Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Szennay András: A teológus számvetése
ban, nyelvezetükben. A nyelv a közösség világát kell, hogy tükrözze. Nem lehet semmibe venni korunknak a nyelvről szóló tudományos elméleteit (Lewi-Strauss, Fou- coult stb.), sem bizonyos jogos deszakralizációs törekvéseket. A mai ember nem fogja üresnek és értelmetlennek érezni az eukarisztikus imákat, ha azok neki ismerős fogalmakban szólalnak meg. A túlságos ünnepélyesség helyett az egyszerűség, az absztrakt és iskolás teológiai fogalmak helyett konkrét megfogalmazásokkal többet tud kezdeni. Valami a jó sanzonok nyelvezetéből kellene, amelyek közel állnak a mai emberhez és bizonyos költőiséggel is rendelkeznek. Tudjuk, hogy vannak törekvések — elsősorban Hollandiában -, ahol újabb eukarisztikus imák bevezetésével akarják élményszerűbbé, közvetlenebbé tenni az eukarisz- tia ünneplését. Az eddigi tapasztalatok alapján fel lehet tételezni, hogy a jelenlegi eukarisztikus imák nem jelentenek végső formákat, hanem belátható időn belül tovább alakulnak majd, - az alapvető szempontok megtartása mellett. Esetleg sor kerül majd egyes részeiben olyan improvizációkra is, melyeknek gyakorlata nem volt ismeretlen az ősegyházban. Egyelőre azonban azon kell lennünk, hogy kihasználjuk az új eukarisztikus imák által hozott lehetőségeket. A liturgikus megújulás jelen stádiumában ezek hozzásegíthetnek bennünket hitünk nagy misztériumának, az eukarisztiának gazdagító feltárásához, hogy onnét életet merítsünk és „mindnyájunk közös imája jóillatú tömjénként szálljon a mennyei Atyához legfőbb papunk, Jézus Krisztus által a Szentiélekben”. (VI. Pál pápának az új Missziálét bevezető Apostoli konstituciójából.) FELHASZNÁLT IRODALOM: Th. Schnitzler: Die drei neuen eucharistischen Hochgebete, Herder, 1968. - P. Jounel: La composition des nouvelles priéres euoharistiques, MAISON DIEU 1969, }8-77. o. - Max Thurian: La tihéologie des nouvelles priéres eucharistiques, LA MAISON DIEU 1968, 77—102. o. - J. Gélincau: Le mouvement interne de la priére eucharistique, LA MAISON DIEU, 1968, 114-124. o. — ß. Fischer: Leitmotive der neuen Hochgebete. GOTTESDIENST 1969, 1-7. számok. - Fi. Wegman: Neue Eucharistiegebete in Holland. LITURGISCHES JAHRBUCH 1968. 44-59. o. - A. Höfer: Modelle einer pastoralen Liturgie, Styria, 1969. - F. Pratzner: Gedanken zur neuen Gemeinde-Akklamation, BIBEL UND LITURGIE 1968, 330-350. o. Szennay András A TEOLÓGUS SZÁMVETÉSE Az elmúlt hónapok során számos alkalommal beszélgettem egyházunk és teológiánk - mint tudjuk, a kettő szervesen összefügg - mai problémáiról. Az itt következőkben mintegy összefoglalni szeretném mindazt, amiről szó esett. Ügy is mondhatnám: számot szeretnék vetni. S bár beszélgető partnereim - számos világi hívő és pap - kérdései, gondolatai élénken élnek s hatnak bennem, e „számvetés” mindenekelőtt önmagam felé szól. Viszont nem akarok, nem is tudnék mintegy „kívülről” a kérdéskomplexumra nézni. Egyházunknak, Isten hívő népének tagjaként szeretnék körültekinteni a teológiának mai, problémákkal, útkereséssel terhelt, de egyben sok ígéretet is magában rejtő világában. Tán mindenekelőtt örömmel állapíthatnám meg: végre ott tartunk, hogy az egyház papjai, de nem kis számmal a világi hívők, sőt az egyházon kívül állók is egyre inkább érdeklődnek az egyház s annak teológiája, elméleti és gyakorlati problémái iránt. Alig negyedszázada írta le Papim, hogy „ma oly kevéssé népszerű a teológia 226
