Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - TÁVLATOK - A modern exegézistől a kérügmáig
TÁVLATOK A MODERN EXEGÉZISTÖL A KÉRÜGMÁIG Tán egyetlen teológiai szaktárgy sem mutatott fel az elmúlt évtizedekben oly jelentős eredményeket, mint a szentírási exegézis. Sajnos, állapítja meg könyvének bevezetőjében Franz Kamphaus münsteri exegéta és homiletika tanár (Von der Exegese zur Predigt, 1968), a keresztény igehirdetésben ezen eredményeknek még máig is alig látjuk nyomát. Sőt, olykor egyenesen úgy tűnik, mintha a szakteológus és az igehirdető két külön vágányon futnának. Az előbbi azon, amely az evangéliumok mélyebb megismerése nyomán elmélyültebb hitélethez is vezethet, az utóbbi - félretéve minden általánosítást - viszont azon, mely egy idejétmúlt „tudományosság” miatt a keresztény élet megmerevedését okozhatja. „Meg kell vallanom - s itt egy hazai lelkipásztort idézek — ha ez így megy tovább, majdnem mindent újra kell tanulnom. Ma már alig tudok valamit is kezdeni azzal a szentírásmagyarázattal, melyet még néhány évtizede tanultam.” S hozzá kell fűznöm, ha túlzó is kissé e megállapítás, sok igazat tartalmaz. Mert az újabb exegetikai kutatásoknak eredményei - nem a forrásban levő elméletekre, hipotézisekre gondolok - valóban számos lelkiismeretes igehirdető számára komoly feladatokat, munkát is jelentenek. A jeles würzburgi exegéta, a nemrég alakult pápai teológiai bizottság tagja, R. Schnacken- burg jegyzi meg, hogy a modern exegézis új eredményei mindannyiunkat arra késztetnek, hogy merjünk bátran olykor évszázados, de eddig helytelenül értett vagy alkalmazott szent- írásértelmezést felülvizsgálni, sőt félreállítani. Azt is ajánlja minden pap, de a világi hivő számára is, hogy újra és újra olvassa át a kinyilatkoztatással foglalkozó zsinati konstitú- ciót (Dei Verbum), melyben sokak számára tán újszerű, de ősi keresztény tanítással, értelmezéssel találkozhat. (Ajánl még Schnackenburg néhány alapvető könyvet, így pl. a H. Vor- grimler szerkesztésében megjelent „Exegese und Verkündigung” c. köteteket, - 1962., ill. 1964. J. Feiner - M. Löhrer: Mysterium salu- tis c. művének több vonatkozó tanulmányát, 1965-től (folytatólagosan.) Felhívja Schnaeken- burg a figyelmet arra is, hogy ne keressünk minden áron mást a szentírásban, mint amit — Isten rendelése folytán — valóban nyújtani akar. Azt az „igazságot, melyet Isten üdvösségünk érdekében tévedésmentesen a szent iratokban számunkra nyújtott” (Dei Verbum 11). Arra is figyelmeztet, hogy ne akarjunk teológiánkban és igehirdetésünkben mindent és minden áron „racionálisan” megmagyarázni. Hisz „hitünket” kell hirdetni, a világ elé tárni. Azt a hitet, mely a kegyelem indítása nyomán születő személyes döntés, az egész ember állásfoglalása és magatartása. Az isteni kinyilatkoztatás, a szent szövegek - bár elég fényességet nyújtanak - ugyanakkor elég homályt is hagynak, hogy szükségessé váljék a személyes döntés. Lehet-e kétségünk afelől, hogy a modern exegézis eredményeit felhasználó igehirdetőnek feladata változatlanul a „régi”. Az ti., hogy minél közelebb vigye napjaink emberéhez Isten szavát. S hogy ez a „szó" ne csupán írott vagy hirdetett „igazság", hanem egyben életet alakító igazság maradjon. Persze, mindehhez nem elég semmiféle modern „tudomány”, ehhez szükség van ma is az elmélkedő elmélyülésre, a Biblia elmélyült olvasására. - Azután: amint az exegéta feladata, hogy hidat verjen a tudomány új eredményei és kérügma között, éppúgy az igehirdető lelkipásztor kötelessége, hogy a „másik part felől” közelítse meg az új eredményeket. Minden hivatása magaslatán álló exegéta vágya, hogy egyre közelebb vigye a Szentíráshoz, annak megértéséhez az embereket. E törekvését az igehirdető azzal támogathatja, hogy a szószékről, a kate- kézis során, mintegy „aprópénzre váltva” adja tovább a szolid eredményeket. Ehhez persze állandó továbbtanulásra, olvasásra, elmélkedésre van szükség. De hisz épp a zsinat óbaja volt, hogy a papok buzgó olvasással és alapos tanulmányozással mélyedjenek el a szentírásban (Dei Verbum 25). Ma is érvényes Szent Jeromos figyelmeztetése: „Aki az írást nem ismeri, Krisztust sem ismeri” (Haben wir die Bibel falsch ausgelegt, in: Neue Fragen - Alte Antworten, 1968). De nézzük - az elvi megalapozás után - a kérdés gyakorlatibb vonatkozásait. A fentebb idézett F. Kamphaus így kezdi egyik tanulmányát: Igehirdetők és hallgatóságuk egy pontban ma általában megegyeznek. Abban ti., hogy siránkoznak a prédikáció ínséges helyzete miatt (Historisch, kritische Exegese im Dienste der Predigt, Der Seelsorger 1969. 157- 64). Majd - G. Ebelinget idézve - így folytatja: meglehetősen nagy jóakarat kell hozzá, ha a mai átlag-igehirdetést tartjuk szem előtt, hogy ne váljunk szarkasztikusakká, vagy épp kicsinyhitűekké. Számos hivő várakozással te89
