Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - Gál Ferenc: Az eukarisztia ünneplésének lényege
— Balanyi György, Szent István. Budapest, 1938. - Bónis György, István király. Budapest, 1956. — Backmann A., Kaiser Ottó III. und die staatliche Umgestaltung Polens und Ungarns. Berlin, 1939. - Brackmann A., Zur Entstehung des ungarischen Staates. Berlin, 1940. — Heer Friedrich, Europäische Geistesgeschichte. Stuttgart, 1957. - Hegedűs Géza, Szent István, az országépítő. Budapest, 1946. - Molnár Erik, Szent István. Budapest, 1945. - Schramm P. E., Kaiser, Rom und Renovatio. Berlin, 1929. - Tóth L., Szent István király. Pécs, 1939. - Serédi Jusztinián, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Budapest, 1938. - Ádám Iván, Veszprém és Gizella királyné. Religió, 1912. - Dvornik F., Les Slaves, Byzance et Rome au X.-e siede. Paris, 1926. - Einchengrün F., Gerbert (Silvester II.) als Persönlichkeit. 1928. - Hóman B. - Szegfű Gy., Magyar történet. Budapest, 1935. - Horváth Mihály, Szent István első összeköttetései az egyetemes keresztény egyházzal. Századok, 1867. — Pelsőczy F., Die Beziehungen der alten Passauer Diözese zu Ungarn. Innsbruck, 1946. - Picavet F., Gerbert, un pape philosophe, Paris, 1897. - Rankl L. - Schmied M. Farkas, Vértes József, Gizella, Magyar- ország első királynéja. Székesfehérvár, 1935. - Szakács József, Szent István keresztségi éve. Tud. Gyűjt., 1893. - Szent Imre Emlékkönyv, születésének kilencszázados jubileumára. Szerk.: Vargha Daniján. Budapest, 1907. - Voigt H. G., Adalbert von Prag. Berlin, 1898. - Voigt H. G., Brun von Querfurt. Stuttgart, 1907. - Zsilinszky Mihály, A Szent István korabeli kereszténység. Besztercebánya, 1910. Gál Ferenc AZ EUKARISZTIA ÜNNEPLÉSÉNEK LÉNYEGE A liturgikus megújulás imitt-amott botladozó megvalósulása ellenére egyre jobban látjuk, hogy a szentmise, vagy ahogy újábban nevezni szeretik, az eukariszti ünneplése, a hivő közösség egyetlen igazi cselekménye lesz, míg az úgynevezett népi ájta- tosságok háttérbe szorulnak. Ha a liturgikus reformról csak annnyit mondok, hogy a jelenlevők tevékeny részvételét akarja lehetővé tenni, ezzel csak külsőleg jellemeztem a feladatot. Tartalmilag az a döntő, amire maga az új szöveg is u'tal, hogy „az Űr titkait ünnepeljük”. Vagyis hogy megemlékezünk Krisztus életéről, haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről, s mindezt úgy elevenítjük fel, mint megváltásunk misztériumát, aminek mi magunk lettünk hordozói. A liturgia belső természete szerint azt tükrözi, hogy Krisztus nemcsak közvetítője az isteni üzenetnek, hanem ő maga az. üzenet. Általa a mennyei Atya nyúlt bele az emberi történelembe és végérvényesen üdvtörténetté tette, mégpedig úgy, hogy Krisztus istenemberi valóságában maga képviseli azt a természetfölötti rendet, ami földi létünk teljes megváltását tartalmazza. Ebből kiindulva el kell fogadnunk, hogy ha Krisztus hátrahagyott valamit számunkra, amit kifejezetten ,,az ő emlékezetére” kell végeznünk, akkor ebben az emlékezésben benne van mindaz, ami üdvösségünket jelenti. Az eukarisztia tehát abban különbözik a többi szentségtől, hogy nem csupán az életnek és a megszentelődésnek egy mozzanatát ragadja meg, hanem úgy tartalmazza Krisztust, ahogy az egész embernek célja lett, vagyis megváltói szerepének teljességében. Más részről viszont az emberben megvan a hajlandóság az egyszerűsítésre. A hivő és a teológus egyaránt hajlamos arra, hogy a misztériumok összhangjából kiragadjon egy-egy vonást és annak a fényében tekint vissza az egész valóságra. Amikor ma a teológusok újat akarnak mondani az eukarisztiáról, nem az újdonság keresése vezeti őket, hanem a teljesség megközelítésének vágya. Ennek az eszmefuttatásnak is az a célja, hogy kiemeljen néhány olyan szempontot, amelyek közelebb visznek bennünket annak megértéséhez, hogy mi az eukarisztia az Egyház számára. 137
