Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csávossy Elemér: Krisztus király - "kozmikus Krisztus"
Isten az emberért teremtette, és az emberrel együtt fogja megdicsőíteni is. Amint tehát az ember megdicsőülése után is ember marad, de megdicsőült állapotban, ugyanúgy a világ is a megdicsőülés után világ marad, de megdicsőült állapotban. így bizonyos értelemben „lakása” lesz a megdicsőülteknek. Otthon, melyet alig lehet elgondolni helyek, színek és hangok nélkül. Nem is szólva arról, hogy Krisztus földi életének s (főleg halálának és keresztáldozatának színhelyei alig lehetnek a teljes pusztulásnak és feledésnek áldozatai. Eucharisztikus jelenlét Mint már említettük, Krisztusnak ezt a helytől való függetlenségét világosan elénk tárja jelenléte az Eucharisztiában. Ez az eucharisztikus jelenlét hitünkben feltárja, hogy a föltámadt Krisztus nincs egy helyihez kötve. Helyhez van ugyan kötve a szentségi színek által, de nem egy helyhez, hanem megszámlálhatatlan, bizonyos értelemben végtelen sok helyhez. Igaz ugyan, hogy az eucharisztikus jelenlét nem egyenes következménye a föltámadással adott megdicsőült állapotnak. Mi is meg fogunk ugyan dicsőülni, mégsem lesz életünk olyan, mint Krisztusé az Eucharisztiábari. Továbbá: Krisztus ezt a jelenléti formát már fölámadása élőt elővételezte az utolsó vacsorán, amikor a kenyeret és bort testévé és vérévé változtatta át. Viszont Krisztusnál fölvethetjük a kérdést: vajon mennyei életében már most megvan-e a lehetősége arra - függetlenül a szentségi színektől hogy számtalan helyen -jelen lehessen világunkban. Joggal fölvethetjük ezt a kérdést, mert bár az eucharisztikus jelenlét egészen különleges (sui generis), Krisztus azért mégsem függhet a szentségi színektől. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy szabadon választotta azokat, -hogy tetszés szerint válaszhatott volna más színeket is. Az eucharisztikus jelenlét az Egyház tanítása szerint valóságos és személyes, úgyhogy ugyanaz a Krisztus van jelen a szentségben, aki egyszer a földön élt, és most dicsőségesen uralkodik az égben. Erre gondolva viszont nem lehet belátni, miért ne volna meg Krisztusban legalább is a képesség (potentia), hogy — függetlenül a szentségi színektől - sok helyen egyszerre jelen lehessen, jóllehet erről nem szól a kinyilatkoztatás. Annál is inkább, mert egyes szentekről történetileg eléggé megbízható adataink vannak, hogy egy időben két helyen voltak jelen (bilocatio) [6]. Ennek a lehetőségnek felvetése újabb megvilágításba helyezi a „kozmikus” Krisztusról alkotott ismereteinket. E^en az alapon fölvethetjük azt a kérdést is, vajon teljesen lehetetlen lenne-e, hogy Krisztus emberségével is jelen legyen a megdicsőültebben? Valahogy úgy, amint a jelen életben az egész Szentháromság -jelen van az igazak lelkében (vö.: Jn 14,23). Bár élső pillanatra meglepőnek tűnhet ez a kérdés, mégis természetesnek látszik, ha meggondoljuk, hogy itt a földön minden szentáldozásban r- -habár csak átmenetileg — voltaképp részünk van ebben a kegyelemben. Nem képzelhető-e el akkor, hogy a mennyei boldogságban a háromszemélyű Isten látásával együtt részünk lesz a Jézus emberségével -való egyesülésben is? De hogy az elgondolás világából visszatérjünk a valóság világába, minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a „kozmikus” Krisztus megismerését mindenképp elősegítheti szentségi jelenlétének szemlélése a világ számtalan helyén. Sőt az űrhajózás tökéletesedésével esetleg más égi testeken is, ha majd a misét ott is bemutathatjuk, megáldozhatunk, vagy legalább magunkkal vihetjük a szentséget. Ekkor az Eucha- risztia egyben a megtestesülés kiterjesztésévé válnék, - nemcsak az egész földön, hanem a kozmoszban is. 164
