Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - FÓRUM - Paleta Éva: Celibátus - civil szemmel
attól eltéríteni. Sőt, épp megedzi, megerősíti abban. - A családapát a felesége nemigen tudja elkényeztetni, mert a gyermeknevelés miatt nem marad rá ideje. Együtt vállalják a nehézségeket. Egyikük sem igényli, hogy kényeztessék. A család erőt ad. A házasélet bizonyos fizikai egyensúlyt teremt. Segíti a házastársakat, hogy ellent tudjanak állni a kívülről támadó káros hatásoknak. Ha a papnak családja lenne, aligha lenne kiszolgáltatva idegen nők, házvezetőnők olykor nagyon is káros hatásának. A mostoha körülmények, a falusi magány egymáshoz kényszeríti a papot és gazdaasszonyát. Az ilyen kapcsolatból származó gyermek többnyire egész életén át viseli - hibáján kívül - származásának terhét. Ugyanakkor a görögszer- tartású és protestáns testvéreinknél büszke az a gyermek, akinek pap az apja. Az illegális kapcsolat viszont demoralizálja a papot, és bot- ránkoztatja a hívőket. Megszakításához ember- feletti erőre van szükség. Mennyivel kevesebb ilyen eset lenne, ha papjaink házasodhatnának! A celibátus mellett szól a kétségtelenül nagyobb fokú elvi és anyagi függetlenség. Továbbá az, hogy bizonyára sokan nem tudnának bizalommal gyónni nős papnál. Az érem másik oldala: mások pedig éppen a pap nőtlensége miatt közelednek hozzá olykor túlzott és fölösleges bizalmassággal. A celibátus védői félnek, hogy a családos pap karitatív munkájában, az anyagi javak osztásánál családja felé hajlana. De vajon nem kísérti-e ugyanez a magányos papot a maga javára? De melyik az önzőbb indítóok? Ma már nehéz megvonni a határt a luxus és a szükséges között. Mégsem mindegy, hogy öncélúan vesz- szü'k-e magunkat körül a kényelem eszközeivel, vagy pedig azért, hogy segítségükkel minél több időnk és erőnk maradjon Isten szolgálatára. Szerepüket a szándék és a cél határozza meg. Nem szeretném, ha bárki is úgy értene, hogy a papok nőtlenségét ellenzem. Kár, nagy kár lenne azokért, akik ezt önszántukból, önlegyőzéssel, Isten iránti tiszta és igaz széretetből teszik. De vajon nem lehetne-e a celibátus fakultatív? Kinck-kinek hajlamaihoz, erejéhez mérten? Többévi lelki edzés és a világban-élés után eldönthető? Tisztában vagyok feltett kérdésem iszonyú súlyával. Feltehetem-e én, az asszony, a feleség, a sokgyermekes anya? Viszont, ha arra gondolok, hogy azért teszem fel a kérdést, mert szeretem Istent, szeretem és féltem Egyházamat, - és arra, hogy Isten minket, asszonyokat tisztelt meg avval, hogy vi- lágrahozhatjuk teremtésének legnagyobbikát: az embert, - szabad választást engedve a jó és rossz elfogadása, vagy elvetése kö2ött: szabadon mondhatjuk ki, vagy tagadhatjuk meg az éltető nagy „fiat”-ot minden gyermekünk születésekor, - ha mindezt meggondolom, emberi semmiségem teljes tudatában és alázatával, úgy érzem: a kérdést fel lehet, sőt fel kell tennem. Paleta Éva A két hozzászólás azonban nem veszi 'figyelembe, hogy a celibátus igazi értelme szerint önként vállalt lemondás az Isten országáért. Arra is jó lenne kitérni, hogy Krisztus miért ajánlotta. Szerkesztőség 189
