Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 1. szám - FIGYELŐ - Vass Gyula: Isten népe Dunakeszin három évszázad tükrében
ISTEN NÉPE DUNAKESZIN HÁROM ÉVSZÁZAD TÜKRÉBEN A történelem: az élet tanítómestere. Ennek az igazságnak leszünk szemtanúi, egy fővárossal szomszédos község, Dunakeszi bemutatásával, az egyházi statisztika módszerének alkalmazásával. Dunakeszi demográfiai képét úgy vetítjük az olvasó elé, hogy az itteni egyházi anyakönyvek tanúsága szerint felvonultatjuk a község egyházi népmozgalmi adatait. Három kiválasztott időpontja vizsgálódásunknak, az 1760-1860-1960-as esztendők, a három évszázados fordulóponton való megállapodás, szemléltetően tárja elénk: hogyan élt Dunakeszin Isten népe, egymástól való leszármazásában háromszáz éven keresztül. Dunakeszi őslakossága ma is azon a területen él, amely jelenleg az Ó-Plébánia területe. Ezért az adatok az i960, évről az Ó- Plébánia híveinek állapotát tükrözik. Ma Dunakeszi: nagyközség 20 000 lakossal. Az elmúlt 200 év alatt 1760 és i860 között a község teljesen katolikus volt. Más vallásúak száma elenyészően csekély lehetett. Erre mutatott a katolikus egyházi anyakönyv, miszerint az 1760. évben egy-két itt élő luteránus is a katolikus lelkipásztor szolgálatát vette igénybe - így kerültek a mi anyakönyvünkbe. Községünkben az élet a töröktől való fel- szabadulás után új erőre kap. Hont megyéből töltik fel új lakosokkal e Duna menti, a váci országút mentén fekvő községet s ezeknek tájszólása 300 év után is érezhető a ma élő öregek beszédében. Ezek után lapozzunk vissza két évszázadot Dunakeszi vallási életében. Pest környékének legnagyobb temploma 1756. évben épült Dunakeszin. Plébániai épületünk éppen az idén éri el megépítésének 200. évi fordulóját. Egyház- községünk 1740-ben nyeri el önállóságát, előtte a török hódoltság alatt az elég távol fekvő Váchartyán plébániájához tartozott. Ebből az is nyilvánvaló, hogy Váctól Pestig csak Dunakeszinek volt lakossága s a mostani temetőnkben álló Szt. István királyról elnevezett kápolnája szolgált istentiszteleti célnak. Dunakeszi plébániájának területe szinte bejárhatatlan volt, mert az i860 utáni évekig a jelenlegi Fót, Káposztásmegyer, Űjpest lakott részein élő katolikusok is a Dunakeszi plébániához tartoztak. Az elmúlt évszázadokban a plébánosoknak heroikus munkát jelentett ennek a hatalmas területnek pasztorálása. Egyik 200 év előtti elődöm pl. annak lett áldozata, hogy Megyerre kocsizván misére, az akkor kiáradt Duna árterületén a vízbe fordult s az így szerzett tüdőgyulladás egy héten belül végzett vele. (A Historia-Domus-ban olvasható feljegyzés.) A Dunakeszi egyházi anyakönyvekből ösz- szeállított statisztika az 1760. évről a következő: megkereszteltek 96 újszülöttet, 59 fiút és 37 leányt. A szülők lakóhelye szerint az anyaegyház területén született 49, Palotán 32, Foton 13 és Megyeren 2. Eltemettek abban az évben 77 lakost. A halottaknál 48 volt dunakeszi, palotai 20, fóti 8, megyeri pedig 1. A születések számát az elhalálozással egybevetve, az 1760. évben a természetes szaporodás 19 fő volt. Ha a halottak életkorát vesszük szemügyre, megdöbbentő kép tárul elénk! Az elhaltak közül csak 14 volt felnőtt, a többi 63 gyermekkorban húnyt el. Még a 63 gyermek-halottból is egy napot élt mindössze 11 kisded és két éven aluli korban halt el 23 gyermek. - Az életképtelenség mellett bizonyára a primitív életkörülmények, ragály vihette el ilyen nagy számban őket. Nemek szerint az 1760. év halottaiból 46 férfi és 31 nő volt. Tanulságos megfigyelni, hogy két évszázaddal ezelőtt az életkor is milyen alacsonyan mozgott. Mindössze két halottunk volt hatvan éven felüli, húsz és ötven évek közötti korban halt meg a többi huszonöt. A már említett gyermek halottak száma hatvanhárom volt. Ez időben nem jegyezték fel a halálozási anyakönyvben, hogy minő baj következtében halt meg valaki. Házasságot kötött az 1760. évben 26 pár. A máterből 14, és a filiákból 12. A házasságra lépők életkora 18 és 25 év között volt. Érdekes megemlíteni, hogy a legtöbb esküvőt őszszel, szeptember havában tartottak: 10; farsangban volt 7, a többi a nyári hónapokban. Szigorúan megtartották az egyház szándékait, mert Adventben és Nagyböjtben nem tartottak egy esküvőt sem! Egyéni becslésem szerint az 1760. év körül a dunakeszi hívek száma háromezer lehetett. Egy évszázaddal később, 1860-ban anyakönyveink így örökítették meg az akkori adatokat az utókornak. A megkereszteltek száma 56 volt, 30 fiú és 26 leány. Valamennyi a Dunakesziről származott, mert az időben már nem tartozott ide sem Fót, sem Palota. (Foton létesült önálló lelkészi állomás.) - A halottak száma 46 volt, így a természetes szaporodás 10 fő! Még 1860-ban is feltűnően magas a gyermekhalandóság, hiszen születése napján meg is hal 10, aztán hároméves kor alatt 17-en haltak meg. Ennek okai nyilván a népbetegségek, az alacsony életszínvonal és bizonyos felelőtlenség. Egy évszázad múlva 53
