Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - FIGYELŐ - Vághy István: Új német hittankönyv
Ügy kapcsolódnak egymáshoz, hogy az üdvösség rendjében semmiféle fölösleges kettőzés nincsen, viszont az egyik megvalósulásával nem lép fel a másiknak hiánya. Az Isten Igéjének és a szentségeknek kapcsolatáról vallott felfogás a teológusok között nem egyöntetű. Egyesek azt vallják, hogy az igehirdetés előszava a szentségeknek (H. Schlier). Rahner szerint pedig a szentség a hatásos igének legmagasabb megvalósulása. Lehet viszont a szó és a tett egységének is felfogni (G. Söhngen). A kinyilatkoztatás és a tett ösz- szefüggő fogalom. Az Isten teremtő Igéje nyomán keletkezett a világmindenség. Ugyanígy az ember üdvrendjében is az első tényező az Ige, amellyel az Isten az ember életébe behatolt. Isten Igéjének sorsa nem függhet az ember akaratától: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek” (Róm r, 16). Így az Ige, mint Isten ereje, hozza létre az emberben a kegyelmi életet és az Isten Igéje létesíti a szentségeket. „Miként a keresztségben, úgy az Oltáriszentségben is az Ige a legdöntőbb. Az elemek önmagukban mit sem jelentenek. Nem az elemek oldaláról, hanem az Ige oldaláról kell az utolsó vacsorát megérteni”. (H. Küng: Die Kirche 265). - A kinyilatkoztatott szavakkal teremtjük meg az isteni élet forrásait. Ezért mondja a Liturgikus Konstitúciónak 56. pontja: „Ige és az Eucharisztia egy egységes istentiszteleti cselekményt alkot”. Az Isten és az ember hitbeli találkozása is akkor válik teljessé, amikor az Ige asztaláról táplálkozva, egyesül magával Krisztussal, akit az Eucharisztia asztaláról vesz. Az Igének és a szentségeknek szoros kapcsolatát Szent Ágoston tanításával szemléltethetjük: „Lélekben születtünk újjá az Ige és a szentség által” (Tract, in Joan. XII. 5). 5. IGE ÉS PROTESTANTIZMUS. A protestáns egyházakban az Ige kizárólagos tényezője teológiájuknak, istentiszteletüknek és majdnem ÜJ NÉMET HITTANKÖNYV Német címe: glauben-leben-handeln. Arbeitsbuch zur Glaubensunterweisung. Ä múlt évben jelent meg könyvalakban, addig gyakorlatban minden részletében kipróbálták kiváló hitoktatók. A német püspökök kezeskednek érte. Ezzel lejárt a kora az 1955-ben kiadott katekizmusnak (Katolischer Katechismus der Bistümer Deutschlands), amelyet 16 esztendei előkészületi mnka alapozott meg (1939-1955). Ragyogó, irigyelt könyv volt a maga rövid idejében, amit megjelenése után hamarosan több mint 20 nyelvre fordítottak le. Azonban ez a egyedül forrása lelki életüknek. A protestáns szemléletet Luther „sola Scriptura” elve alapozta meg. Ö ugyanis, mint ágostonrendi szerzetes, behatóan tanulmányozta Szent Ágoston írásait. Megismerte bennük az Igére vonatkozó tanítást, ti., hogy az nem csupán ismeretet közöl, hanem az Istennek „hallható” szentsége, amelyhez a látható szentség megfelelő jelenléte és ereje járul (O. Semmelroth: Wirkendes Wort 216). Luther ilyen érveléssel ellensúlyozni akarta korának az egyház életében megnyilvánuló szokását, ahol az üdvösségi aktus a szentségben rejlett. Ö viszont azt állítja, hogy „az Ige nemcsak megmutatja és leírja az utat a megigazulás felé, hanem eszköz is, amellyel az ember megigazulttá válik. Ez ébreszti a hitet és hatásossá is teszi" (Bizer, Fides ex auditu 171. old.). A tárgyilagosság megkívánja tőlünk, hogy felismerjük protestáns testvéreink körében a buzgó vallásosságot és lelki életet. Hitük élő, eleven. Igyekeznek felismerni Isten akaratát és törekvésük az, hogy aszerint éljenek. Istentiszteleteken lehetőségeik szerint gyakran és buzgón részt vesznek és abba tevékenyen belekapcsolódnak. A Biblia mindennapos olvasmányuk és az egyes kiválasztott igéket alkalmazzák életük különböző megnyilvánulásaira. Mindez a kegyelem gyümölcse. Ezt a kegyelmet pedig számukra legfőképpen az Ige közvetíti. Az üdvrend kegyelmi eszközöket használ. Isten kegyelemeszközei: Igéje és a szentségek. A katolikus Egyház eddig nagyobb súlyt helyezett a szentségek alkalmazására és szinte a „solo Sacramento” tételt vallotta magának. A II. Vatikánum és a mai, Bibliára alkalmazott teológia azonban újból központba állítja az Igét, anélkül, hogy a szentségeket mellőzné. A két üdv-tényezőt összekapcsolja, így „verbo et sacramento” közvetíti az Egyház az Isten igazságát és szent kegyelmét. Miklós Dezső felkapott könyv sem volt más, mint lerövidített teológiai összefoglalás. Az új „Munkakönyv" semmiben sem hasonlít hozzá. Három évre van beosztva. Egyetlen rajz, kép, vagy foto sem díszíti. Ebben rendkívül puritán ellentéte az 1968-ban kiadott új francia hittankönyveknek (La parole de Dieu- vous serez mon peuple; La parole de Dieu- marche en ma présence; Amis de Dieu 1-2; Chrétiens partout; En suivant Jésus-Christ), amelyek inkább képeskönyvek, mint szöveget tartalmazók. 257