Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Surányi Imre: A lelkipásztori tanácsadás: dialógus
maga is rájöjjön az általa felvetett kérdések megoldására. A második vélemény szerint a módszer feleslegesen bonyolulttá teszi az egyszerű emberi kapcsolatot, s Prok- rustes ágyat készít annak, ami magától értetődő volna. Nézetünk szerint azonban, mindkét vélemény felületes és elhamarkodott. Az első nézet azért, mert az eljárás folyamán sokkal mélyebb rétegekben történnek az események, minthogy az kívülről látszik. A segítség, amiért paphoz fordulnak, annak a részvétele nélkül nem valósulhatna meg. Csupán az áll, hogy a részvétel nem drámai formákban, hanem rendkívül diszkréten mutatkozik meg. Azok a belső történések, amelyek mind a lelkipásztorban, mind a hozzáfordulóban lejátszódnak, nem kevésbé intenzívek, mint amelyek bővelkednek külsősége« mozzanatokban. Talán azért is dicsérendő ez az eljárásmód, mert valóban áll rá, hogy a „megroppant nádat nem töri el, s a füstölgő mécsbelet ki nem oltja”, vagyis olyan észrevédenül tud a lelkipásztor a felebaráton segíteni, hogy az szinte maga sem észleli. Ennek pedig előnye, hogy érzelmi kötöttségtől mentes szabadságot teremt a számára. S ha sok esetben nem érzi magát hálára kötelezve, ez legfeljebb a lelkipásztori önzetlenséget fogja előmozdítani. A bonyolultságot felpanaszoló vélemény pedig azzal szerelhető le, hogy a hangsúlyt mi sem a módszerre, mint ilyenre helyezzük, hanem a lelkipásztor alapállását hangsúlyoztuk ki. A Rogers- eljárást azért említettük, mert jelenleg ez közelíti meg a legjobban, amit a saját területünkön szeretnénk elérni. A módszer ezen a területen is, másutt is csak eszköz annak a kezében, aki felhasználja. A dialógus nem azonos a nem-direktív eljárással, csak egyik eszköz annak a lefolytatásához. Természetesen tévedés volna azt hinni, hogy a dialógusnak ez a módja hideg észmunkára szoktatja a lelkipásztort a szeretet rovására. Éppen maga a dialógus vállalása és a belőle fakadó segítség jelenti az igazi szeretet cselekedetté válását. Maga az ösztönös szeretet eszközök nélkül tehetetlen, s talán éppen a sokat emlegetett szeretet kívánja meg azt, hogy erőfeszítést igénylő, talán szokatlan módokba is beletanuljunk. A gyakorlatban a felvázoltakat teljes egészében átültetni ennyi ismeret alapján merészség volna [14]. Ahol a rendszeres használatát kidolgozták és elkezdték, hosz- szabb tanulmány vagy rövidebb bevezető kurzus után, irányítás és ellenőrzés mellett folyik a begyakorlása. De ha a módszer egészét nem is, egyes gondolatait feltétlenül Iahet hasznosítani különösebb elméleti tanulmányok nélkül is. S éppen ezért még létének egyszerű tudomásulvétele is hasznos, mert arra mutat, hogy lelkipásztori lehetőségeink koránt sincsenek még kiaknázva. JEGYZETEK 1. VAN DER VELDT, James H. - ODENWALD Robert P.: Psychiatry and Catholicism. New York, 1957. McGraw 274-285. p. - 2. HOSTIE, Raymond: L’entretien pastoral. Bruxelles, 1963, Desclée de Brouwer. - 3. RENSCH, Adelheid: Das Seelsorgerliche Gespräch. Psychologische Hinweise zur Methode und Haltung. 2. Aufl. Göttingen, 1967. - 4. LATTKE, Herbert: Das helfende Gespräch. Freiburg i. Br. 1969. Lambertus Verl. Az egész eljárásnak a mai napig egyik legteljesebb összefoglalása. - 5. FILTHAUT, Theodor: Das seelsorgliche Gespräch. Handuch der Pastoraltheologie. Hrsg. Franz Xaver Arnold, Ferdinánd Klostermann usw. Freiburg—Basel-Wien 1968. 559-570. p. - BERGER, W. - ANDRISSEN, H: EXKURS: Das amerikanische Phänomen ,,Pastoral Counseling” und seine Bedeutung für die Pastoraltheologie, u.ott, 570-586. p. — 6. FABER, Heine — SCHOOT, van der Ebel: Praktikum des Seelsorgerlichen Gesprächs. Göttingen, 1968. Vanderhoeok und Ruprecht. Idézet: 154. p. - 7. Vö. ADLER, Alfred pszichoterápiájának három fokozatát, a feltáró, belátást nyújtó és reedukatív fázist. In: Praxis und Theorie der Individualpsychologie. 4. Aufl. München, 1930, J. F. Bergmann. Ugyancsak vö. FRANKL, Viktor ün. logoterápiáját. Ärztliche Seelsorge. 4. Aufl. Wien, 1947, Deutike. - 8. Igen tanulságos esetekkel mutatja ezt meg a 7-ben idézett mű. - 9. ROGERS, Carl Ranson - Kinget, Marian, G.: Psycho- thérapie et relations humaines. Théorie et pratique de la thérapie non-directive. 1-2. Louvain, 1962. Mind a módszer alapjainak, mind gyakorlatának egyik legteljesebb összefoglalása. — 10. ROGERS, Carl Ranson: Client-centered therapy. Boston, 1951. Az idézet a* 113. p-ról való. - 11. Idé- zqt mint 7-nél, 3z. p. - 112. Idézet mint 6-nal, 578. p. - 13. Idézet mint 7-nél, 34. p. - 14. Első alapvető tájékozódásra a legjobban ajánlható a 12 alatt idézett mű. Megjelent németül is: Das Gespräch in der Seelsorge. Salzburg, 1965. - O.-Müller Verl. 205
