Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 4. szám - Csanád Béla: Szent István király arca a magyar breviáriumokban

Nam ut athila sub rege hungarorum populus tyrannidis lata lege seuiit incredulus: sic sub stephano regnante vertitur crudelitas, quo figurás transmutante formatur credulitas.

Vad volt a magyar s hitetlen Attila király alatt,

S mint zsarnok-szokás, kegyetlen Dúlta az országokat.

Ám Istvánnak idejében Hitből új világ terem,

S a kegyetlenség helyében Orrá lesz a kegyelem.

Attila nyers erejével, pogány hatalmával szemben Szent István ereje és nagysága Istenben van, azáltal, hogy Isten küldötte:

Dudum namque desolatam dominus hungariam penitusque nulli datam predicandum per viam: per hunc sanctum evocavit ad baptismi gráciám, et cum suis heredauit dans celorum pátriám.

Mert az Úr a régen árva Elhagyott Hungáriát Ahol pedig prédikálva Még apostol egy se járt: A keresztség kegyelmére E szent által hozta ki És meghívta örökére Adván égi hont neki.

Rendkívül jellemző annak a kornak keresztény történelemszemléletére és az életszentség megváltozott eszményére vonatkozóan az alábbi versszak:

Si plebs ista suscepisset alium discipulum forsitan ei misisset deus quendam alium: séd rebellis gens et fortis gens grandis audacie, per eundem virum fortis danda fűit grade.

Ha e nemzet mesterének Mást is bírna vallani,

Tetszett volna Istenének Más apostolt küldeni.

Ám e nyakas, délceg fajta, Kardos markú nemzetet,

Nem más, csak egy magafajta Harcos téríthette meg.

Személyes, erkölcsi kiválósága is nagy volt a szent királynak, egészen más, mint szertelenségéről és kicsapongásairól hírhedt Kun László királynak:

Corde deo credens erat, quod monstrabat opere, omnibus sufficiebat ipse solus munere.

Rex erat et predicator dupla dans stipendia: unde corpore preceptor gauderet et anima.

Hitt az Úrnak szíve mélyén S tett volt ennek záloga. Mindeneknek mindenévé Vágyott lenni egymaga. Király volt és prédikátor, Kettős adót fizetett,

Nyer ezért jutalmazáskor Testi-lelki örömet.

íme, így áll előttünk a szent király, mint személyiségében, hivatásában és eredményeiben is minden magyarok fölé emelkedő szent, keresztény férfi és uralkodó, az életszentség tüköré.

Első pillanatra talán szokatlannak és feltűnőnek tartjuk, hogy Szent István offi- ciuma ennyire a saját korából, a napi problémákból merít s ezeknek része lett. Tudnunk kell azonban, hogy a liturgia sohasem volt a világtól, emberektől elvonatkoztatott „jámborkodás”, főleg nem a középkorban. Ebben a felfogásban magától ér217