Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Paskai László: "Tanúim lesztek"

A nehézségek arra utalnak, hogy lehet ugyan szép az evangélium tanítása, de nincs hozzá erő, vagy érthetetlen csak emberi kategóriáink szerint (ellenségszeretet, megbocsátás, tisztaság, szegénység, alázatosság stb.). Hozhatunk fel százféle nehéz­séget, hivatkozhatunk példákra és statisztikai adatokra; ha egy konkrét emberi élet­ben megjelenik az evangélium szerinti élet, az minden ellenérvet megcáfol. Contra factum non valet argumentum - tényekkel szemben értéktelen az érvelés. A zsinati szövegek is végső fokon erre utalnak: a konkrét emberi élet mutatja meg, hogy a keresztény remény, hit, szeretet, irgalmasság, az egyéni és házas élet tisztasága, stb. lehetséges a mai világban is. A keresztény ember is tudatában van annak, hogy racionális indokok alapján és emberi erőből nem lehet a krisztusi eszményt megvalósítani. És mégis van bátorsága ahhoz, hogy rálépjen erre az útra, mert bízik a Lélek erejében. És amikor a krisztusi eszmény realizálódik az életben, felismerhetővé válik, -hogy az üdvösség misztériuma reális és a jelen világban is működik. Nemcsak szép szavak, hogy Krisztus elküldte a Szentleiket, hanem tény. 2. Jelenvalóvá lesz Isten emberszeretete és Krisztus szolgáló szeretete [13]. Istenről hirdetjük, hogy szereti az embert. Ez így önmagában nagyon távoli hang, elvont, nehezen ismerhető fel. A keresztény tanúságtétel révén kézzel foghatóvá lesz. Mindenekelőtt abban a formában, hogy a keresztények mint Istentől jövő pa­rancsot teljesítik az evangélium szeretet-törvényét. De túl minden emberi humaniz­mus horizontális síkján, a vertikális mélység is megjelenik: Krisztus szolgáló szere­tete. Hisz az iniciatíva, a kezdeményezés, az indítás, a soha meg nem fogyatkozó erő Istentől jön. 3. Alkalmul szolgál arra, hogy az emberek találkozzanak Krisztussal és így a Krisztusban való hithez eljussanak. A hit teljesen -személyes tett, döntés Krisztus és az üdvöség mellett. A hitet a Kriszussal való találkozás eredményezi, Isten kegyelme és a személyes döntés alap­ján. Ezt sem vitatkozással, sem kényszerrel elérni nem lehet. Szent Péter tanácsa nem puszta udvariasságból vagy kisebbségi érzésből fakadt, hanem apostoli tapasz­talatból, amikor azt kéri, hogy a szóban való tanúságtétel történjék „szelíden, tisz­teletet tanúsítva, jó lelkiismerettel”. A tanúságtétel jelenvalóvá teszi cselekedetben és szóban az üdvösség misztériumát és ezen keresztül alkalmul szolgál a Krisztussal való találkozásra. Ez a tanúságtétel dialógusa, amelytől idegen minden evilági hangoskodás, propaganda és arra segít, hogy a Krisztusban való hit megszülessék a lélekben. A kereszténység tény, amely Krisztus feltámadásának (húsvéti) misztériumában jelent meg és realizálódik a keresztények, az egyház életében. Ennek a ténynek van természetszerűen doktrináliis oldala is, amely nem hanyagolható el. De ebben nem merülhet ki. Ha a kereszténység csak doktrína lenne, továbbadásának a módja sem különböznék más tanrendszerek továbbadást módjától: jól megfogalmazott tételek, világos előadásmód, vitatkozás, bizonyító belső érvek. De mert a kereszténység el­sősorban tény, továbbadásának a módja a tanúságtétel: annak megmutatása, hogy az üdvösség misztériuma reális, működik a mai világban is, a Krisztusban újjáterem­tett ember létezik. Erre a tanúságtételre hivatott minden keresztény, függetlenül értelmi adottságaitól, egyéni helyzetétől. JEGYZETEK 1. Presbyterorum Ordinis 2; vö. Lumen Gentium 35. - 1. Uo, r 3. Lumen Gentium 34. - 4. Lumen Gentium 38. - Lumen Gentium 35. - 6. Lumen Gentium 31. - 7. Ad Gentes Divinitus 2i. - 8. Apostolicam Actuositatem 31 c. - 9. Gaudium et Spes 93. - 10. Ad Gentes divinitus 8. - 11. Gravissimum Educationis 2. - 12. Lumen Gentium 11. - 13. Gaudium et Spes 93. 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom