Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Rosta Ferenc - Koroncz László: Az év 25-32. vasárnapjaira és Mindenszentek ünnepére
emelem a részeg embert a járművek elől, hazavonszolom, s köszönetül méltatlankodva rám mordul. Jézus meggyógyítja a leprásokat, s másokat, de nem azért, mert „csodadoktor” akart lenni. Csodáit sohasem tette csak a test érdekében. Valamiképpen mindig itt találjuk a messiási küldetés szolgálatát: „Ha nekem nem akartok hinni, higgyetek cselekedeteimnek” (Jn 10,38). A fizikai csodák tehát bizonyítékai a messiási küldetésnek, s egyúttal külső vetületei annak a sokkal nagyobb csodának, ami a lelkekben történik. A messiási küldetés is „leprásokhoz” szól, de „lelki leprásokhoz”. Az a gyógyíthatatlan betegség, amire orvosságot senki emberfia nem találhat: a bűn. A pogányok sokszor meghökkentő engeszteléseitől a mai pszichológiai módszerekig, a nevelés ezerféle erőfeszítésétől a „Kék-fény” ügyes fogásaiig, annyi minden akarja szolgálni a bűn leprájának megelőzését vagy gyógyítását, s bűn mégis van. Az ember maga nem tud rá gyógyírt találni. Ez teológiailag teljesen érthető, mert a bűn nem természetes valóság. Ezért a természetes tudományok nem ismerik. A bűn természetfeletti tény: declinatio a lege aeterna, elfordulás Istentől. Ezt az ember ritkán éli át tudatosan, legfeljebb a boldogtalanság érzése tölti el, s nem tudja miért? „És nem tudom, miért oly sírós a kedvem, nem tudom mi fáj” - írja a költő. (Sik: A fészekről.) Orvosa viszont csak Isten lehet. Itt látszik meg Jézus küldetésének Igazi, és minden csodát felülmúló értelme: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” (Lk 5,31). Ez a küldetés még akkor is bámulatraméltó volna, ha nem tudnánk, hogy a gyógyír ára Jézus értünk kiontott vére. A bűnbocsánat csodáját igazi reális gyógyulásnak kell vennünk. Nem a bűn, — mint olyan, — pusztul ki, hanem az ÉN bűnöm hal meg és Én élek a csoda által. S nekem ez a fontos: „Bízzál fiam, bocsánatot nyertek bűneid” (Mt 9,5). A bűnbocsátás csodáját Jézus talán a legnagyobb ajándéknak szánta számunkra. Meggyógyulni mindenesetre érezhetőbb jótétemény, mint egészségesnek lenni. Jó lenne hálával vennünk ezt a jótéteményt. A hálában- benne van a szeretet kifejezése és növekedése. Ez pedig két irányban tökéletesít: egyrészt arra ösztönöz, hogy még jobban keressük Isten akaratát, másrészt elősegíti természetünk benső (harmóniáját is. K. L. 29. vasárnap (Ex 17, 8—13; Lk 18, 1—8.) A hitből fakadó ima Megdöbbentő Jézus kérdése az evangélium utolsó mondatában: „Amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?” Az ember szeretné Jézustól megkérdezni: Uram, hogy jut ez eszedbe? Hiszen az előzőkben nem hitről, hanem imádságról beszéltél! Egyébként imádságról van szó a mai olvasmányban is. E látszólag lazán kapcsolódó részek között azonban igen szoros a belső összefüggés: hit és imádság elválaszthatatlan egymástól. Mikor valaki kéréssel fordul Jézushoz, ő mindig arra figyelmeztet, hogy „hittel” kell kérni. Aki nem hittel kér, úgy jár, mint a hitetlen farizeusok és szadduceusok, kik csodajelet kértek tőle. Jézus rövid szóval kifizette őket: „A gonosz és hűtlen nemzedék jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. Azzal otthagyta őket, és elment” (Mt 16, 1-4). - A bűnös házasságban élő, félpogány Heródes is azt remélte nagypénteken, „hogy Jézus valami csodát tesz előtte. Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta” (Lk 23,8). 178
