Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - Szabó József: A strukturalizmus és a keresztény hit értelmezése (1. rész)
JEGYZETEK i. Günther Scbiwy, Der französische Strukturalismus, Mode-Methode-Ideologie, Mit einem Textanhang. („Rowohlts deutsche Enzyklopädie” 310-311), Hamburg, 1969, 250. A fiatal német jezsuita (aki a Lukács György-tanítivány Lucien Goldmannál Párizsban irodalomszociológiai tanulmányokat végzett és jelenleg a Stimmen der Zeit franciaországi tudósítója) egy másik könyvében összeveti a strukturalizmust és a keresztény gondolkodást: Strukturalismus und Christentum. Eine gegenseitige Herausforderung, Herder, Freiburg/Br., 1969, 104 lap. - Általános bevezetés a strukturalizmusba: Jean Piaget, Le structuralisme. ,,Que sais-je?” No 1311, Presses Universitaires de France, Paris, 1968, 128 lap. (Részletesen ismerteti: Forintos György, „Piaget strukturalizmusa” címmel a Valóság 1970/1. számában, 103—107.) - 2. Néhány figyelemre méltó tanulmány: Kelemen János, Mi a strukturalizmus? Kossuth Kiadó, Budapest, 1969, 126; Kistamásné Varga Sarolta, Hol tart ma a strukturalista filozófia Franciaországban? Valóság 1969/3, 79-87; Kelemen János, Strukturalizmus kontra antropológia, Magyar Filozófiai Szemle, 1969/3, 467-493. Ezenkívül egy idegenből fordított cikkre is felhívjuk a figyelmet: Lucien Seve, Strukturális módszer és dialektikus módszer, Magyar Filozófiai Szemle, 1969/2, 326-356 (a marxizmus oldaláról bírálja a st.-t).- 3. A párizsi Seuil-nél 1968-ban megjelent gyűjtökötet - kitűnő szakemberek tanulmányait adja közre „Mi a strukturalizmus?" címmel - szerkesztője, Francois Wahl a bevezetőben hangsúlyozza, hogy a „második generáció” leszűkíti a strukturalizmust, éspedig a jelek és a jelrendszerek tudományait csoportosítja a név alá; szerinte elsősorban a jelöltnek (signifié) a jelölővel (signifiant) való viszonya szabja meg a tágabb értelemben vett „nyelvi tények”, kommunikációs hálózatok struktúráját. Vö. Qu’est-ce que le structuralisme? pp. 10-11. Egyébként F. Wahl tanulmánya („La philosophie entre l’avant et l’apres du structuralisme”) a 446 lap terjedelmű kötet egyharmadát teszi ki (M. Foucault, J. Lacan és J. Derrida filozófiáját elemzi és bírálja).- 4. Magyarul elsőnek Boda László vetette össze a „strukturalizmus irányvonalait és a keresztény gondolkodást” a Vigilia 1969. májusi számában. Feltételezve az ő bevezetésének ismeretét, jelen tanulmányunkban szeretnénk továbbmenni: a hermeneutikai-ismeretelméleti kérdés szemszögéből kissé elmélyítjük a strukturalizmus elemzését és bírálatát. — 5. Paul Ricoeur, Le conflit des interpretations, Essai d’herméneutique, Seuil, Paris, 1969, 506 lap. Ricoeur itt különböző francia, angol, olasz nyelvű folyóiratokban, ill. gyűjtőkötetekben megjelent tanulmányait teszi közzé. Kettő közülük az Esprit két különszámában jelent meg: „Structure et herméneutique”, Esprit, nov. 1963 („La pensée sauvage” et le structuralisme); „La structure, le mot, Tévénement”, Esprit, mai 1967 (Structuralismes — idéologie et méehode). A két Esprit-számban több értékes tanulmány világítja meg Lévi-Strauss és a többi struktualista módszerét. - 6. 1968 elején a France-Inter adásában hangzott el a rádióbeszélgetés. Jean-Pierre El Kabbach kérdezte Michel Foucaule-t a strukturalizmusról. Vö. „Foucault répond a Sartre”, La Quainzaine littéraire, n- 46, 21. 1. Ez a cikk mintegy „válasz” a „Jean-Paul Sartre répond” c. cikkre, amely először szintén a La Quainzaine littréraire-ben jelent meg, innen vette át a L’Arc (Aix-en Provence) Sartre-val foglalkozó különszáma (n- 30, 87-96 1.). — 7. A Témoignage ebrétien munkatársának, Ahsene Zehraoui-nak válaszolva. Vö. „Le structuralisme n’est pás une philosophie”, Témoignage chrétien, n- 1241, 18 avril 1968, 17 1. - 8. Jean Piaget, Le structuralisme, eh. I. - 9. Lásd: Paul Ricoeur, Le conflit des interprétations, Paris, 1969, 81. 1. skk. - 10. Ricoeur, i. m. 84. 1. A francia filozófus még hozzáfűzi: „A .strukturális’ (= structural’) jelző formájában a szó a rendszer szinonimája lett. A strukturális szempont így általában véve ellentéte a genetikus szempontnak. Magában foglalja egyszersmind a szinkrónia eszméjét (a nyelv adott állapotának prioritása a történelemmel szemben), az organizmus eszméjét (a nyelv mint nagy csoportok egysége, részeket átfogó totalitás), és végül a kombináció eszméjét (a nyelv mint elkülönült egységek véges rendje). így a „rendszer struktúrája” kifejezés helyett a „strukturális” jelzőt kezdték használni az előbb említett különböző eszmék összefogó jelölésére és végül a „strukturalizmus” kifejezését, amely a „strukturalista” szempontot követő kutatások módszerét, illetve ideológiáját és harci eszközét jelöli”. - 11. N. Trubetzkoy, Grundzüge der Phonologie, Göttingen (3. kiadás), 1962, 13. i. (Idézi: Petőfi S. János, „A strukturális nyelvészet”, Valóság, 1968/12, 96.) - 12. Lévi- Strauss, Anthropologie structurale, Plon, Paris, 1958, 28. 1. (Idézi: Kelemen János, Magyar Filozófiai Szemle, 1969/3, 475.) - 13. „Jean-Paul Sartre répond”, L’Arc, n 30, 94. 1. (Sartre beszélget Bemard Pingaud-val a strukturalizmusról.) - 14. Yvan Simonis, Claude Lévi-Strauss ou la ,passion de l’inceste’. Introduction au structuralisme, Aubier-Montaigne, Paris, 1968, 380 1.; vö. 307-308. 1. - Simonis tézise részletesen elemzi. L.-Strauss fejlődését és különösképpen hangsúlyozza a „vérfertőzés megtiltására” vonatkozó intuíciót a társadalmi-kulturális jelenségek értelmezésében. A „vérfertőzés megtiltása” a Természet és a Kultúra közötti kritikus pont lényeges ténye, az átmenetnek (vagyis a kultúra születésének) kiváltságos faktora. - 15. Simonis, i. m. 308 1. — Marcel Mauss művéhez írt bevezetőjében Lévi-Strauss azonosítja a „záró-pontot” és a „mana”-t. („Introduction a l’oeuvre de Marcel Mauss”, in: Söciologie et Anthropologie de Marcel Mauss, P.U.F., 1950, p. L.) - 16. Michel Foucault, Les Mots et les Choses, Gallimard Paris, 1966. - 17. V. ö. J. Langlois, „Michel Foucault et la mórt de l’homme”, Science et Esprit, v. XXI (mai-sept. 1969) 209-230; M. de Certeau, „Les sciences humaines et la mórt de l’homme”, 150
