű ser­kentések és gátlások irányítják világnézeti sí­kon. E szerint a lengyelek rugalmasabbak, a magyar ifjak merevebbek, képtelenek a külön­böző életfelfogásokat rugalmas szintézisben egyesíteni. Pedig épp ez a psychological diver­sity jellemző a „nyugati emberre”, - a magyar kivételével. Főleg az orvostanhallgatók értékel­ték negative a pluralizmust, mert — tévesen - elvtelen taktikázást éreztek benne, holott ők, mint eljövendő orvosok, tehát bizonyos anyagi előnyök várományosai, meg akarják őrizni a közösségért vállalt önzetlen áldozatokra való képességet. ltjaink egyébként bizonyos fokig rokonszen­veznek az individualista-egoista beállítottsággal is, de ennek főleg aktív, vállalkozó szellemével. Ugyanakkor elvetik a passzivitásra és az élve­teg fogyasztónak szerepére hajlókat. Vallásos mentalitásnak tekinti a vizsgálat a pantheisz- tikus-közösségi, az ábrándozó-introvertált és az odaadó-szolgálatkész beállítottságokat. Dr. Var­ga úgy véli: a szocialista nevelésben kapott munkás és harcos világnézet eredménye fiatal­jainknál, hogy szokatlanul hevesen elutasítják az említett és vallásosnak minősített mentalitást. A fegyelem és az aktivitás dimenziójában minden nemzet fiataljai magas pozitív értéke­lést mutatnak, leginkább elvetik az introverziót és az érzékiséget. Az amerikai eredmények azonban pozitíve értékelik az érzékiséget, és a magyar eredmények - érdekes módon - meg­közelítik ezt. A magyar értékrendszer általában meglepő hasonlatosságot mutat az amerikaiéval. Az amerikai felmérések azonban individualis­tább, a magyarországiak közösségibb jellegű fitalságra mutatnak. A magyar ifjúság a prome- theuszi aktivitás és a dionizoszi érzékiség kö­zött széles kilengésű hallámvonalat tár a vizs­gáló elé. Az aktivitás és az érzékiség közös eleme a felszabadultság és szekularizáltság, el­lentétük pedig a se nem élvező, se nem tevé­keny, hanem gátlásos formalizmus, a félénk és passzív spiritualizmus, melyet fiataljaink elvet­nek. A magyar lelkűiét ellentmondásos jellege, hogy a közösségbe, az emberek közé siet, az emberekkel azonban rokonszenvezni még sem tud. Szabályozó mechanizmusaink — a rokon- szenvezés és a fegyelem — a vizsgálat tanú- bizonyságai szerint nem elég erősek ahhoz, hogy egy magasabban kultúrált társas-léthez kedvet adjanak, annak „játékszabályait" velünk be­tartassák. „A magyaroknál az együtténekelés azt jelenti, hogy ki tudja túlharsogni a mási­kat” idézi Varga Illyés Gyulát. Ifjúságunk zöme leghevesebben az ellen til­takozott, hogy „az ember hagyja, hogy fel­használják”. A „jussvédő harciasság” e mai megnyilatkozása azonban nem csupán negative értékelendő „bőszültség” (amivel az egyébként kitűnő, de a németek javáfa meglehetősen el­fogult Prohászka Lajos vádol bennünket), ha­nem alkotó, produktív mentalitás is. Az eddig vázolt kutatási eredmények kor­szerű módszerekkel jöttek létre, és - amint lát­tuk - számos érdekes, tanulságos tételt tartal­maznak. A kutatási terület úttörő szokatlansá- ga, és a tárgy rendkívül sokrétű, bonyolult, összetett természete miatt azonban szükség van még további differenciálódásra. Elismerve és is­mételten hangsúlyozva az egész vizsgálódás ér­tékét, eredményességét, egyik hiányosságát ab­ban a körülményben kell megjelölnünk, hogy a vizsgálódás nem vitte keresztül az egész vo­nalon Morris eredeti megkülönböztetését a personal preference és ought között. Egyik azt jelenti, hogy a vizsgált személy melyik utat kö­veti ténylegesen, a másik, hogy valamely élet- utat mennyire kell, illik követnie. Jaspersnek az elméleti és gyakorlati világnézet közötti kü­lönbségtételére gondolunk. Amikor az ifjak va­lamely életutat helyeseltek, vagy közömbösnek minősítettek, vagy elvetettek: nem tudható, hogy amíg elméletileg és tudatosan így döntöt­tek, tudattalanul, ösztönösen és ténylegesen nem képviselik-e épp az ellentétes életutat. A dia­lektika e téren is teljes mértékben érvényes: van olyan életút, amely mellett sokat beszélünk, vitatkozunk, amelyet hirdetünk és (elméletben) vallunk, ugyanakkor azonban egy másikon já­runk, és aszerint élünk. A kettő egymással el­lentétben áll. így pl. a sex-hullámmal kapcso­196

Next

/
Oldalképek
Tartalom