Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - FIGYELŐ - Noszlopi László: Mai magyar egyetemi hallgatók életfelfogásának kutatása
zárkózásra, gyanakvásra, szellemileg is a gyepűk mögé való elszigetelődésre, a negatív és rövidlejáratú cselekvés-formulákra. Dr. Varga rámutat, hogy mindebből szűkösség és senyve- dés, kudarc-élmény (frusztráció) és türelmetlenség származott. A külső expanzió hiányában csak egymás rovására érvényesülhettünk, innen az ősi magyar testvérviszály, a széthúzás. Dr. Varga szerint a vallásos világnézeteket a passzív odaadó, az introvertált-fegyelmezett és a béketűrő-váraikozó értéktipusok jellemzik, — és mindezek határozott elutasításra találtak a vizsgált ifjúság 'körében. Hasonló vizsgálatokat Lengyelországban is folytattak már. Dr. Miczieslaw Cboynowski, a Lengyel Tudományos Akadémia Psziohometriai Laboratóriumának vezetője saját adataikat kicserélte a magyar adatokkal. Ezt, vagyis a lengyel adatokat, és Morrisnak világviszonylatban nyert adatait a magyar adatokkal összevetve kiderült, hogy a magyar eredmények a fegyelmezettség és az aktivitás tekintetében közbenső helyet foglalnak el az indiai és az amerikai típus között. Ez nyilvánvalóan épp európaiságunkat domborítja ki, illetőleg abból következik. Ezen belül a nemzeti sajátosságok kifejeződését Varga a lengyel adatokkal való összehasonlításból törekedett kihámozni. A magyar és lengyel jellegzetességek mutatnak számos megegyező vonást, de számos ellenétet is. A lengyel fiatalok lelkében nagyobb erővel él a kereszténység, a magyar fiatalok szekularizáltabbak. Ugyanakkor azonban a lengyelek individualistábbak és plu- ralistábbak a magyaroknál. Utóbbi nagyjából azt jelenti, hogy a lengyel ifjak életútját többféle értékcsillagzat, különböző természetű serkentések és gátlások irányítják világnézeti síkon. E szerint a lengyelek rugalmasabbak, a magyar ifjak merevebbek, képtelenek a különböző életfelfogásokat rugalmas szintézisben egyesíteni. Pedig épp ez a psychological diversity jellemző a „nyugati emberre”, - a magyar kivételével. Főleg az orvostanhallgatók értékelték negative a pluralizmust, mert — tévesen - elvtelen taktikázást éreztek benne, holott ők, mint eljövendő orvosok, tehát bizonyos anyagi előnyök várományosai, meg akarják őrizni a közösségért vállalt önzetlen áldozatokra való képességet. ltjaink egyébként bizonyos fokig rokonszenveznek az individualista-egoista beállítottsággal is, de ennek főleg aktív, vállalkozó szellemével. Ugyanakkor elvetik a passzivitásra és az élveteg fogyasztónak szerepére hajlókat. Vallásos mentalitásnak tekinti a vizsgálat a pantheisz- tikus-közösségi, az ábrándozó-introvertált és az odaadó-szolgálatkész beállítottságokat. Dr. Varga úgy véli: a szocialista nevelésben kapott munkás és harcos világnézet eredménye fiataljainknál, hogy szokatlanul hevesen elutasítják az említett és vallásosnak minősített mentalitást. A fegyelem és az aktivitás dimenziójában minden nemzet fiataljai magas pozitív értékelést mutatnak, leginkább elvetik az introverziót és az érzékiséget. Az amerikai eredmények azonban pozitíve értékelik az érzékiséget, és a magyar eredmények - érdekes módon - megközelítik ezt. A magyar értékrendszer általában meglepő hasonlatosságot mutat az amerikaiéval. Az amerikai felmérések azonban individualistább, a magyarországiak közösségibb jellegű fitalságra mutatnak. A magyar ifjúság a prome- theuszi aktivitás és a dionizoszi érzékiség között széles kilengésű hallámvonalat tár a vizsgáló elé. Az aktivitás és az érzékiség közös eleme a felszabadultság és szekularizáltság, ellentétük pedig a se nem élvező, se nem tevékeny, hanem gátlásos formalizmus, a félénk és passzív spiritualizmus, melyet fiataljaink elvetnek. A magyar lelkűiét ellentmondásos jellege, hogy a közösségbe, az emberek közé siet, az emberekkel azonban rokonszenvezni még sem tud. Szabályozó mechanizmusaink — a rokon- szenvezés és a fegyelem — a vizsgálat tanú- bizonyságai szerint nem elég erősek ahhoz, hogy egy magasabban kultúrált társas-léthez kedvet adjanak, annak „játékszabályait" velünk betartassák. „A magyaroknál az együtténekelés azt jelenti, hogy ki tudja túlharsogni a másikat” idézi Varga Illyés Gyulát. Ifjúságunk zöme leghevesebben az ellen tiltakozott, hogy „az ember hagyja, hogy felhasználják”. A „jussvédő harciasság” e mai megnyilatkozása azonban nem csupán negative értékelendő „bőszültség” (amivel az egyébként kitűnő, de a németek javáfa meglehetősen elfogult Prohászka Lajos vádol bennünket), hanem alkotó, produktív mentalitás is. Az eddig vázolt kutatási eredmények korszerű módszerekkel jöttek létre, és - amint láttuk - számos érdekes, tanulságos tételt tartalmaznak. A kutatási terület úttörő szokatlansá- ga, és a tárgy rendkívül sokrétű, bonyolult, összetett természete miatt azonban szükség van még további differenciálódásra. Elismerve és ismételten hangsúlyozva az egész vizsgálódás értékét, eredményességét, egyik hiányosságát abban a körülményben kell megjelölnünk, hogy a vizsgálódás nem vitte keresztül az egész vonalon Morris eredeti megkülönböztetését a personal preference és ought között. Egyik azt jelenti, hogy a vizsgált személy melyik utat követi ténylegesen, a másik, hogy valamely élet- utat mennyire kell, illik követnie. Jaspersnek az elméleti és gyakorlati világnézet közötti különbségtételére gondolunk. Amikor az ifjak valamely életutat helyeseltek, vagy közömbösnek minősítettek, vagy elvetettek: nem tudható, hogy amíg elméletileg és tudatosan így döntöttek, tudattalanul, ösztönösen és ténylegesen nem képviselik-e épp az ellentétes életutat. A dialektika e téren is teljes mértékben érvényes: van olyan életút, amely mellett sokat beszélünk, vitatkozunk, amelyet hirdetünk és (elméletben) vallunk, ugyanakkor azonban egy másikon járunk, és aszerint élünk. A kettő egymással ellentétben áll. így pl. a sex-hullámmal kapcso196
