Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - TANULMÁNYOK - András Imre: A plébániai lelkipásztorkodás és az egyházszociológia
Swoboda könyvén felbuzdulva, 1913-ban egy modernül gondolkodó katolikus csoport felmérte Budapest vallásos életét (Dr. Töttősy Miklós, Új plébániák a fővárosban, in: Magyar Kultúra, 1915. 257-263, 314-320. I.; Pálosi Ervin: Adatok Budapest hitéletéhez, in: Magyar Kultúra, 1913, 345-5541), és javaslatot dolgozott ki a plébániai lelkipásztorkodás megjavítására. A meglepő szakszerűséggel összeállított helyzetkép után azonban tíz évnek kellett eltelnie, míg Budapesten megtörtént az első plébániarendezés (1923). A budapesti plébániák száma akkor 17-ről .23-ra növekedett. (Megjegyezzük, hogy Swoboda Budapesten már az 1906-os statisztikai adatok alapján legalább 48 plébániát tartott szükségesnek.) A budapesti hívek több mint kétharmadának (71%) 1913-ban fizikai lehetetlenség volt résztvennie a vasárnapi szentmisén. A józsefvárosi plébánia területén lévő templomok maximális befogadóképessége pl. csak 3100 fő volt. Nem csoda, ha a misehallgatók összeszámlálásának vasárnapján a híveknek csak 6,2%-a vett részt a szentmisén. A katolikusok száma A francia példából nemcsak azt láthattuk, hova vezet a nem-gyaikorló katolikusok hallgatólagos feladása, de azt is, milyen eredménnyel járhat a lelkipásztori helyzet kendőzésmentes feltárása. Mihelyt szakszerű pillantást vetettek az összes katolikus vallásos magatartására, egyszeriben kiderült az addig megnyugtató helyzet nyugtalanító volta, és jöhetett a megfelelő lelkipásztori intézkedés. A katolikusok számának megbízható megállapítása ezért minden objektív lelkipásztori tájékozódás alapvető lépése. A kérdéssel' az egyházszociológia behatóan foglalkozik. Gyakorlati jelentősége miatt megpróbáljuk olvasóinkat is tájékoztatni a „katolikusok száma” megállapításában használt módszerekről és lehetőségekről. A katolikus Egyház központi évkönyve, az Annuario Pontificio, rendszeresen közöl adatokat az egyes egyházmegyékben élő katolikusok számáról. Az adatokat az illetékes püspökök küldik be. E kimutatásokban „katolikus”-on az egyházjogi meghatározás szerint értik a katolikus keresztségben részesült és az Egyházból hivatalosan ki nem lépett, illetve ki nem zárt személyt. Sok államban a hivatalos népszámlálás a vallási hovatartozást is megkérdezi. Ilyen esetben a katolikusok számát megállapíthatjuk a népszámlálási eredményekből. Nemzetközi adatok összehasonlításánál azonban figyelembe kell vennünk a népszámlálás helyi módszereit, melyek szerint felveszik az adatokat. A hollandiai statisztikában pl. az általános szokástól eltérően - mely nagyjából megfelel az Annuario Pontificio meghatározásának - a vallási hovatartozást kizárólag bemondás alapján döntik el. Hollandiában tehát a népszámlálási adatok a bemondást eredményt tükrözik. Más szempontból sajátos a helyzet Ausztriában és Nyugatnémetországban, ahol a népszámláláskor megjelölt vallási hovatartozás az alapja az egyházi adó fizetési kötelezettségének is, és ez csak az illetőnek az Egyházból való hivatalos kijelentkezésével szüntethető meg. Anglia egyes tartományaiban az állami statisztika nem vezeti a „vallás” rovatot. Az angol püspöki kar ezért nemcsak az egyes egyházmegyékben állított fel statisztikai szolgálatot, hanem fenntart egy központi egyházi statisztikai intézetet is, melynek feladata többek között az egyházmegyék statisztikai rendszerének egységes alapra helyezése. A Newman Demographic Survey - ez az angol intézet neve, vezetője egy világi statisztikus - a katolikusok számának megállapításához azokban a tartományokban, ahol az állami statisztika nem rögzíti a vallási hovatartozást, felhasználja a -plébániai anyakönyveket, a bevándorlási statisztikákat, az egyházjogi kódex által előírt „status animarum” kimutatásokat és a saját felmérésekből származó adatokat. Jelentős koordináló munkát kellett az Intézetnek elvégeznie, míg sikerült elérnie, hogy a katolikusok számának gyakorlati megállapítása azonos elvek szerint történjék a 18 egyházmegyében. „Számba kell venni minden megkeresztelt katolikust, aki gyakorlatilag a plébánia területén lakik, akár helybeli születésű, akár bevándorló, akár gyakorolja vallását, akár nem. Kimutatásba kell venni a fent megjelölteket, akár saját lakásukban laknak, akár munkásszálláson vagy albérletben, valamint a katonákat és családtagjaikat is, ha a plébánia lelkigon-dozása alatt állnak. Nem kell kimutatásba venni a bentlakásos intézetben lakó diákokat és egyetemistákat, akiknek otthona más plébánia területén van, valamint azokat a katonákat és családtagjaikat, akik csapattestük lelkészeinek lelkigondozása alatt állnak. Nem kerülnek a kimutatásba a világi papok és szerzetesek sem”. (A. E. C. W. Spencer: Bemerkungen zu einer statistischen Definition der Zugehörigkeit zur Kirche, in: W. Menges—N. Greinacher: Die Zugehörigkeit zur Kirche, 70. 1.) Az egyházi statisztikákkal szemben Angliában általában három alapvető követelményt támasztanak. Az egyházi életről készült statisztikának 1. legyen teológiai jelentősége; 2. legyen hasznos a lelkipásztori gyakorlatban; 3. feleljen meg a tudományos statisztika szabályainak. A Newman Demographic Survey 158
