Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Szabó József: A strukturalizmus és a keresztény hit értelmezése (II.)
közösség (Egyház) a most már Írásiban rögzített üzenetet, hogyan adja át, „hirdeti” ugyanazt a tartalmat a különböző történelmi szituációban élő (más-más kultúrával és nyelvezettel rendelkező) embereknek? Nos, e kérdés megoldásában segítségünkre lehet a struktúra fogalma. 1. A helyes értelemben vett ortodoxia kizárja a fixizmust (a változatlanság hangoztatása a történele'm tagadása), de ugyanakkor a haladás kritikában fogadását is. Meg kell tehát találni az egyensúlyt az állandó lényeg és a járulékos formák között, vagyis keresni kell a folytonosságot a történelmi variációk közepette (a gondolkodásmód fejlődése, új tudományos felfedezések következtében új világkép, fejlődés a tartalom kifejezésében a kultúra változása szerint, elmélyítés, elhajlás és regresszió stb.). 2. A keresztény tanok történetét vizsgálva de facto ezt tapasztaljuk: állandó feszültség van a folytonosság és a variáció között. Vezessük itt be a struktúra fogalmát: ez jelöli az alapvető elemek (kereszténység lényege) és a strukturáló elemek (adott kultúra eredői) kapcsolatát. A nehézség: hogyan ragadhatok meg, és őrizhetők meg az állandó elemek a történelmi (kulturális) variációkon keresztül? P. Jossua szerint külön tanulmányozhatók a részleges struktúrák; pl. a középkori keresztény gondolkodás a házasság tanát az arisztoteleszi kettős cél (gyermeknemzés - egyesülés) szerint strukturálta. A részleges struktúrákon túl nagyobb egységekkel is találkozunk; pl. a skotizmus rendszere. (Jossua nem hivatkozik M. Foucaultra, de mi magunk itt az episztémé-re gondoltunk: egy-egy rendszer elemei - tehát egy adott kultúra összetevői -, csakis az egészben, a teljes jelrendszer és a történelmi a priori ismeretében érthetők.) 3. A struktúrák változásának első faktora: a strukturáló elemek változása. Variáció a kultúrkörnyezet szerint: adott civilizáció, környező eszmék (kozmológia, metafizika, antropológia, etika), új problémák jelentkezés (tudományos felfedezés) ... A variáció sohasem teljes, folytonosság van a keresztény üzenet továbbadásában. Viszont maga a kereszténység is visszahat a kultúr- környezetre, változtatja a racionális keretet (pl. „megkereszteli” a hellenizmust, amikor teológiája és lelkisége hordozójává avatja; hat a társadalmi erkölcsre szociális tanításával stb.). - A struktúrák változásának második faktora: a struktúráit adottság változékonysága. Itt fontos szerepet játszik a percepció, az észlelés. Aszerint, hogy miként ragadják meg és fejezik ki — milyen hangsúllyal - a keresztény tanítás egy-egy szempontját, különböző filozófiai-teológiai irányzatok születnek, változatos „lelkiségek” alakulnak az ortodoxia keretén belül. Az előző elemzés szerint tehát a struktúra kifejezi a keresztény tapasztalat érthető modelljét egy adott korban, ez pedig az alapvető elemek (vagy a kér. lényege) és a strukturáló elemek (adott kultúra eredői) kapcsolata. De a kérdéses keresztény tapasztalatot csakis a múlt „igéi” magyarázzák és világítják meg, elsősorban az írássá vált Ige. Egy adott korban „megtestesül” az isteni üzenet, hogy e kor hívőihez „szóljon”; de érvénye örök, tehát más korokhoz is szól. A Biblia értelmezésének problémája tehát továbbnyúlik: Hogyan kell értelmezni, meghatározni az isteni Szót, hogy az lényegében ugyanaz maradjon a történelmi variációkon keresztül? Az exegézis, a dogmatika (dogmafejlődés) és a kerigma (igehirdetés) állandóan e kérdéssel áll szemben. És itt sohasem egyszerűen az írott betű exegézise (az írás szövege önmagában), hanem az élő közösség (Egyház) újraértelmezése és újrastrukturálása lesz a döntő. Minden korban meg kell találni a „strukturális egyensúlyt” az alapvető és a változó elemek között, és ez folytonosságot és újítást követel az Egyháztól. Záró megjegyzések Nem mélyedihetünk most el a strukturalizmus ismeretelméleti és ontológiai bírálatában. Tanulmányunk célja csupán az összevetés volt: a strukturalizmus és a her- meneutikai probléma kapcsolódási pontjainak megjelölése [41]. Ha a strukturalista ideológia általános tendenciáját jellemezni akarjuk, elfogadhatjuk G. Gusdorf, a neves francia filozófus megfigyelését :,,A strukturalizmus mai divatja ... a nominalizmus felújításának tekinthető. Látszólag igen sok probléma megoldódik, mihelyt a megismerést szavakra, a szavak megnyilatkozására fokozzák 211
