Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Rosta Ferenc: A hitigazságok rangsorolása
E követelményét nem azzal indokolja, hogy így majd szót értünk a protestáns testvérekkel, hanem azzal, hogy így majd megért bennünket a mai ember, a „modern pogány”. Az ugyanis a helyzet, hogy a mának embere a fáktól sokszor nem látja az erdőt, a részletek miatt nem látja — legalábbis nem egész súlyukban - a lényeges hitigazságokat. Pedig csak ezek fényében válik „komplikált teológiánk” egész építménye áttekinthetővé és hitelessé a mai ember számára. Erre λ főfeladatra, a keresztény üzenet magvának feltárására és tanúsítására katolikus és nemkatolikus keresztények egyként el vannak kötelezve és - egyet is értenek benne. így lesz a „mai” teológia magától értetődően „ökuménikus” teológiává. Az a „végső”, „nagy” és „egészen egyszerű” pedig, amely mindeneknek alapja, nem más, mint Isten misztériuma, ahogyan azt a kinyilatkoztatás az ember elé tárja: a Szentháromságnak, a Megtestesülésnek és az ember felemelésének titka. Ez a három misztérium azonban voltaképp ugyanazt mondja. Isten Jézus Krisztus által a Szentiélekben közölte magát velünk. Ez a lényeg, ez a keresztény hit magva. Ezzel függ össze minden valami módon. Ezt a központot, ezt az egy lényegeset látni és láttatni minden hitigazságban, - ez lehet a jövő dogmafejlődésének iránya. Koncentrálódás, a „sok” hitigazság visszavitele az egynek erőterébe, - és nem fordítva, nem az egynek szétszórása minél többfelé. A gyanúsítás ellen, mintha itt holmi sötét manipulációról lenne szó, abban az értelemben ti., hogy némely hitigazságot - a „lényeg” érintetlen hagyásával - esetleg le lehetne „alkudni”. Rahner a leghatározottabban tiltakozik. Az ilyen eljárást ő maga is „abszolút herezisnek” nevezi [14]. Heribert Mühlen, az ifjú paderborni teológus feltűnést keltő tanulmányában [15] a fejlődés irányát — akárcsak Rahner - nem a kinyilatkoztatott tartalmak extenzív továbbfejlesztésében (nem a dogmák szaporításában) látja, hanem a Szentháromság belső életének és üdvrendi megjélenési formájának egyre intenzívebb megközelítésében, kifejtésében, azaz a hitigazságok koncentrációjában. Ugyanakkor azt is leszögezi: „Nemcsak a legfontosabb fontos, mert a kevésbé fontos igazság tagadása kérdésessé tehet fontosabbat is” [16]. ö sem akar tehát hitigazságokat töröltetni, de merész ötlettel szeretné megkerülni azt az akadályt, melyet a keresztény egység útján az I. Vaticanum dogmái (a pápai primátusról és csalatkozhatatlanságáról), valamint a két újabbkori mariológiai dogma (Szűz Mári- szeplőtelen fogantatásáról és mennybeviteléről) jelentenek. Ezek az újabbkori dogmák magasan állnak a bizonyossági fok szerint való rangsorolásban (mindegyik „de fide definita”), de a tartalom szerint való rangsorolásban periférikus dogmáknak („Randdogmen”) kell őket nevezni. Ugyanis nem a magát Jézus Krisztus által a Szentlélekben kijelentő Istenről adnak hírt, hanem az egyik a hitletéteményt őrző hivatalról, a másik kettő meg a boldogságos Szűz Mária egyéni sorsáról szól. Mühlen felveti az ötletet: mi lenne, ha e dogmák igazát kétségbe nem vonva, az Egyház az elszakadt testvérek irányában erre az álláspontra helyezkednék: Ezek a dogmák ugyan igazak, mivel azonban tartalmuknál fogva nem okvetlen tartoznak az üdvötszerző hitbe, ha nem tudjátok őket elfogadni, emiatt még nem tekintünk benneteket a hit egységéből kizártaknak. Helyreállítjuk tehát veletek - legalábbis bizonyos korlátok között — az eucharisztikus közösséget is, a communio-t. Másként kifejezve: a szóbanforgó dogmák továbbra is maradnak, de a hozzájuk fűzött „anathema” megszűnik. Hivatkozik itt Mühlen a II. Vaticanum határozatára a Keleti Katolikus Egyházakról, mely kimondja, hogy „ki szabad szolgáltatni a bűnbánat szentségét, az Ol- táriszentséget és a betegek kenetét azon keletiek részére, kik j óhiszeműleg élnek a katolikus Egyháztól különválva, ha önként kérik, és kellőképp fel vannak készülve” [17]. Az éj és jelentős ebben a határozatban az, hogy a jóhiszemű keleti keresztényektől nem követeli meg a communio előfeltételeként azt, hogy legalább „implicite” 95
