Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - Pelsőczy Ferenc: Szent István az ezredévforduló tükrében
okosságok valódiságáért: a igazság kötelez engem, hogy így beszéljek”. Elképzelhető, hogy ennek következtében Bonipert és Hilduin mennyire közel állottak István királynak a kora ifjúságától kezdve máriás lelkületéhez. Szent István király szellemi portréjának kifejezője családi élete is. Óriási esemény volt, hogy abban a korban egy nyugati uralkodó fejedelmi ház leánysarját, Gizellát, egy nemrég megtért keleti fejedelemhez adja nőül. Magyarázatot erre is csak az ezredévforduló szellemiségében találhatunk. Wolfgang, Adalbert, Odilo bizonyára közrejátszott a házasság létrejöttében. Az esküvő helye valószínűleg 996 őszén a felsőbajorországi Scheiern volt. Lehetséges, hogy az esketési szertartást Gizella bátyja, Brúnó, Augsburg későbbi püspöke, végezte. A házasságkötés után Istvánt a „rex Ungarorum statura pusillus, corde magnus”-t ünnepélyesen lovaggá ütötték, hogy a lovagi erények keresztény értelemben vett védelmezője legyen. — Gizella a leghíresebb bajor kolostorban, Gandersheimben, mely gazdag francia hagyományairól volt híres, nyerte kiképzését. Ha a szülői házban tartózkodott, Szent Wolfgang lelki irányítása alatt állott. A minden hősiességre késztető korszellem indította Gizellát, hogy otthagyva a kolostor reguláris fegyelmét, lelki és szellemi felkészültségével Isten legeszményibb szolgálatára a magyarok közé jöjjön. - Közismert, hogy gazdag és művészi aranyhímzéses paramentumokkal ékesítette az új templomokat. Működése azonban semmiképpen sem ebben merült ki csupán. Olyan környezetben nevelkedett, és olyan szakemberekből álló kísérettel érkezett, melyekkel nemcsak feleségévé, hanem királyi férjének elsőszámú segítőjévé és tanácsadójává vált. Jól ismerte Majolus, Odilo clunyi apátokat, a császári ház minden tagját, hiszen velük is vérrokonságban állott. Ha közéleti szerepét tekintjük, a politikáihoz nem sóikat értett, de annál lelkesebb misszionáriussá vált neveletetése, és a korszellem kapcsán. Tisztelte a zsolozsmázó szerzeteseket, a Nagyboldogasszony tiszteletnek szíwel-lélekkel való terjesztője volt, hiszen éppen az esztergomi és székesfehérvári Mária-templomokat vette különös gondozásába. Ezzel a beállítottságával szinte átitatta az egész királyi udvart. Hogy Szent István király ebben a magasztos korszellemben kibontakozott szellemisége miként viszonylott az egyes emberekhez és a nemzethez, arról Imre herceghez írt Intelmek adnak részünkre eligazítást. A tíz fejezetből álló érdekes kis műből csak a hatodikat emeljük ki, mely a legklasszikusabb, de egyúttal a legtöbbet analizált fejezet. Azt írja: „Az egynyelvű és egyerkölcsű ország gyönge és törékeny, azért parancsolom, neked, fiam, hogy a vendégeket és jövevényeket jóakaratúlag tápláld, és tisztességesen tartsd, hogy így nálad nagyobb örömmel lakjanak, mint másutt. Mert, ha azon leszel, amit építettem, vagy szétszórjad, amit gyűjtöttem, akkor országod ennek minden esetben nagy kárát vallja. Hogy ez meg ne történjen, növeld napról napra a te országodat”. A vendégszeretetnek ez a dogmatikusan hangzó elmélete és gyakorlata a patriszti- kai elveken kívül külön lendületet nyert Szent Benedek regulái által, melyet a misz- sziózás szenvedélyes vágyától magyar földre érkezett bencések mutattak be. ök voltak a király legfőbb munkatársai, kik a vendégszeretetet ápolták a királyi kúriában, monasztériumokban, népnevelő munkájukban. A magyarság minden esetben új feladatot rótt a missziós, királyi munkatársak vállára. Itt homogén nemzeti ellenállásra talált, mely a hagyománytisztelet erejével szembenállott, sőt nemegyszer fel is lázadt a kereszténység új államrendi, morális és társadalmi következményeivel. Ez minden esetben szokatlan, és meglepő volt, az annyira egységesen gondolkozó európai ember számára. E korban Nyugaton, és a bizánci birodalomban is nem viseltettek a fajok egymás iránt ellenségesen, és köny- nyen keveredtek. A fajkülönbség nem vált soha gyűlöletté. A társadalom felépítése azonos volt, rangokban, jobbágyságban, hűbériségben stb. A hivatalos latin nyelv mellett mindenki beszélt vulgáris nyelvet is, s ez sohasem lett ellenségeskedés for135
