Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Sólymos Szilveszter: Az eukarisztia liturgiája
5- A „horizontális gondolat”. Ma a vallási életben mind erősebb hangsúlyt kezd kapni az az igény, hogy a vertikális vonal (Isten kapcsolata az emberrel és viszont) a horizontális síkon (az embertárssal való kapcsolat) is éreztesse hatását. - Az új eukarisztikus imákban is jelentkezik ez a horizontális vonás. Így az áldozási epiklézisben azt kérjük a Szentiélektől, hogy a közös lakoma révén Benne egymással is egységre jussunk: „Engedd, hogy mi, akik Fiadnak Testét és Vérét magunkhoz vesszük, Szent- leikével eltelve egy test egy lélek lehessünk Krisztusban” (III. sz). Ez igazában a ,.communio” ősi értelme: közösséggé levés, egységre jutás, amit éppen az eukarisztia ünneplése és vétele művel bennünk. - A közbenjáró imákban is érvényesül ez a minden embertestvér felé kitáruló, horizontális vonás: „Emlékezzél meg Istenünk mindenkiről, . . . aki őszinte szívvel keres téged; Emlékezzél meg minden megholtról, akinek hitét egyedül te ismerted” (IV. sz.). 6. Hol a ,Jelajánlás” a jelenlegi misében? A szentmise „felajánlási” gondolatában valóban hangsúlyeltolódást kell megállapítanunk. Az új szemlélet szerint igazában nem a kenyeret és bort ajánljuk fel, ahogy az a régi fölajánlási részben történt. Ott most csak az adományok előkészítéséről van szó, erősen lerövidített és egyszerűsített rítusok formájában. Az igazi felajánlás az eukarisztikus ima keretében, az úrfelmutatás utáni szakaszban történik meg: az értünk magát odaadó Krisztust ajánljuk fel önmagunkkal együtt az Atyának. A „felajánljuk neked” kifejezés mindegyik imában ezen a helyen fordul elő. Néhány gyakorlati megjegyzés i. Honnét tudják a hívek, hogy melyik eukarisztikus imát veszi majd a pap a misében? - Ezen a téren a liturgikus naptár csak direktívákat ad legfeljebb, legtöbbször a miséző szabadságában áll a választás, hogy az adott viszonyok között melyiket találja legmegfelelőbbnek. Üdvös lehet, ha a miséző az üdvözlés után ezt be is jelenti, főképpen ha a hallási viszonyok nem jók a templomban. Így a kismisekönyvből való követés könnyebben lehetővé válik. Lehetőleg azonban ne olvassuk az eukarisztikus imákat sem, hanem figyeljünk egész lényünkkel a papra, kapcsolódjunk lélekkel és feleleteinkkel minél közvetlenebbül a szent cselekménybe. 2. Helyeselhető-e, ha az új eukarisztikus imákból csak egyes részeket mond el a pap, pl. a prefációt, rendelést és a végső doxologiát, míg a többi részeket csendben mondja és alkalmat ad a népnek az éneklésre. - Semmiképpen nem, mert gátolja az eukarisztikus imák egységének, gazdag tartalmának, sokrétű szemléletének üdvös hatását. Nem hiába hangoztatja az új Űtmutatás a szentmiséhez: Az eukarisztikus ima megkívánja, hogy mindenki tisztelettel és csendben figyeljen rá és vegye ki részét a megfelelő akklamációkkal is (55h); a pap hangosan végezze és a hívek figyelemmel hallgassák, alatta orgonajáték se legyen [12]. 3. Végső formát jelentenek-e a mostani eukarisztikus imák? Az eukarisztia ünneplése krisztusi parancson alapszik: tegyétek ezt az én emlékezetemre. Mégsem az utolsó vacsora egyszerű ismétlése, még kevésbé annak mágikus reprodukciója; nem is olyan mint egy film, amely a drámai esemény minden mozzanatát megörökíti pontos sorrendben. Az összes ránkmaradt eukarisztikus imák különös hűséggel ragaszkodnak a következő elemekhez : hálaadás, emlékezés Jézus halálára és föltámadására, epiklézis, felajánlás, - ha mindezek különböző hangsúllyal érvényesülnek is. 4. Kérdés, hogy ezen hagyományos elemeken túl mások is felvehetők lennének-e? Elvileg igen-nel kell felelnünk. A hűség az eukarisztikus imák lényegéhez nem zárja ki a hűséget a mai Egyház életéhez, a mai ember igényéhez. Eszményi lenne, ha az eukarisztikus imák a helyi egyház igényeinek is eleget tennének kifejezési formájuk225
